Magazin, Regényes múlt

“Verik a rézdobot, fújják a trombitát…” – VI.

1683 Szent Mihály havánál a török had vereséget szenved Bécs alatt. mindszent havában elveszíti a párkányi csatát is. Esztergomot feladja a pogány. Bottyánunk az esztergomi lovasság főhadnagya.


1684 nyarán Buda szerencsétlen ostromakor kiront a törökre. Kisasszony hava hatodik napján őkegyelme Vác kapitánya.

Szent Jakab havának utolsó előtti napját írják az Úr 1685. esztendejében. Július végi tikkasztó hőség ü Esztergom alatt. A szőlőhegyektől egészen a Dunáig terjedő síkon különösen elviselhetetlen. Tán csak a Kis-Duna és az Öreg-Duna ölelésében lapuló Alsó-szigeten és a Vízivárosnál enyhül majd a forróság estefelé. Ám most még perzsel a délutáni nap ereje. Ide, a Duna menti porfelleges síkra ezekben az órákban hatalmas, tarka, szennyes embertömeg hömpölyög. Ágyúk félelmetes dübörgésétől, tábori szekerektől, tartalék lovak sokaságától és öszvérektől támogatottan. A török nagyvezír, Sejtán Ibrahim jó negyvenezernyi hada ez.

Bizony amikor a szerdár tavasszal Belgrádban sereget gyűjtött, még nyolcvanezer katonát és több mint félezer ágyút számlált a sereg. Akkor még fegyverrel, élelemmel rakták meg madzsarisztáni váraikat. Annak ellenére, hogy fogy, gyengül a félhold Magyarország felett.

Hogyne gyengülne, amikor ebben az esztendőben Miksa Emánuel bajor választófejedelem uram egymaga harmincháromezres sereget vezet Pannóniába. Lotharingiai Károly főherceg uram pediglen negyvenezres keresztény hadat vezényel. Rajtuk kívül harcolnak még kisebb seregek is. A keresztény had főereje július hetedike óta vívja Felső-Magyarország kulcsát, Érsekújvárt. Ibrahim fél hadseregét a hatalmas csillagerőd felmentésére vinni kénytelen. Miközben az egri és váradi pasák a Garam és az Ipoly mentét dúlják hadinépükkel, tatár sereg szállja meg Vácot. Július 22-től pedig erős janicsár egységek indítanak kéthetes ostromot Visegrád vára ellen. Még egyszer utoljára kitűzik rá a lófarkas lobogót. Visegrád elestének napján ér Budára Sajtán Ibrahim negyvenezres főserege. Onnan fordult e tengernyi török had ide, Esztergom alá. Bizony, a két esztendeje történt visszafoglalás óta e város és környéke egyike a legszörnyűbb helyeknek, melyet katonaember láthat. Teljesen fel van perzselve, alig akad benne egy-két ép ház. Károly herceg már korábban gondolt a török ostromra. Ezért erős parancsot adott Joachim Strasser óbester uramnak a Víziváros és a vár védműveinek kijavítására.

Serénykedett is a török beérkezte előtt a várnép rendesen: egyengette a vársík ágyúmarta földjét, tömte a réseket, helyreállította a cölöpzet mögötti fedett utat, erősítette a mellvédeket, új lőréseket vágott az ágyúk számára.

E mostani ostrom kezdetén Strasser uram kettőezer és hétszáz főnyi őrséget vezényel. Ebből négyszáz magyar hajdú és huszár. A többség német. A várat harminc ágyú oltalmazza. Időközben a szemközti parton Párkány erősítésére is megtörtént.

Délelőtt, amikor Ibrahim fürkészői már a Duna menti síkra értek, az utolsó pillanatban végzett vagy kétszáz muskétás a tavalyelőtti ostromsáncok és árkok maradékának széthányásával. Most délután, amint a török sátrai és szekerei rendezéséhez fogna, nagyot dördül a vár kapuja: kizúdul rajta Bottyán János főhadnagy uram négyszáz magyar hajdúja és huszárosztaga. Akár a sistergős istennyila csapna a török had elejére:

– Korpázd az ebanyja pogányát! Írmagja ne maradjon a kutyapofájú törökjének! – üvöltik.

Azért száll a Jézus! Jézus! is a levegőben. Magyarjaink ritkítják-vágják a pogányt, ahol érik. Egészen a Szent Tamás-hegy és a szomszédos hévizes tavacska közti vércsatakos térségen kaszabolják az ellenséget. Hirtelen egy janicsár keresztül lövi Bottyán uram jobb karját. Főhadnagy uram nagyot káromkodik kínjában. Nincs mit tenni, visszavonulót fúvat:

– Irány a Víziváros! – azzal az üldöző túlerő előtt berobognak a védelmet adó falak mögé.

Másnap a török sáncot ásat a Szent Tamás-hegy felől. A janicsárság kemény puskatűzzel fedezi a sáncásást.

A Víziváros védelmét Funck őrnagy uram vezeti, fenn a várét a badeni ezred főtisztje vezényli ezen a napon.

A védelem főparancsnoka De Souches óbester uram. A harci kedv fokozására minden katona zsoldján felül egy meszely bort kap naponta és másfél font húst kétnaponként.

Kisasszony havának első napjára a török három fedett üteget állít fel. Azokban a vár tüzérei kárt nem tudnak tenni.

Az ostromárkok egyre közelebb kígyóznak a város falához. Éjjel a védők lövik az árkokat, hasztalan bizony.

Ezen az éjjelen a Szent Tamás-hegyen a török négy nehézágyúüteget és további négy bombahányó mozsarat állít. Másnap délelőtt már a Víziváros és a vár közötti fedett utat lövik. Törik, szaggatják a Lipót-bástyát, meg a két évvel ezelőtti résbe emelt falat is. A vár tüzérei még állják a sarat. Napközben odalesz a szénakészlet, mert a háztetőket az őrség korábban leszedte. A Bakócz-kápolna több találatot kap.

A török egyre közelebb jut a falakhoz. Strasser uram se tétlenkedik, csendben hatszáz katonáját vezényli a postakapu és a fedett út vonalára. Az ágyúkat kartáccsal tölteti.

Megjön az este: ekkor észrevétlen megnyílik a postakapu, negyven jó magyar hajdú és hatvan német muskétás ront ki az ostromlókra. Hajdú uramékat a németek fedezik a Duna-parti ötszögű sarokbástyánál. Magyarjaink a török ostromárkokra zúdulnak. Egy csapásra verik agyon a váratlan támadástól halálra rémült, sáncban lapuló igazhitűeket. Ám azok hamar átlátják: a támadók maroknyian vannak. Gyilkos haraggal vágnak vissza, hátukban az erősítéssel.

Már a város fala alatt folyik a hajdúvér. Akkor a fal tetejéről pusztító kartács és golyózápor sepri végig a pogányt. Kétszáz muzulmán marad holtan ebben az esti harcban.

Harmadika: kegyetlen ágyútűz veri a falakat napestig. Negyedikén már az Alsó-szigetről is török üteg vereti a Víziváros falait. Párkány felé egyre nehezebb a magyar-német összeköttetés. Az éj folyamán Strasser uram futárt küld át a Dunán, a párkányi palánk hadnagyához:

– Hatvan embereddel tüstént vonulj vissza a várba!

Párkány kiürül, szerencsére a török nem üli meg. Így a futárszolgálat működhet még Újvár irányában Károly herceghez.

Kisasszony havának ötödik napjára virradó éjjelen fokozódik a török topcsik támadása. Eközben a jaszaulok karddal hajtják árokásó katonáikat. De nem jutnak közelebb: a védők gránátokat vagdalnak közébük és gyújtott bombákat gurítanak alá a falakról.

Másnap a Szent Tamás-hegyi üteg szétbombázza a külső várkapu tetejét, a felvonóhidas kettős kapuból pedig forgácsok maradnak. A kirohanó kapu is találatot kap. A védelmet itt már csak hevenyészett kőtömbsánc biztosítja.

Hatodikán már a hévízi malmok mellől is négy-négy török ágyú dübörög. A Lipót-bástya hat lövegéből öt megadta magát, használhatatlanok. A Vízivárosból várba vezető gyalogút szétlőve. De Souches óbester uram kétségbeesve üzeni Károly hercegnek Újvár alá:

– Nagyobb ágyúink tönkrementek, a kisebbekből fogyóban a golyóbis, az ostromárkokból lassan az ágyútűz sem veti ki a törököt. Tüzértisztet kérek! Sok a súlyos betegem, kevés a kapitányom is, kettő halott, egy sebesült.

Hetedikén folytatódik a török ágyúzás. Ezúttal a postakaput és a vízivárosi sokszögletű bástyát támadják. Estére kétszáz janicsár mássza a palánkot, rohamot erőltet. Végül hajdúék és a muskétások verik őket vissza.

Nyolcadikán ismét a vízivárosi sarokbástyát támadják. Estére két ízben is lángot fog a régi, külső várfal előtti palánk. A hajdúk már-már meghátrálnak a török rohama elől, a németek visszanyomják a támadást. Négy újabb ágyú lesz hasznavehetetlen.

Kilencedike. Délelőtt leomlik a vár felőli felső kapu és a fal egy jó része is. Délután már a Víziváros árkában tombol a vérzivatar. A felbőszült itteni kétszáz janicsárból nyolcvan marad holtan. Utoljára a németek már a cölöpzet réseiből lövik a menekülő törököt. Menekül innen a pogány!

Tizedike. Csend ül a vár körül.

Tizenegyedike. A török csatára készül Károly hadával, elvonul a falak alól. A várőrség sebtében rombolja a török sáncait. Károly herceg 16 ezer katonát hagy Újvár ostrománál. Ő maga negyvennégyezer harcosával Tát mocsaraiig nyomul. Közben Nyergesújfalun megdicséri az odarendelt Strasser uramat, a bátor várvédelemért. További ötszáz katonát és hét hajón lőszert rendel Esztergom falai mögé. Ha mégis újulna a török ostroma…

Kisasszony havának tizenhatodik napján Csejtán Ibrahim 30 ezer lovasával és 12 ezer gyalogossal csatát veszít Tátnál. Maga is sebet kap. A török vesztesége 1500 halott és 30 ágyú.

Esztergom nem lát többé török ostromot. Napokon belül császári lobogó csattog a félholdas helyett Újvár felett is.