Törökvész – VI.

S a császár-király csak ígér, ígérget. A két gyönyörű leány az egri vitézek még nagyobb gyönyörűségére marad Egerben. Végül takaros magyar katonafeleségek lesznek, de majd később történik.

Egyelőre a két leány anyjukkal együtt magába roskadva hallgat a vezetéklovak nyergében. Szemük csak akkor élénkül fel egy-egy kíváncsi pillantás erejéig, amikor Balázsdeák uram legényeivel együtt belovagol a Hatvani-kapun. A Buda felől vezető nevezetes hadiút itt csatlakozik a városhoz, majd az Eger-patak hídján át ível fel a várba. Ez a városi szakasz erős gerendákra rakott pallókból épült. Lovas, szekér vagy taliga düböröghet rajta.

Heti piac nyüzsgése végül, ami felkelti a fogoly nők érdeklődését. Kavarog, hullámzik a nép. Vargák, gombkötők, gölöncsérek, bognárok, köszörűsök, kötélverők, rőfösök, kalaposok sátrai, pultjai felé igyekszik itt mindenki. A környék falvaiból gazdák hozzák taligán, szekéren vagy akár gyalogszerrel a tojást, kölest, csirkét, újhagymát s ki tudja még mit.

A fogoly nők a sok portékát és árust bámulják egyre. Ám Szeged piacához szokott szemük itt hiába keresné a török papucsosokat, sörbettel, piláffal, mézesbábbal vagy éppen törökmézzel kereskedőket.

– Mennyi ember! – súgja Ilidze Fatiménak. – És nem félnek.

– Talán nekünk se kell félni. Látod, ez a vitéz gyaur vigyázott ránk.

Főkapitányné asszony csudamód örül a török nőknek.

– Végre nekem lesznek hímzőleánykáim! – ujjong magában. Kifelé nem mutatja, hogy örömében itt, a várnép szeme láttára borulna férjeura nyakába. Vagy akár a délceg huszárhadnagy nyakába. Eger hadinépe azt tartja róla, túlságosan is kacér teremtés. Teheti. Szépsége teljében, húszas éveinek közepén virágzik. Sudár termetével, gesztenyeszín hajzuhatagával, éjfekete szemével férfibolondító szépség.

Ungnád Kristóf uramat azért nem pusztán Anna szépsége hódította meg. Hatalmas birtokot hozott hozományul. Losonczy Anna amúgy első asszonya a főkapitánynak.

Nem így áll a főkapitányné asszony. Őt elsőízben az elholt Báthory Miklós országbíró uram vezette oltárhoz. Igaz, a frigy nem tartott sokáig, a vőlegény több mint harminc esztendővel volt korosabb. A gyönyörű özvegy hamar igent mondott a gyászév letelte után. Tudta Kristóf úrról, vagyonos ember és neves katonája Miksa királynak.

Anna asszony Balázsdeák urammal többnyire kivételt tesz, a többi tiszttel és főlegénnyel szemben. Kezdettől fogva kedveli ezt a nyílt tekintetű, deli termetű férfiút. Egyetlen okból. Még Kristóf úr udvarlása idején tudomást szerzett arról, hogy a vitéz hadnagy nagybátyjai is boldogult úrapjával együtt vesztek el Temesvár vérengzéssé lett ostroma idején. Ezt Losonczy István leánya nem felejtheti soha.

Kristóf uram jókedvre derül, ahogy asszonyát látja örülni. Olyannyira, hogy délután apródját futtatja Kun Péterhez és Balázsdeák uramhoz.

– Főkapitány urunk és Anna nagyasszony szívesen látják vitéz uramékat vacsorára a kapitányházban.

Két hősünknek jókor jön ekkora tisztesség. Lehetőség szerint kisuvickolva, legjobb öltözetüket felöltve készülődnek.

Anna asszony híres háztartást vezet. Férjeura olykor-olykor maga is vadászik, többnyire embereivel vadásztat. A kapitányház bolthajtásos ebédlőszobájában dúsan terített asztal, jóféle testes egri borok várják a két vitézt. Tiszteletükre már alkonytájt gyertyák lobbannak díszes tartóikban. Kinn a folyosón fáklyafények oldják majd a sötétet.

Anna asszony kedveskedni akar vendégeinek. Így szarvashúst főzet szakácsnéjával, mégpedig fekete lével. Ennek következő a receptje: „Hogyha szép nyers a hús, mosd meg ecetben, az ecetet szűrd át szitán, tölts vizet és bort hozzá, amennyi elég. Pirított kenyeret belé, almát, hagymát főzz meg erősen, verd át szitán mézzel együtt. Ereszd fel a hússal, mandulát, mazsola szőlőt, borsot, sáfrányt, gyömbért, szegfűszeget bele, a mandulást meghasogathatod szép hosszan, úgy tehesd beléje. Ha a hús sós volna, s vér nem volna hozzá, végy főtt szilvabelet, verd át szitán és ereszd fel vele.”

Piroska asszony nagyon érti a sültet is. Ez pedig így készül keze alatt: „A húst sózd be, ecetet és fenyőmagot törve tégy bele, hadd álljon néhány nap a levében, felül kővel jól megnyomva. Azután jól spékeld meg és süsd meg, borssal hintsd meg. Vagy gyömbéres levet, vagy mazsolás levet csinálj alája.”

– Adj velük Piros olasz salátát! – mondja még délután a házasszony. – Ahogy én szoktam, vágj eleget sokféle fűből. Szelj zsenge salátát, zsálya levelet, menta levelet, borrágót, petrezselyemlevelet, köménylevelet, turbolya levelet és egyébféle zöldséget amit csak találsz. Amink van, keverd össze, sót, ecetet bele és hintsd meg borrágó virággal. Édességnek adj fel gyümölcstálat: pereccel, mogyoróval, dióval, almával, körtével s apró lepénykéket szilvaízzel.

Vacsorameghívás lévén a két vendég, egyetemben urukkal emberesen fogadja a kínálást. A derék szakácsnő hordhatja az apróddal az utánpótlást. Háziasszonyunk éppen csak csipeget, azt is illendőségből. Inkább a gyümölcsöstálból fogyaszt egy-két perecet almával s dióval.

A nehéz damaszt abrosz felett sűrűn emelkednek a boroskupák a férfiak kezében. Elébb a király őfelsége, azután a főkapitány és asszonyá, a sikeres portya hősei, végül a török leánykák egészségére. De akkor már magasan jár a hold az égen, s a kapitányházban emelkedett a hangulat. Pál úrfi, az apród kiváló lantos. Belezendít a híres katonadalba:

„Az nagy kiterjedt sík mező,

Ligetes, fás, cseres erdő.

Majd megzöldül minden szép fű,

Majd kelletek az hamar ló,

Az szép fényes fegyverekre,

Lesz majd szemek látó erre,

Kedvünk megadó eszköze,

Sok jó vitéz hadban léte.”

No, ettől a daltól meg a jóféle – a Fábján, a Zeleméri, a Lantos és más pincékből felhozatott – egri boroktól mindenkinek megered a nyelve. Még a szép főkapitányné asszonynak is:

– Most pedig meséljenek kegyelmedék, hadnagy uram, hogy utaztak a szép lánykákkal – kérleli kacéran Balázsdeák uramat.

A főkapitány még rátesz:

– Csakis az igazat, a megtörténtet mondják uramiék! – fenyeget tréfából.

Ezúttal Kun Péter a szóvivő, ő kezdi, majd Balázsdeák uram fejezi be a portya történetét:

– Így tértünk meg Egerbe három török varróasszonnyal.

A házigazdából kipukkad a kacagás:

– Lám-lám, így jár minden török leány, aki vitéz uramiékkal Egerbe tart. Szegény feje a végire asszonnyá lészen.

Nagyot kacagnak, azzal Balázsdeák uramék megköszönve a jóltartást, nyugodalmas jóéjszakát kívánnak.

– Fene jó bora van a kapitánynak! – szól lefelé menet szállásukra Kun Péter.

– Lehet is, komám. Dobó uram idejében még csak négy pince volt: a konyha melletti, a Rostelos, a Szentlélek és a Sáros. Most meg? Baldigara uram valami tízágú nagy pincerendszert tervez. Láttam a rajzolatát. Lesz benne Hosszú, Egyenes, Új meg a jófene tudja, milyen nevű nem. Amúgy azt beszélik, Dobó kapitánysága alatt a Sárosban valami ötvenöt hasonló sorakozott, a többiben is alig kevesebb.

A régi Tömlöc-toronyhoz érnek a holdvilágos hűs tavasz éjben. Hatalmas tömbje vadonatúj ágyútermével még is félelmetes látvány. A régi Földbástya helyén óriás terméskövekből rakott kő védmű világít. Tetején virrasztó áll nehéz posztóköpenyben. Figyeli az éj minden rezdülését.