Regényes múlt, Magazin

In Cervino Monte – XIII. „Ha itten Szarvason… volna vigyázó…”

Sarkad várát még a török idők kezdetén Mágóchy Gáspár uram, Vég-Gyula vára kapitánya emlegette még egy Nádasdy Tamás nádor úrhoz küldött levelében. „Nem messze van egy harmadik kastély, Sarkad nevű.”


Sarkady Ferenc úr kemény fogadalmat tett akkor Ferdinánd iránti hűségéről. Sarkad vára hamarosan Mágóchy uram kezére került.

Középő részén a régi földesurak kúriájából négyszögletes alaprajzú téglavár magasodott, bástyáktól oltalmazva. A kúria mellett kamrák, raktárak és az őrség szállása húzódott. A délkeleti csücsökben a templom állt magánosan.

A várat a Gyepes vize ölelte körül. a folyócska vizén keletről és délről keményen ácsolt cölöphíd vezetett az öregtorony védelmében megbúvó várkapuhoz. Nyugatról és délről az előváros karolta a várat, körbevéve a Sarkadi-tó mocsarától. Az elővárosba még egy cölöphídon lehetett bejutni. Az elővárost is kaputorony védte. Maga a város is palánkkal kerítve víztől is védve élte a maga életét.

A sarkadiak nagy szomorúságára egy régi februárban, amikor a vár hajdúi Nagyvárad védelmére siettek, a gyulai török ezt megtudta, s a farkasordító hidegben a gyulai vár sarkáig húzódó Sarkadi-tó jegén a várat megrohanta. Négyszáz jó sarkadi vitéz és városlakó lelte halálát a szörnyű vérfürdőben.

Ettől kezdve váltakozó hadiszerencsével folytak a harcok Sarkad vára körül. A kuruc idők jöttére együtt szabadult a töröktől. Valami 300 sarkadi hajdú állt Rákóczi zászlai alá. A többiek Szabó Sándor kapitány urammal nagy erőkkel fogtak a vár javításához.

Végre az erősség teljesen elkészült. Hajdú uramiék sok borsot törtek az aradi és nagyváradi rácok orra alá. Meg is indult az új aradi parancsnok, Wilson német és rác katonái élén Sarkad ellen. Bizony beletört a bicskája, mert Szabó kapitány uram véres fejjel kergette vissza a hívatlan ostromlókat. Az ónodi országgyűlés után tárház lett a sarkadi várból. Vitézei igyekezdtek kordában tartani az aradi, gyulai és a Maros-menti rácokat.

Történt, hogy a derék hajdúk egy portyája foglyul ejtette Jován Popovics Tökölit, a rácok kapitányát. Azonnal futár indult a császáriakhoz, Popovicsot kicserélték az évek óta óta raboskodó Deák ezereskapitányért. Popovics erre vérszemet kapott és Sarkad alatt tőrbecsalta Szabó Sándor várkapitányt. Szabó uramra az aradi vár kazamatái vártak.

Így jön el az 1709-es esztendő nyara. Csakúgy, mint az ország java részén, Sarkad várában is arat a fekete halál: a pestis. Láz, hidegrázás verik le lábukról százával hajdú uramiékat. Alig lézengenek a mocsár védte falak között. Egy július eleji délutánon a kaputoronyban vigyázó őrszem kis csapat kurucot lát ügetni a vár alatt. Jelenti azonmód kapitányának, a Szabó uram fogsága óta posztot betöltő öccsének:

– Vitézlő kapitány uram! Károlyi Sándor tábori marsall urunk futára kér bebocsátást.

Az ifjabb Szabó hosszasan töpreng a pecsétes levél felett.

– Olvasd, diák, még egyszer! – sürgeti a vár vidám, fürge járású deákját, Tóth Benedeket.

– A sarkadi hajdú vitéz uramiék pediglen Szarvasra költöztessék. Nagyságtok resolutióját elvárom. Ha itten Szarvason, Csongrádon volna vigyázó, securus lehetne a túlsó föld a Körös-Maros közti rácok kitöréseitől – írja levelében Károlyi.

– Mi tévők legyünk, vitézek? – faggatja tiszttársait Szabó kapitány két kupa bor között. Vizet amúgy sem ildomos inni ebben a dögvészes időben.

– Írjunk fejedelem urunknak! Ma is öt katonánkat temettük. Ha így haladunk, nem lesz vitézlő ember, ki kardot emeljen közöttünk – vélekszik Ónodi főlegény.

Így is cselekszenek. Szent Jakab havának tizenegyedik napján kikocog a sarkadi vár kapuján Busy Péter hadnagy öt legényével. Levelet visznek Rákóczihoz Sárospatakra, aki még a Szenátus ülése után néhány napig a Bodrog-menti kuruc menstvárban időz.

„Méltóságos Generális Urunk! Méltóságos Generális (Károlyi) ő Excellentiája parancsolatját vöttük az szarvasi sáncznak erectiója aránt, ily conditióval, hogy az sarkadi militia két felé szakasztanék: fele itt maradna, fele pedig Szarvasra transportáltatnék, hogy igy conjunctis viribus egymást inkább secundálhatnók. – Jó Kegyelmes Urunk, Felséged méltóságos parancsolatja ellen nem reflectálhatunk (igy); mindazonáltal akarjuk intimatiojára adnunk, hogy az pestis miatt ugy megfogytunk, hogy magunk sánczának conservatiojára is alig sufficiálhatunk; annál inkább, ha az militia sequestráltatik, jobban debiliáltatunk és erőtlenkedünk… Minekokáért Felségedet alázatossan instáljuk, hogy az militiának sequestratiojától desistálni Kegyelmessen méltóztassék, ismervén benne az praedisiumnak nemcsak megerőtlenedését, hanem egész elfogyását, ugy az békésieknek haza szállásokban is pusztulásunkat causalni. Coeterum maradván.”

Így a levél. A sarkadiak helyükön maradnak. Rákóczi rá egy esztendőre is ragaszkodik a szarvasi vár megépítéséhez: „Az nádudvari sánccal, Szolnokkal egész lineánk lesz a rácság megzabolázására: magában is erős situációjú hely s könnyen védhető…”

Boldogasszony havában a sarkadiak különbékét kötnek Nagyváradon Lőwenburg császári ezredessel. Bő egy hónapra Vereckénél Rákóczi átlép a határon. Károlyinak levelet hagy hátra: „Legdrágább kincsemet, édes hazámat, Munkácsomat és abban lévő mindenemet Kegyelmedre hagyom, s lelkére, hitére kötöm, bízom, teljességgel elhitetvén magammal az Kegyelmed resolutiójának állandóságát, az melyet minap újabban is adott Munkácson, hogy nemzete boldogulása nélkül nem békélik…”

Ám Pünkösd havának első napján a nagymajtényi síkon lehull a zászló, tizenkétezer kuruc maradék teszi le a fegyvert gróf Pálffy János és Karl Lacher von Lindenheim királyi megbízottak előtt. A békekötés hírére megkondulnak az ország harangjai a Duna, Tisza, Maros és a Vág mentén.

Szent Iván napján a kurucok szent erőssége, Munkács is behódol. Zúghatnak a harangok a Latorca partján is. A nagy harcnak vége van. Szarvas várának romjai az enyészeté lesznek. A környező falvak helye mocsaras, nádas rétséggé, gólyák, vadlibák, daruk hazájává válik. Még 1733-ban is így ír a Krónikás Békés megye hajdanvolt templomos helyeiről:

„… Szénás

Ez a templom alapjaiban fel van dúlva, és anyagát a törökök építkezésre használták fel…

Kamut

… Most kevés maradványa van (a templomnak). Pusztulását a török által nyerte…

Mezőmegyer (Mező Megyer)

Ennek alapjai látszanak. Anyagát a török más építkezései céljából Gyulára szállította…

Gerla (Gella)

… Pusztulása a török uralom alatt történt…

Nagydécse (Nagy Décs)

Ezt a templomot a törökök döntötték romba, és anyagát fürdők építése céljából Gyulára és Szarvasra szállították. Ama török fürdőt a gyulai kálvinisták templomukul használták…

Kétsopron (Sopron)

Eme templom anyagát a török Gyulára és Szarvasra szállíttatta…

Csabacsűd (Csabacsőd)

Ennek anyagából a török Szarvas birtokon fürdőt építtetett…”

Másutt még a határjelek is elmosódtak, a falvak nevei is feledésbe mentek.

Holt vidék. Várja feltámadását.