Tündérkert regénye – VI.

Már háromezerre rúg Aldana uram védőserege, ám ő még szüntelen újabb és újabb csapatokat és élelmet kér Castaldo generálistól.

– Szüntelen kérő levelekkel nyaggat – írja levelében Ferdinánd királyhoz Kolozsmonostorról a generális -, mintha az élelmiszert és egyebeket a madarak szárnyán küldhetném oda!

Szent Jakab havának utolsó napjaiban Castaldo uram kiadja a parancsot Andrés Lopez és Villandro Rodrigo százados uraméknak: „Egy-egy zálszóalj német és spanyol gyalogsággal irány Lippa!”

Bizony a zsoldosok félik a törököt rettenetesen. Amint dévai táborukban megtudják az útirányt, fellázadnak:

– Nem megyünk Lippára megdögleni! – üvöltik kivont kardok és csőre töltött muskétáik kíséretében.

Huszonhetedikén riadalom támad Lippa erős falai mögött. Napkelte után tépett gúnyájú spanyol lovasok állnak a külső várkapu előtt: lovaik habosra hajtva, lábuk remeg. Ruhájuk véres, páncéljuk eldobálva:

– Elveszett Temesvár! Végünk van! Jön a pogány tenger Lippa felé! Meneküljetek!

A menekültek sorában itt van Francisco Henriquez százados uram is. Félőrülten a félelemtől hadarja el Aldana kapitányi szobájában jó Losonczy István és társai halálát:

– Mind ottvesztek a pogány tigrisek kezében! – zokogja. – Most mi következünk!

Aldanát páni félelem fogja el a vészhírek hallatán.

– Felgyújtjuk a várost, megsemmisítjük az élelmet és a hadiszekereket, és Erdélybe menekülünk! – adja ki parancsát a sebtiben összetrombitált haditanácsban.

– Megvédjük a várat! – kiáltja haragtól pirosló orcával Závay Pál hadnagy uram. Olcsárovics Demeter uram és mások is csatlakoznak hozzá. Már-már az ismét még zokogó Henriquez százados is melléjük áll. Ám Aldana hajthatatlan:

– Kiüríteni és felégetni!

A haditanács akkor még erősebb. Estére hajló vitában úgy döntenek, hogy védik a falakat.

Hamar jön a hajnal. Aldana újabb parancsot ad:

– Málhát a szekerekre! Sorakozó az udvaron!

Közben a szállításra alkalmatlan nehéz ágyúkat teletölteti puskaporral. Az összes kapu és torony boltozatát vastagon aláaknáztatja. Reggelre menekülők tömege érkezik Temesvár felől. Még egy marhacsordát is hajtanak eszeveszett tempóban, profelhőt kavarva az országúton.

– Itt vannak a törökök – rémüldözik Aldana -, várat kiüríteni, aknákat felrobbantani!

Iszonyú önpusztítás indul el. A tűzmesterek egymás után repesztik szét az ágyúkat, de még az élelem javát is felgyújtják.

Robbanások sorozata, égbe repül a védművek java. Némelyik tűzmester buzgalmában közel áll a robbantásokhoz, szétszaggatott tagokkal repül az égbe. Két tüzér az égő belső várban reked – elevenen égnek el.

Fent iszkol, szégyenteljesen a néhány napja még büszke háromezres sereg. Déva felé menekülnek. A Maros túlpartjára nyúlik az égbe Solymos büszke lovagvára. Aldana a nagy futás közepette tíz magyar hajdút és tíz spanyol zsoldost hagy falai között. Ő maga seregtörzsével Dévára iszkol. Bizony a szégyenteljes futás hírére Szétfut a Lippa közelében táborozó tiszai felkelő had is. Varkocs Tamás uram, Bihar vármegye főispánja alig négyszáz lovassal fut meg egész Váradig. Castaldotól próbál segítséget kérni.

Ahmed pasa csak Szent Jakab havának utolsó előtti napján értesül Temesváron Lippa kiürítéséről.

– Ötezer szpáhival rohansz a várba, eloltod a tüzet! – parancsolja Kászim pasának.

Így is történik, a fél tízezernyi szpáhi sereg legyőzi a lángokat, a még használható lippai ágyúkat kiragadja a tűzből. Megszállják és védhetővé teszik Lippa várát.

– Fényességes Padisah! Lippa megszerzésével egész Madzsarisztán és Erdély ura leszel! – írja Szulejmánnak Kászim pasa.

Közben Solymos is kiürül. A tíz magyar hajdúnak és a tíz spanyolnak nem akaródzik vértanú halált halni. Inkább elszöknek.

Castaldo uram nem ejtett könnyet Temesvár eleste és Losonczy István halálhíre hallatán. Ám Lippa feladásának hírére őrjöng dühében:

– Oly nagy a fájdalmam, hogy nem találok szavakat, melyekkel kifejezhetném azt a gyalázatot és árulást, amit Aldana elkövetett – írja dühében Miksa főhercegnek. – Aldana áruló kutya! Nem foghatom fel, mi bírta e tettre, ha csak nem örökös részegsége, s egy külön ördög, mely magát természetes gyávasága mellé testébe fúrta.

Végül Ferdinánd parancsa megjön: „Vizsgálati fogságba vetni!”

Ahmed pasa hada további várakat foglal el Temesvár körül. Lugos a kiküldött csausz fenyegetőzésére megadja magát. Karánsebes is behódol. Nekik Ahmed megígéri, békén hagyja őket évi ezer arany adó és a sereg élelmezése fejében.

Lippa elestének hírére százezer rác fegyveres áll át a törökhöz. Kászim pasa a Maros melléki várakat: Eperjest, Csanádot, Nagylakot hódoltatja. A Temesvár alól kiküldött csapatrészek Versec, Facset, Meládia, Csák, Haramvár, Keve, Mezősomlyó, Érsomlyó és Pancsova palánkjait szállják meg. Kisasszony havának első napjaiban már olyan hírek is szárnyra kelnek, hogy a török Várad ellen indul. Esetleg Gyula ellen. Varkocs Tamás uram pénzt kér Ferdinándtól Várad védelmére. A környéken a jobbágyság is lázad urai ellen. A szervezkedést vérbe fojtják.

Mire vége a nyárnak, a Marostól délre, Erdély és Havasalföld határáig várakkal bástyázza körül a pogány növekvő birodalmát. Erdély és egész Magyarország futásban van.

Ahmed pasa egyre azt tervezi, hogy betör Erdélybe és a fiatal, még gyermek János Zsigmondot visszahelyezi a fejedelmi székbe. Ám közben Castaldo és Báthori András uram felszerelt csapatokkal szállta meg Erdély földjét. Így Ahmed Ali budai pasa biztatására inkább Szolnoknak, majd Egernek fordul hadával.

Erdélyi nemes uramiék Szent Mihály havának tizenhatodik napján tábori országgyűlést tartanak Szászsebesen. Eldöntik: Haller Petrus szebeni királybíró uramat Havasalföldre küldik a törökkel való kapcsolatfelvételre. Mindszent havának végén Haller Petrus uram immár Castaldo tudtával útban van Szulejmánhoz.

– Fogadj ismét kegyeidbe minket, fényességes Padisah! Hű adófizetőid leszünk és elűzzük a német zsoldoshadakat! – ígéri Haller Petrus.

Szulejmán csausza majd a jövő esztendő Böjtmás havában közli az alvinci kastélyban Haller urammal:

– A Padisah nem ellenzi János Zsigmond visszahívását.

Izabella királynét már Lengyelhonban éri a szultán felszólítása: „Térj vissza Erdélybe!”

A kolozsvári országgyűlésen Báthori András uram bejelenti: Ferdinánd visszahívja Castaldot. A generális szétzüllött zsoldosseregével a következő napokban elhagyja Erdély földjét.

Böjtmás havának huszadik napján Báthori uram helyébe Ferdinánd két vajdát állít Erdélyben. Egyikük Dobó István uram, az egri hős. A másik vajda Kendy Ferenc uram. Pünkösd havában Mircse havasalföldi vajda betör Erdélybe.

Szent Iván havában Székelyvásárhelyen a székelyek gyűlésén mondják ki hűségüket János Zsigmond és Izabella mellett. Radnóton magyar nemes uramiék teszik ugyanezt. Petrovics Péter uram haddal vonul Munkács alól Debrecenbe. Harcot kezd a Ferdinánd hívek ellen.

Mire Szent Mihály hava eljő, a Székelyföldet moldvai csapatok égetik. A János Zsigmond-párti szervezkedés összeomlik.