Várak ormán magyar csillagok – VII. Tokaj végnapjai

A hideg őszi estében Majos János hadnagy uram és Bige György uram beszélgetnek csekély tábortüzük mellett:

– Kár, hogy nincsenek hajóink, Jankóm – vélekszik Bige -, mint ’97 nyarán voltak. Most nekünk kell enélkül intézni Lajos sógorék vesztét.

– Hogy is volt akkor, bátyám?

– No, az egész ügy az újhelyi vásár megütésével indult Péter-Pál napján. Ott azon nyomban levágtunk vagy negyedszáz pataki zsoldost. Írmagjuk se maradt. Éjfélre vagy 130 kuruccal magam is ott jeleskedtem Szalonta Gyurka alatt Patakon. Hajasék heten voltak mindössze, mint a gonoszok, no meg a reszkető jezsuita páterek és szolgáik. A harmadik rohanásra úgy megbütyköltük őket, hogy abban hiba egy szál se akadt. Tokaji Ferkó vitézlő hadnagy uram, aki az akkori kurucság legnagyobb ígérete volt, vagy ötszáz emberével tutajra, csónakokra szállt és irány Tokaj! Jól szolgáltak a sószállító tutajok, de még a lajtorják is! Bajusz Gáspár uram katonái adták a roham elejét. Hajnali kakasszóra a 200 plundrás már ríni se tudott, mind levágtuk! Hát így küzdött öcsémuram… de csúf vége lett – meséli a vitéz hadfi. Ahogy a nóta szól: Kiáll Patak vára, jajgat Tokaj vára…

Sehogy se halad Tokaj alatt a kurucok ügye. Nem bírnak a labanc őrséggel. Karl Wildenheim alezredes jó négyszáz katonájával védi az utóbbi két esztendőben jócskán megerősített várat. Történt még az 1697-es kuruc felkelés leverése után, hogy az őrséget a Heister-gyalogezred adta. Azután jött a Nehem, majd a Thyrheim ezredbeli katonák. Júliusban érkezett ide az O’Gilvy szabadszázad.

Az elmúlt évben jócskán szenvedett Tokaj lakossága. Az erődítési munkák során rombolta a labanc sorjában házaikat, szőlőskertjüket, pincéiket, ha azt túl közelinek találta a hídfő erődhöz. Augusztusban ide vonult vissza a Montecuccoli vértesezred Munkácsról. Amikor a kuruc hadak lezárták a Tisza vonalát, Nigrelli generális parancsára Kassára húzódtak vissza.

Lőszer és hadianyag bőven akad Tokaj várában. Az ostromot kezdetben Bercsényi uram vezényli. Ám kiderül: a hegytetőn álló, elsáncolt ütegek kis mezei ágyúi nem ártanak a falaknak. A várbelieknek van még a városban egy 1660-ban emelt félhold alakú pajzssáncuk: a Ravelin. Ezt 30 labanc őrzi, sőt időnként még ki-kicsap a kuruc ostromhadra. Tetézi a bajokat, hogy a Bodrogköz felől nem teljes az ostromzár. A környék falvaiból hajas sógorék bőven pótolhatják az élelmiszer utánpótlást.

Rákóczi urunk október 8-án átadta Szatmár ostromát Sennyei István generális uramnak és Tokaj alá indult. 16-án már személyesen átvette itt az irányítást. Előtte három nappal Bercsényi uram a táborba szólította Zemplén vármegye nemességét. Ők meg is jelentek Munkácsi János alispán uram kardja alatt.

Rákóczi urunk már megérkeztekor megadásra szólította fel a labanc várparancsnokot.

– Nem adom Tokajt! – szólt Wildenheim válasza.

– Akkor megveszem vérrel! – üzente Rákóczi.

Bercsényi uramat Eger alá küldte, ő maga pedig szorossá tette az ostromzárat. Hajnalban már zengett az erdő, dőltek a szálfák napestig. Csattogott a szekercék hada, dübörögtek a kővel rakott, ökörvontatta szekerek. Két nap alatt a kuruc had megnyergelte a Bodrogot és a Tiszát is: hidat veretett rá keményen. A kuruc ágyúk most már szembekerültek a várfalakkal. Wildenheim rögvest vissza is parancsolta 30 katonáját a Ravelinből. Reggelente azért még mindig kárörömmel leste a kuruc tábort.

– Mit akarnak a rebellis magyarok kis ágyúikkal? Rohamhoz meg ki kéne vágniuk a nagy hegyi erdőt, hogy kompokat ácsoljanak. Talpas kuruc nem madár, hogy átszálljon a vízen.

Egy Karácsony előtti reggelen Rákóczi halászcsónakot keríttetett és vízre szállt három tisztjével, a vízről indult kifürkészni a vár falait. Nosza, labancék oda is puskáztak a vízre tüstént.

– Sétál még a hajdú a Tisza jegén, csak jöjjön meg az igazi fagy – rázták öklüket a csónakban ülők a vár felé.

Időközben megjött Móricz István uram gyalogos ezrede, no meg Esze Tamás uram talpasai. Lóczi András uram hajdúi is beérkeztek.

A vár azért tartja magát keményen. A Bodrogköz felőli szárazárok és cölöpfal, valamint a víz felőli földsánc és az alsó fal és a tornyos „erős ház” is bátorítja a hajas sógort. Itt a külső erősítésekben őrzik a labanc élelmiszer készletét.

– Ha itt vezetnénk támadást… megadná magát az őrség – vélekszik Rákóczi.

Újévre beáll a fagy. Olyan vastag jég feszül a Bodrog és a Tisza hátán, hogy az biztos hidat ad a rohamra induló kurucnak. Másnap megforrósodik a reménység: sétálhat már a hajdú a jégen! Egész éjszaka lobognak a vár alatt a tábortüzek. Hajnalban a farkasordító hidegben megkékül a kürtösök keze, pereg a dob mindenütt:

– Rajta kuruc, rajta!

Csattog a Tisza páncélja a rohanó talpasok és hajdúék csizmája, bocskora alatt. Mérges darázsként rontanak a falaknak. Baj lesz ebből. Csak színlelni kellene három oldalon a támadást. Ám Esze Tamás katonái szívből harcolnak. Nincs elég ostromlétra, délelőttre mégis átjutnak az elülső falakon.

Ám a labanc tartja magát keményen. Rejtekből zúdító sortüzet a hajdúkra. Hull a kuruc bőven. A bástyák sortüze megtöri a támadás lendületét. Sok a sebesült. Mégis mindenki új rohamra számít. Wildenheimnek ez már sok lenne, alkudozni kezd. Rákóczi kemény feltételeket szab: az őrség szabadon elvonulhat Pest alá, de minden ágyú és muníció itt marad! Január 9-én a labanc várőrség élén parancsnokával kivonul.

Móricz István ezereskapitány uram lesz az első kuruc várkapitány Tokajban. Májusban őt Szepessy Márton uram váltja.

Megjön Rákóczi levele: a várat lerontani parancsolja, a lőszerkészletet Munkácsra kell szállítani. Az őrséget a rombolás alatt Zemplén vármegye adja. Magát a rontási munkát Szabolcs vármegye adja Zemplénnel együtt. A törött ágyúkat Lányi Pál uram egyesen szállítja a bányavárosokba. A nagy ágyúk elvitelében Zemplén köteles szekereket csináltatni, a kerék nélküli ágyúk még maradhatnak. A rontás befejezése Patay Sámuel uramra, az utolsó várkapitányra vár. 1705 januárjában a munkák irányítására megérkezik Antoine La Motte hadmérnök uram. Március 10-én megjön Rákóczi parancsa a bástyák felrobbantásáról. Ehhez a lőport Eszterházy Antal uram adja. A vár őrségét felszámolják, táborba rendelik. Tíz hajdú hátramarad a tokaji rév őrzésére

Április 9-én Patay Sámuel uram már ezt írja Zemplén vármegyének:

– Mivel a tokaji várnak elhányattatása jó módon ment végbe, a szegénységet elbocsátottam innen, jóllehet még a vizet kellene a város által vezetni – mindazon által, hogy kevés pihenést vagyunk szegények – eleresztettem szegényeket.

Nyáridőben később a vár maradék ágyúit is elszállítatja. A tokaji vár sorsa beteljesedett. Kövei játékszerré válnak a végzet tenyerén.