Regényes múlt, Magazin

Várak ormán magyar csillagok – XIII. Rozsnyói krónika

Szász uramiék híresen szép mezővárosa, Rosenav, magyarul Rozsnyó, avagy a későbbi Barcarozsnyó Brassótól délnyugatra fekszik. A Keresztény-havasok lábánál a Bucsecs-hegységből eredő Vidombák-patak partján építették fel a szász ősök városukat.


Felette százötven méter magas fenséges sziklacsúcs emeli homlokát. Magán a Várhegyen épült a kele-nyugati irányban hosszan elnyúló, szabálytalan alaprajzú vár. A kép ősidőktől fogva gyönyörű: hatalmas térség a vár előtt, alatta a gazdag város, mögötte a Bucsecs zordon havasaival, haragzöld fenyveseivel. A várfal messze ellátszik. A nehezen megközelíthető várhoz már a régiek idejében is két út vezetett: egy könnyen járható szekérút és egy meredek, három lépés széles ösvény.

A közeli Barca-patak partján már a rómaiak is erődöt emeltek Comidava néven. Egy állítólagos legenda szerint a II. Endre királyunk által elűzött német lovagrend vetette meg a vár alapjait. Valójában szász uramiék a XV. század elején emelték az első várfalakat a növekvő török veszély elhárítására. Luxemburgi Zsigmond királyunk gyakran kereste fel a várost, amelynek csütörtöki vásártartást is engedélyezett. Ami az itteni vásárokat illeti, 1612-ben Báthory Gábor fejedelem már két országos vásár megtartását is támogatta.

Repüljünk fel gondolatban a régi vár felé és nézzük meg, hogy is mutatott egykoron. A vár délkeleti szegletében volt az egyetlen bejárat, felvonható védőráccsal ellátva. Felette négyszögű kaputorony emelkedett, eléje épített húsz méter átmérőjű felvonóhidas védőművel. A tornyon át háromszög alapú belső udvarba juthattunk. A keleti fal középső részét ötszögletű kétemeletes torony védte, ágyúállásokkal. A belső vár falait négyzetes külső tornyok védték. A nyugati csúcs elé félkörös külső erődítmény épült. A falak tetején pártázatos védőfolyosó húzódott. Érdekesség a várudvar északi részének 146 méter mélységű kútja, amit 1623-40 között vágtak sziklába. Állt még a régi időkben a várudvaron egy 1650-ben emelt várkápolna. Az öregtorony és a kápolna az 1802-es földrengéskor összedőlt.

Történt, hogy 1540-ben a jó rozsnyóiak váruk erősítésére évi 25 forint adó elengedésben részesültek. Akkoriban mindössze egy porkoláb és négy darabont őrizte a várat. Nevezetes volt toronyőr uram házikója, merthogy az ő falára írták fel az Úr 1562. esztendejében János Zsigmond fejedelem látogatását. Ettől kezdve a török-tatár és oláh hadak betörései kapcsán kiépült az erősség.

A kardjáról és szerelmeiről egyként híres Báthory Gábor fejedelem az 1612-es esztendő tavaszán feldühödött a szászok kétszínű magatartásán. Hadával sorban elfoglalta városaikat és templomerődjeiket. Márciusban csapatai már Rozsnyó alatt álltak. A szászok Rozsnyó városából mind a várba futottak. Erősítésül egy oláh csapatot is kaptak. Hét napig folyt az ostrom, a kevéske víz hamar elfogyott. Annál is inkább, mert Mathis János uram székely harcosai egyszerűen elfoglalták a hegy lábánál csörgedező forrást. Erre maguk az oláh katonák annyira megijedtek, hogy Dürmen Péter rozsnyói bíró uramat – a védők fejét – megkötözve akarták Báthory kezébe adni. A víz elfogyott, nem volt mit tenni, 1612. április 3-án megnyíltak a vár kapui a fejedelem katonái előtt. Néhány nap múlva a fősereg ugyan elvonult, szászék vérszemet kaptak és megpróbálták várukat fegyverrel visszavenni. Ám Báthory hajdúi elzavarták őket.

Jó esztendő múltán a fejedelem megbocsátott a szászoknak: háromezer forint fejében Törcsvárat és Rozsnyót visszaadta nekik. Abban az évben jó Báthory Gábor csillaga leáldozott. Nagyvárad utcáin hajdúk végeztek vele.

Szász uramiék dologhoz láttak, kijavították a falakat. Kétezer forintból 28 éven át vésték a vár kútját. 1650-re felépült a kápolna, de még a lelkész lakása is. Jó két holdnyi területen falat emeltek a jószágok védelmére. A fal belsejében minden polgár elraktározhatta szalonnáját, gabonáját. Újabb ostromkor pedig odaköltözhetett, védve saját és családja életét.

Az erősítésnek meglett az eredménye. 1658-ban a tatár betöréskor a rozsnyói várfalak mentették meg a lakosságot. Bizony 1660-ban II. Rákóczi György embere, Mikes Mihály kancellár uram is hasztalan ostromolta. Valamivel később Constantin oláh vajda betört seregeivel a Barcaságba. De Rozsnyó alatt vonuló seregébe a várbeliek beleágyúztak, pénzzel megrakott szekerét elvették az oláhnak.

1688-ban bevonultak Rozsnyóra Badeni Lajos őrgróf csapatai. A rozsnyóiak örömmel fogadták őket, de pórul jártak. Az őrgróf csapatai minden tatárnál jobban kifosztották őket.

Rákóczi kurucai se bántak velük jobban, majd Rabutin uram császári serege adta meg a kegyelemdöfést. A császári had 1708-ban még a várost is felégette. A tűz átterjedt a várra és minden a lángok martaléka lett. A pusztuló falakkal az 1802-es nagy földrengés végzett október 26-án. Leomlott az öregtorony, a kápolna, összedőlt a raktárak jó része, a falak megrepedtek. A vár hadi jelentősége megszűnt.

Végül álljon itt a rozsnyói várkisasszony, a szép Petróczi Emma szerelmi legendája.

Még Thököly Imre uram kuruc háborúja idején a világszép Petróczi Emma szerelemre gyulladt a császár katonája, Dálnoki Lőrinc uram iránt. A leány apja, jó Petróczi Antal uram kemény kuruc, Thököly-hívő volt. Dálnoki uram a kurucok fogságába esett. A szép Petróczi Emma könyörgött apjának, írjon levelet Thökölynek: engedje el szerelmét.

Becsületszóra a hősszerelmest elengedték, a két fiatal egybekelhetett a várkápolnában. Igen ám, de Dálnoki Lőrinc becsületszóra megígérte Thökölynek: az esküvő után visszatér a fogságba. Így is történt. A szép hitves nem akart férjétől elszakadni, ezért férfiruhát öltött, úgy kísérte őt vissza a kuruc rabságba. Végül a kuruc király szíve felengedett, elengedte Dálnokit, feleskette saját zászlajára és kinevezte Rozsnyó kapitányává. Eddig a legenda.