Magazin, Regényes múlt

“Verik a rézdobot, fújják a trombitát…” – IX.

Az Úr 1687. éve a pogány elleni küzdelmek krónikájában a sorozatos győzelmek esztendejének számít. S ahogy zsugorodik a félhold uralta terület, ezzel együtt nőttön nő Bécs mérhetetlen önkénye a visszafoglalt területeken. Velence bécsi követe ezt írja urának, a dózsénak: „Magyarországot az örökös tartományoknak áldozzák fel.”


Kecskemét környékén tíz virágzó falvat pusztítanak el a „keresztény szövetségek”. Le Szegedig, s azontúl Szabadkáig lakatlan pusztává lett a nagy magyar Alföld.

Mindjárt az év elején Orlick őrnagy uram Szigetvár ellen támad, de csak hatvan török lakóház és két török malom felégetésére futja. Azért közben rácsapnak egy nyolcszázas török osztagra. Százötven igazhitű elesik, hatszázötven fogolyként kerül Pécsre.

Egy merész magyar huszárportya egészen Lippáig száguld a Mros mentén, feldúlja, felégeti a várost. A török is visszavágna. A váradiak Szentjobb, a temesváriak Szeged visszavételét kísérlik hasztalan. Ezidőtájt a porosz Konrad Funck hadnagy tizenkétezer aranyért játszaná a székesfehérvári pasa kezére Budát. Hóhér keze alatt végzi az áruló.

A nyáron Eszék keresztény ostroma kudarcba fullad. De jön a nagyharsányi diadal. Kisasszony havának tizenkettedik napján a Lotharingiai Károly vezérlette ötvenezres keresztény sereg nyolcezer pogányt küld a túlvilágra. Kettőezret foglyul ejt. A szövetséges csapatok alig hétszáz embert vesztenek.

Szent Mihály napján a török puskalövés nélkül adja fel Eszéket. Valpó Erdőd, Vukovár, Illah, Pétervárad, Pozsega következnek. Párhuzamosan a boszniai Dubica is felszabadul. Mindszent havában a császári seregek Erdélyben Nagyszeben, Beszterce, Gyulafehérvár, Szászsebes, Vásárhely, Déva, Szamosújvár, Somlyó, Monostor és Tövis városokban szállásolják magukat télire. A Dunántúlon Csókakő és Palota vára szabadul fel.

Felső-Magyarország kapuját, Egert Karácsony havában adja fel a török. Caraffa tábornok innen Munkács alá vezényli csapatait. Zrínyi Ilona és kapitánya, Radics András uram 1688 Boldogasszony havában két évi ellenállás után adják fel a várat. Ez év nyarán Lippa és Solymos is keresztény kézre jut. Ezt megelőzően a török feladja a kemény blokád alatt tartott Székesfehérvárat. Szent Mihály havában Ibrahim pasa kemény harcok után feladja Belgrádot. Maradékt hétezer katonájából hatezret borzalmas vérfürdőben mészárolnak le. Az öldöklésnek trombita és dobszó vet véget. A Száva két partján Brod, Dubica és Gradiska várai következnek. Nemsokára Zvornik várát is feladja a török.

Szigetvárott erős blokád alatt van a maradék pogányság. Újesztendőre a többezres védőseregből négyszáz van csak életben. Kapitulálnak.

Tavasszal és nyáron újra délen folynak véres harcok. A trök elleni had fővezére Badeni Lajos őrgróf uram. Csak huszonhétezer katonát vonhat össze, a német birodalmi csapatok a francia háborúban harcolnak, továbbá harmincezer osztrák császári harcost is a francia frontra kell küldenie.

Ezidőtájt a „török fronton” harcol gróf Pálffy Miklós uram ezrede, a Csáky és a Czobor huszárok. Továbbá 1300 huszár Győrből, Komáromból, Nyitráról s Batthyány Ádám dunántúli főkapitány és Koháry István uram keze alól. Az esztergomi huszárokat Bottyán vezényli.

A haditerv szerint délen, a Morava alsó folyása mentén kell összevonni a keresztény erőket. Közben az erdélyi császári had ezredei Heisler és Herbeville generálisok kardja alatt – öt gyalog- és három vértesezred – Temesvár és vidékét, Bácskát pedig egészeg Orsováig vigyázza.

Mit tesz a török? Az új nagyvezír, Jegen Oszmán 40 ezres sereggel indul Drinápolyból. Melléjük tízezer tatár lovas rúgtat. A Madzsarisztán elleni hadjáratot Arab Redzseb pasa irányítja. Thököly Imre uram kurucai is itt harcolnak. A „kuruc király” Huszein boszniai pasa seregével Orsova irányában támad. Arab Redzseb főserege a Drinápoly-Szófia-Nis vonalon a Morava völgyén át halad Belgrádnak.

Thököly uram nyolcezres seregével Vidinből indul, elfoglalja a bolgár-szerb határon lévő Bregovo várát. A helyőrségből kétszáz rác harcost csalogat magához. Szent Jakab havának közepén több kisebb hely bevétele után az Al-Dunánál Orsovát is visszaveszi. A Cserna völgyében Sándor Gáspár uramat küldi előre a kuruc király, aki Mehádiát puskalövés nélkül szerzi meg a török hadnak. Újra él a híd Temesvár és az Oszmán Birodalom között.

Erre Badeni Lajos uram is kénytelen megindulni a Morava mentén Dél-Szerbia irányába. Herbeville generális erdélyi csapataival Orsovához közelít, de Thököly hírére Karánsebesre vonul vissza. Fehértemplom alól Palánka helyőrsége tizennégy sajkával indul az erdélyi sereg megsegítésére. Thököly uram török lovasokkal vereti szét a kis flottillás csapatot.

Szent Iván havának első napjaiban Palánka alatt Badeni Lajos uram erősített táborba száll seregével. Onnan csak Szent Jakab havának tizenharmadik napján folytatja útját. Támadó előőrse a Csáky huszárezred. A huszonkétezer katona kegyetlen mocsaras terepviszonyok között mozog. Nem beszélve az ötven lövegből álló tüzérségről és a málhás szekerekről.

Bottyán is itt nyomul a szörnyű terepen huszárjaival. Jött a belgrádi őrség, a császári gyalogság is a híres Monaszterly vad rác egységei. No meg a magyar lovasezredek.

Badeni Lajos uram a júliusi forróságban Grabovác előtt – a Morava mentén – haditanácsot tart.

– Hátráljunk a török elől vagy támadjunk, uraim?

A vita élesedik. Maguk a főtisztek se igazodnak ki Bécs parancsain. Hátrálni? Támadni?

– A kutya Úristenit – káromkodik Bottyán -, könnyű a bécsi uramiéknak. Mit tudja a sok főokos ott a Burgban a földabroszt bámulva, milyen is itt a terep Grabovácnál. Eh, azt se tudják, hol van Grabovác. Mi meg lesántulunk a lovunkkal együtt, elveszünk szekerestül a mocsárban.

Arab Redzseb főserege óvatlanul rohanja meg a mieinket. A gyalogság majd nyakát töri a harcban, a hadtápos málhás szekerek a mocsárba feneklenek. De harcolni kell az életért, a túlélésért. Szerencsére Monaszterly a Csáky huszárok javával észbe kap. Köztük Bottyán is. Hátba támadják estére a törököt. Végül négy óra hosszat űzik-vágják az ellenséget.

Másnap még nagyobb a hőség. Redzseb pasa visszavág. Csatát áll. De rajtaveszt. Délutánra a közeli Botacsin alatt háromezer pogány marad holtan a csatamezőn. Badeni Lajos uram megkönnyebbülhet. 108 török ágyú jutott katonái kezére. A málhás szekerekről, hadiszekerekről nem beszélve. Hadijelentése bizakodó, s ebben Bottyán Jánost, azt esztergomi huszárok kapitányát igen-igen megdicséri.