Várak ormán magyar csillagok – IX. Palota, Arszlán végzete

Arszlán pasa az új nagyvezér, Szokollu Mehmed kegyeibe szeretne férkőzni. Ezért még Szulejmán szultán hadainak Magyarországra érkezte előtt próbálja a várat elfoglalni. A szultán seregeivel még Pünkösd havának első napján kelt útra Isztambulból. Hetedjére indul Madzsarisztán ellen. Az induláskor nem sejti a hetvenkét éves világhódító, hogy utolsó útja lesz ez. Arszlán még a szultáni had indulása előtt egy héttel félrevezető akcióba kezdett. Csapatai egy részével megrohanta és el is foglalta a Gömör vármegyei Ajnácskő erősségét. Már javában úton van Szulejmán serege, amikor Arszlán visszavonja katonáit a Felvidékről. Ekkor már május vége van, a palotai magyarok Fehérvár közelében szétvernek egy török osztagot. Palota várát kipróbált bajvívó harcos, Thury György kapitány uram védi. Kémei útján már Böjtelő havában megtudta a zavaros eszű Arszlán elgondolását. Mert beszélik a népek erősen, hogy a beglerbég sosem józanodik ki a naponta szívott ópiumtól és igazhitű léte ellenére is kedvelt pálinkától. A tavaszon kéri is Thury uram a királyi kamarától őrsége zsoldhátralékát és elegendő lőszer megküldését.

Még körültáborolás előtti napokban megérkezik Győrből száz magyar puskás Izdenczy István öreghadnagy vezényletével. Pápáról is befut egy másik gyalogos század. Ezzel erősítve Thury uram ötödfélszáz, vegyesen huszár és gyaloghadát. Ezt teszi ki a félezres védősereget. Királyi sereg-nótárius öt esztendeje járt Palotán. A mustrára akkortájt 100 huszárt, 93 gyalogot és 2 tüzért írtak össze. A fegyverzet pediglen egy nagy bombavető ágyúból, kilenc sólyomágyúból, 103 szakállas puskából, 50 kézipuskából, 36 mázsa lőporból, 538 különféle ágyúgolyóbisból és 7-8 mázsányi a szakállas puskákhoz szolgáló vasgolyókból állt. A fegyverzet nagyjából azóta sem változott.

Mit lát a török Palotából ebben az időben? Egy szabályos négyszögű belsőtornyos várat, palánkfallal körítve. Ezen belül ellenlejtős vizesárok partja és jó 20 méter széles árok következik a külső várfalig. A vizesárok a vár mögötti északnyugati völgyből kapja vizét a palánkon kívül két ágra szakadva. A lejtős, vizenyős terep miatt a déli oldalról hiányzik az íves támfal. A külső falat északi és keleti sarkán nagyméretű rondellák védik. Délről barbakán őrzi a kaputornyot. Két híd ível a vár területére: egy keskeny gyaloghíd és egy széles kocsis híd, mellette zsilippel. A belső várba csak a felvonóhídon át lehet bejutni a kettős kapu alatt. Területét négy zömök torony uralja. A tornyokat 5 méter vastag kőfal köti össze. A déli szárnyon áll a kapitány lakrésze. Az északkeleti sarokban kápolna díszlik.

Castrum Palotát 1439-45 között Tót Lőrinc fia Újlaki Miklós uram építette. Az ő Lőrinc fia 1524-ben magtalanul elhalálozott. Özvegye, Bakovczai Magdolna asszony a hírhedt rablólovagnak, csulai Móré Lászlónak adta kezét. 1526-ban Palota várát az országgyűlés a kincstárnak ítélte, Móré uram azonban megtagadta átadását. Sorozatos garázdálkodásait megunva Szapolyai János Laszki Jeromost küldte Palota ellen. Móré várnagya Nagy Gergely kiszökött, erre az 50 cseh aknász a falakat fölrobbantotta. Laszki uram elfoglalhatta a várat. 1537-ben a Podmaniczky fivérek János és Rafael kapták meg János királytól. Ulama bég 1543-ban elfoglalta, de öt évre rá a magyarok visszavették. Podmaniczky Rafael özvegye 1558-ban átadta Palotát I. Ferdinándnak. A király azonnal a török által rettegett bajvívót Thury György uramat tette meg kapitánynak. Hamza fehérvári bég 1561-ben csellel akarta elfoglalni, sikertelenül.

A mostani ostrom kezdetén a török nagy erőkkel fát hordat az árkokba, sáncokat emeltet körös-körül. Ágyúival a kaputornyot védő barbakánt, a „Móré bástyát” löveti szüntelen. Eredmény híján Arszlán az ágyúkat a keleti dombokra parancsolja, ott új sáncokat, kasokat emeltet. Most már onnan lövik a vártemplom felőli falakat.

Harmadik éje jött el az ostromnak. A fülledt, kora nyári hőségben rongyos felhők takarják a holdat. Alszik a török tábor. Magabiztosak. Hogyne lennének, amikor jól tudják: alig félezernyi gyaur védekezik a falakon belül. A had jó része a meleg miatt sátrai helyett a puha, zöld füvet választotta. Tisztjeik inkább a sátrakban éjszakáznak. Az őrök csak úgy, tessék- lássék módon bóbiskolnak az őrtüzek körül. Most egy óvatlan pillanatban, ahogy a hold karéja teljesen megbúvik egy nagy felhő mögött csöndben, dobbanás nélkül partot ér a felvonóhíd nyelve. Ekkor akár leszakadna az ég, vagy harmadfélszáz huszár ront ki a várkapun. Élükön pokolbéli ördögként Thury uram vágtat talpig páncélban almásderesén.

– Jézus, Jézus! Üsd a pogányt! – üvöltés áradat.

Közben robognak az alvó török táborra. Szekercék, fokosok zubognak, huszárszablyák fürdenek az álmukban leölt törökök vérében. A kiütés nem tart többet jó fél óránál. Az igazhitűek százszámra maradnak a véres, csatakos fűben. Másnap a várfal a török ágyúk tüzétől sebezve széles szakaszon leomlik.

– Követ és földet az omladékba! – vezényel Arszlán tisztjeinek.

Azok nyomban az ostromhoz kényszerített jobbágyokat hajtanak szöges korbáccsal az omláshoz:

– Munkára kutyák, betömni a gödröket!

A török vezér már-már rohamon törné a fejét.

– Hozzátok elő a gyaur foglyokat!

Két pribékje ugrik és már taszigálják is a két palotai vitézt, Vas Pétert és Péter deák uramat.

– Na, gyaurok, ha nem hazudtok, megkímélem az életeteket. De, ha becsaptok, repül a fejetek! Be lehet-e jutni ezen a törésen rohammal a belső várba?

Péter deák uram nem ijed meg a saját maga árnyékától.

– Vitéz pasa! Derék tüzéreid pontosan a kápolnát találták telibe. A törés és az omladék azért keletkezett, mert megindult a hatalmas borospince boltozata. Akkora az a pince – rebegi a deák nagy szemforgatással -, hogy a kapitány esztendőre való bora és gabonája is elfér benne. Mélysége 12 lábnyi.

Arszlán töpreng. Végül nem meri erőltetni a rohamot. Az ágyúzás még hevesebben folytatódik. Két budai topcsi bánja. Őket telibe trafálják az ágyúkasok között. Sírjukat is ott ássák meg helyben. Puska és ágyútűz napestig mindkét oldalon.

Eközben Pápán kezdik gyűjteni a felmentő magyar sereget. Nádasdy Tamásné 110 huszárt és gyalogost, Batthyányi Ferenc uram 100 lovast rendel Pápára. A főerők Borgátán gyülekeznek. Nádasdyné asszonyom ide már 200 huszárt és 600 gyalogost, Batthyányi uram 100 huszárt és 300 gyalogost rendel. Vas vármegyei nemes felkelő uramiék is ide igyekeznek. Beérkezik Gyulaffy László uram Tihany végvárából őrsége egy részével. Enyingi Török Ferenc uram pápai katonákat hoz. Kis csapattal megjön Nádasdy Kristóf uram is. Tízezer magyar kard áll együtt Palota felmentésére.

Jó Thury uram még napokig hiába várja a segítséget. Végre Szent Iván havának 11-edik napján eldől a kérdés: a császári pénztár hajlandó 8000 lovast fizetni. Ebből 1500 kap parancsot, hogy Pozsonyon át Palota alá vonuljon. Odaküldik Helffenstein György generálist 5000 katonájával. Arszlán pasának felderítői jelentik a keresztény had gyülekezését. A pasa sátrába hívatja egyik legjobb katonáját, a tatai Deli Luftit.

– Negyven besliával robogsz Győr alá, ott figyeled a gyaur had mozgását. Ha gyanúsat észlelsz, azonnal megjelented.

Deli Lufti katonáival azonnal lóra pattan. Ménfőfaluig vágtatnak a nyári hőségben. A falu szélén sűrű cserjést találnak.

– Ez kiváló figyelőállás lesz nekünk, bújjatok el!

Katonái szót fogadnak. Lovaikat kikötik a cserjés mögötti erdőben. A nap már lefelé ballag, amikor az őrt álló török szekérsort észlel az országúton. Történt, hogy gróf Salm Eck főkapitány uram a hatalmas győri tábor erődítésére 300 szekeret indított el két napja a Bakony rengetegébe. A szekerek most vonulnak visszafelé fával rakottan, tetejükön négy-négy puskás vitézzel.

– Ahogy a szekerek ideérnek rárontunk a hitetlenekre! Engem figyeljetek! – hadarja Deli Lufti.

Az első szekerek egy vonalba érnek velük.

– Allah akbár! – ront ki az erdőből a negyven bestia.

Vágják a fuvarosokat, az őrző német-magyar katonákkal együtt. Ömlik a vér.

– Nyolc-tíz-tizenöt – számlálja Lufti, majd egyszerre eltorzul az arca. – Allahra mondom, ez a sor nem ér véget!

Látja már a besliák parancsnoka, hogy az erdő mögül százszámra sorjázik a sok-sok szekér.

– Itt van az egész gyaur hadsereg! Vissza, vissza!

Egyvégtében Palotáig vágtatnak.

– Nyakunkon az ellenség, kegyelmes pasa! – borul Lufti Arszlán elé. – Legkevesebb 1000 harci szekérrel robognak ide, már közel járnak!

Beesteledik. Arszlán félelmét növeli, hogy a sötét beálltával kisebb huszárosztagok jelennek meg a török tábor közelében. Jöttüket jelzi a felgyújtott szalmakazlak fáklyasora. Recsegve-ropogva ég két parasztház is. A tüzek fényénél még félelmetesebbek a magyar huszárok. A vitézek rá-rácsapnak a török tábor egy-egy sátrára. Foglyokat nem ejtenek, ölik a pogányt. Arszlán félelmében gyorsan dönt. Nincs trombitaszó, nincs dobpergés, futárai loholnak magukban a parancsnokok sátraihoz. Ők egyenként kapják a parancsot:

– Tábort itt hagyni! Vége az ostromnak, irány Buda! Hatalmas gyaur sereg van érkezőben!

A törökön zavarodottság, babonás félelem lesz úrrá. Aki lovat talál a sötétben, azon menekül. Szégyenszemre a török gyalogságot itt hagyják. Az zászlóit eldobálva iszkol. A hadisátrak többsége is ittmarad, tele gabonával, sajttal, liszttel, sózott hússal. Csak menekülhessenek! A török had rémületében futása közben két kisebb kerekes ágyúját is elhagyja.

Van miért futniuk. Reggelre Salm Eck főkapitány kardja alatt 14 000 keresztény katona foglalja el az üres török tábort. Palota várának kapuján Thury György vágtat ki huszárai élén égigérő vivátozás közepette. Örömükben lőnek a vár tüzérei is.

A keresztény had parancsnokai a diadalmas június 17-ei nap után hosszasan tanácskoznak. Tata, vagy Veszprém visszavételére induljanak? Majd a felderítők szavára egy válasz: a cél Veszprém.

Arszlán pasa élete csúfos véget ér. A palotai kudarc miatt a szigetvári táborban Szulejmán selyemzsinórt küld neki.