FRISS
In Cervino Monte – VIII. Vásárütők vitézsége
Harcos idők jönnek. 1580-tól alig akad az Úrnak olyan esztendeje, hogy a királyi végvárak – Tokaj, Kálló, Eger – csapatai ne tennének kísérletet Békés és Szarvas palánkjainak elpusztítására. Ahogy a Krónikás írja: „A hódoltság korában a portyázást is mezei munkának hívják. Ez a mezei munka, vagyis a portyázás – amint a hideg melegre tért – nagyobb erővel s több kedvvel indult meg, mint a szó szoros értelmében vett mezei munka. A papíron békesség volt ugyan, de a valóságban a szünet nélkül való csatázás, száguldás, lesvetés, várszállás, várütés, útállás járta. A vitézek hajlandósága a harcra sarkantyú nélkül is mutatkozott. Nem kellett őket hajtani a hadra: örömmel siettek oda, ahol a kardvég és a golyó utat nyitott a másvilágra. Nagy bizodalmuk vitte őket a harcra: mindegyik hitte és remélte, hogy neki szolgál majd a szerencse, és hírnév meg bő zsákmány kíséri a vállalkozást. Hogy kárára fordul-e a dolog, azt senki sem latolgatta. Mindegyik vakon vitte a szerencse, hol sikerre, hol veszedelemre. A harc csak füvelés meg aratás idején szünetelt. De amint a kéve-gabonát kalangyába rakták, vagyis amint a takarítás ideje elmúlt: a csaták azonnal szállongni kezdenek. Kezdődik a vitézek mezei munkája!”
1585 Kisasszony havában Tokaj vára alatt a Tiszánál gyülekeznek a királyi végházak katonái. A forró alkonyban Kassa kétszáz huszárja és száz német gyalogosa, Eger háromszáz huszárja és kétszáz gyalogja, Balázsdeák István vicekapitány vezetésével sorakozik. Tokajból Rissel tokaji kapitány adott száz huszárt és száz gyalogvitézt, itt van Szatmárról háromszáz szabad hajdú, száz huszár és ötven gyalogos. Nagykállóból háromszázötven német és magyar katona, Ónodról kereken ötszáz huszár és kétszáz gyalogos szállt hadba. A két és félezres sereget ecsedi Báthory István országbíró parancsnokolja. Napszálltakor parancsot ád az ecsedi várúr:
– Édes hazánkért Jézus nevében előre!
Kornétása szűzmáriás habselyem lobogót csattogtat. Mellette gyalogdobos pergeti a suhancárt. A cél a messzeföldön híres túri vásár megütése és a szarvasi török palánk megrohanása.
A vásárütés ezidőtájt kedvelt végvári feladat. Különösen az, ha olyan gazdag vásáron kell ütni, mint a szolnoki bég birtokán lévő túri sokadalom. A szarvasi törökök rablásai pedig erősen bosszantják a végházak magyarjait.
A kegyetlenségeiről hírhedt szolnoki bég, Sehszuvár még mit sem sejt. Lévén maga is híres kardforgató, háromszáz lovasával őrködik a napok óta zajló túri vásár rendje felett. Túron a renddel nincs is a töröknek baja.
Igazhívő kereskedők és hitetlenek, sűrűn hullajtják a vásárvámot és a helypénzt a mühteszik kezébe. Ha kell, ott van még a város hadnagya is a „város fegyveres cselédivel”, ha kell, segítenek.
Magyarjaink a csillagtalan éj leple alatt haladnak. Túrig jutnak. Lovak patkóját ronggyal bugyolálják, ne hallja a török a jöttüket. Hajnalban már rejtett lesbe állnak a Szolnok vára felőli füzesekben. Három részre oszlik a sereg. Az egri-kassai legényeket Balázsdeák István uram, a tokaji-kállói szatmári seregrészt Rissel kapitány, az ónodiakat az ecsedi nagyúr vezényli. Früstökre sódar meg bor járja. Azzal lapulnak tovább.
Délután kettőkor a legjobb torkú és leggyorsabb lovú négy-öt egri száguldó beront a nyitott városkapun.
– Jézus! Jézus! Üsd vágd! – kiáltásokkal csalják maguk után Sehszuvár eszmélő lovasait.
Amikor vagy félszáznyi török kiszáguld a kapun, rájuk ront az egriek része. Véres riadalom támad. Kéveként vágják a törököt. A pogánynak aligha van érkezése védekezni.
Sehszuvár beveti minden tartalékát. Vesztére, mert érkezik a tokajiak második hulláma. Harmadikként Báthory seregrésze csap le büntető fergetegként a törökre.
Napszállatra vége mindennek. Felborogatott, összehasogatott sátrak és bódék, nyolvan török halott és hét magyar réved az örökkévalóságba. Vér, por, mocsok, nyöszörgő sebesültek mindenütt. Százharminckét török kezén rabszíj feszül, köztük húszan kereskedők.
De mi lett a derék túriakkal és más városbeli keresztény kereskedőkkel? Kínjukban az öldöklés és rablás elől a híres túri templom vaskos falai mögé futottak. Nem sejtik még, hogy szabadulásuknak négyezer tallér lesz az ára. Hiába, ilyen ez a török világ, magyar a magyarnak farkasává lett.
A végváriak mindenkit kifosztanak. Estére itt csak Báthory serege marad. A másik kettő Balázsdeák vezényletével azonmód Szarvasra nyargal. Bánrévénél kel át a Körösön.
– Hajnalban atyámfiai, megrohanjuk a kontyost! – ígéri a katonáknak Balázsdeák, amikor a kicsiny falut is immár magába foglaló palánk közelébe érnek. – Magyar gyermekben, asszonyi állatban kárt ne merészeljetek tenni! – inti őket.
A hadiszerencse forgandó. Még a vásárütés vérzivatarában Rizvan bin Abdullah Dzsáfer és Omár bin Husszein akindzsik kitörnek és Szarvasra vágtattak, Báli dizdár várparancsnokhoz.
– Dicső dizdár – hajoltak a földig a vitéz ember előtt -, a gyaur kutyák valami István nevű átkozottal az élen megütötték a békés túri vásárt. Most minden bizonnyal ide tartanak, hogy a szarvasi párkányt lerombolják.
– Abból nem esznek a gyaurok! – biztatja őket Báli. – Már többször ránk rontottak, de mindig elkergettük az ebhitű pokolfajzatokat! Riadóztassatok! – adja ki a parancsot Hasszánagának és Szulejmán kiájának.
Így Balázsdeákék nem sejthetik, hogy a palánk teljes őrsége talpig fegyverben várja támadásukat. A Szarvashalom kis őrtornya néma. Maroknyi török őrségével végeztek az egri száguldók fürkészei.
Benn a várban, százhuszonhét lovas ulufedzsi jatagánnal, handzsárral, egri kilidzzsel és lándzsával a kézben várja a pirkadatot. Ércsisakjukon tollak borzonganak a könnyű nyárvégi szélben. Rövid kabát és szűk nadrág az öltözetük. Zöld-vörös zászlaik a csatajelet várják.
Az ulufedzsiket harmincnégy aszab támogatja Hasszán aga, Ibrahim és Ahmed kiáják keze alatt. Dzsafar aga és Szafar szermáje ad még húsz rác martalócot.
Mohamed Timur, Murád és Mumi Diváne topcsik lövésre kész ágyúik mögül lesik a palánk körüli éji árnyakat. Várnak.
Pirkadat előtt az egyik őr mozgást észlel a halom mellől.
– Jönnek a gyaurok! – jelenti Bálinak.
A dizdár Dzsafart és martalócait küldi martaléknak. Titkon nyílik a halom felőli bástyánál a gyalogkapu, a rácok azon osonnak ki. A halálosztók egykedvűségével. Hajnalodik. A sütőház felől kenyérillat száll a palánk előtti térségre.
– Nem sokáig zabáltok már! – dörmögi Balázsdeák, azzal égre löki a kardját: – Hozzá! Hozzá korpázd a bestyét!
Egyetlen roham a palánkig. Közben a martalócok elébük vágódnak.
– Kerítsd a pogányt! – rikoltja a magyar kapitány.
Ám meglobban az ég alja, a kelő napot a palánk seregbontó és mozsárágyúi erősítik minden felől.
Döngve vágódik a várkapu, sír a felvonóhíd lánca. Hasszán és Báli kirontanak az ulufedzsik élén. Arat a halál.
A küzdelem alig egyórás a vár alatt. Magyar vitézek hullái borítják a vértől csatakos füvet. Balázsdeák a karjánvágta sebbel megússza.
– Vissza! Vissza! – dübörög a suhancár. Szerencséjük van. A török csak Bánrévéig követi őket. Már nem támad.
A magyar vicekapitány megtépett seregével délelőttre kocog be Túrra. Ahogy belovagoltak a városkapun, százötven szekér fogadja őket útra készen a zsákmánnyal.
A szarvasi fiaskó ellenére végül nagy vígan indulnak Tokajnak. Érthető a vígság.
500 vég abaposztót, 900 hosszú és 1000 hajtott gyolcsot, 725 kék törökvásznat, 5075 kendőt, 250 lat selymet, 200 tucat női selyem övet, 25 db rác tafotát, 25 patyolatot, 1500 szőrharisnyát, 975 szattyánbőrt, 850 bocskort, csizmát, 550 pár papucsot, 3075 pár kapca-féle harisnyát (bőrből), 1200 font kék fonalat, 25 (akkori) mázsánal több (fele 1400 kg) jó borsot és más fűszert. Az egyik Ali nevű török kereskedőtől 3000 forint készpénzt és 4000 forint értékű árut hoznak magukkal.
A zsákmányon a tokaji várban aztán szépen egymás között megosztoznak, úgy határozva, hogy mindazokat az árukat, amikből több mint 25 darab van, kótyavetyén értékesítik. 25 db-nál kevesebbet zsákmányoltak selyempaplanból, szőnyegből, takaróból, viszont a rabok, lovak és még sokféle árucikk az árverésen kótyavetyére kerülnek. A befolyt 8000 tallért felosztják, egyenlően részesül az összegből mindenki, nincs különbség tiszt és közvitéz között, az elesetteknek is kijár a zsákmányból.
A vásárütés a budai basa fejébe kerül.
Rizvan, Dzsáfer és Husszein a három, szarvasiakat fellármázó török jutalmul tímár birtokot kapnak. Balázsdeák uram királyi jutalmul Kondoros birtokába kerül.
Báli dizdár se rest. A szarvasi török palánk helyőrsége Érmihályfalváig majd Belényesig dúlja az erdélyi fejedelem Báthory Zsigmond birodalmát.
~ Szenes János ~