“Verik a rézdobot, fújják a trombitát…” – XVI.

Szíve szerint máris megrohanná Esztergomot. Nem lehet. Még nem. Megjön a parancsolat Rákóczi uramtól:

– Ismét felültek a vad rácok a Duna-Tisza közén! Tegyen közibük kemény rendet azonnal!

Így Bottyán nyergeltet s a bosszúálló angyalok dühével a Nagy-Alföldre száguld. A rácok pedig fejvesztve futnak előle. Előtte azonban felgyújtják a falvakat. Gyerekeket, öregeket, védtelen nőket mészárolnak le. Bottyán egyhuzamban egészen Titelig üldözi a fosztogató martalócokat. Azután megakadályozza a Szeged-Pétervárad közötti élelmiszerszállítást. Soltnál pedig erős sáncokat emeltet. Azért rácékkal – emlékezve a közös, török elleni harcokra – mégis keresné az összeköttetést.

– A jövendőben a vitéz rác nemzet szegény hazánk minden kiváltságával élhet. Meglesz minden kiváltsága, java. Ha pedig egyetlen magyar vitéz is háborgatni merné a dicső rác nemzet bármely tagját, életével fizet! Ezért mondom tinéktek: a vitéz rác nemzet ne császári parancsokat kövessen, inkább a haza szabadságán munkálkodjék! – küldi pátenseit a rác táborokba és végházakba.

Karácsony havának első napjaiban újabb parancsot kap Bottyán: a hírek szerint Heister Érsekújvár megvételére készül. Ezért haladéktalanul siessen fel a Vághoz!

Indul. Jól emlékszik, nem is oly régen, még a császár kabátjában katonákat toborzott arrafelé. Zsoldért se igen jöttek. Most meg a zord téli idő ellenére csapatostul özönlenek. Aki tud, némi élelmet is hoz magával. Vagy titkon rejtegetett, labanc kezéből kicsavart fegyvert. Ha nem, legalább tudását: titkos ösvényekről, átjárókról a hegyekben.

Heister jöttének hírére Rákóczi uram Lipótvár vívását abbahagyja.

– Nagyszombat mellett ütközünk meg a labanccal – mondja ki a haditanácsban.

Úgy tűnik, jó a kuruc felderítés, pontosan értesülnek Heister mozgásáról.

Erőltetett menetben hömpölyög a kuruc had. Köztük vannak immár Bottyán Délvidékről visszatért katonái is, vegyesen a Bercsényi uram ezredeivel.
Karácsony első napja. A hó csendben pillézik az égből. Farkasfalva és környéke telis-tele kuruccal. Fekete süveges hajdúezredek jöttek, mögöttük fehér köpönyeges karabélyos lovasság. De itt vannak Rákóczi uram talpig veresbe öltöztetett palotásai is, no meg csekély számú tábori tüzérség. Köztük gyakori a medvebőr kucsmás francia.

Eláll a hóesés. Foga van a télnek, kemény a fagyos föld. A hideg szél késként támad. A labanc még vagy tizenöt kilométerre.

Már délután tábortüzek gyúlnak mindenfelé.

– Utáljuk a hosszú heverést! – keseregnek Esze Tamás uram talpasai. Szablyáik fényesre fenve, bőrszíjaik friss szagot árasztanak a hidegben. Utóbbi ellen borral védekeznek. Sorra kerülnek elő a csobolyók, kotyogó kulacsok.

– Aztán te is, hajas sógor, kaszába vered a zászlónyelet? – kérdik bajtársai Bánfalussi Gergely zászlótartót. Ismert a kornétás esete, aki a lobogó nyelét a német vasas hasában törte el.

Sokan hazagondolnak a tüzek mellett: otthonhagyott asszonyra, szeretőre. Szűcs Gyurka gondolatai Léván járnak hat csemetéjénél.

A veres palotások tábortüzénél Szalay Ferenc jó kuruc hadnagy viszi a szót, a bor jócskán megoldotta nyelvét.

– No híres, most azt mondd el, hogy vágtad le a híres vad rácot, a rettegett Dugalyi Arany Basát!

Egyszerre a késő estben felrikoltanak a kürtök, seregdobok verik a riadót. Akár a méhkas, bolydul a tábor. Futnak a tisztek, szállásmesterek, futárok:

– Tüzet olts! Sorakozó! Még az éjjel irány Nagyszombat! – kiáltják a parancsot.

Sorakoznak. A lévai és miskolci kurucok az első vonalakban. Esze uram talpasai valahol a sereg derekában indulnak.

Bottyán Fakó lován vezényli katonáit. Valódi csatakígyóként kúszik a kuruc had előre.

Heister valójában csupa ellentmondásos hírt kap ezen az éjszakán. Felderítői alig féltucat kuruc ágyút emlegetnek. Vajon mi az igazság? – töpreng.

Egy biztos, amerre katonáival áttört a hegyeken, a hangyánál több fegyveres parasztot látott. Ocskay és Ebeczky lovasai pedig éjjel-nappal csipkedték az utóvédet. Morvában ennyi kurucot soha nem látott.

Most, Karácsony másnapján úgy hírlik: jó húszezres kuruc erőről hall hírt. Ha minden igaz, a sereget a rebellis Rákóczi vezeti. Két napja, amikor katonái megrohanták Modor város borpincéit és asszonynépét vetkeztették, még negyvenezer kurucról lehetett hallani.

Hajnalban Heister őrszemei egy, a kuruc táborból átszökött németet fognak.

– Vezessetek generális úrhoz, fontos híreket hoztam! – parancsolja a szökevény. Az őrség szót fogad.

Mint Heister szállásán kiderül, a szökött német egy korábban fogságba esett és átállásra kényszerített német gyalogezred hadnagya.

– Parancsnokom, Scharudi kapitány küldött! – vallja be négyszemközt Heisternek. Az már sejti, mitévő legyen.

Nagyszombat városa omladozó falakkal, ódon tornyokkal kerítetten, szelíd lejtős dombháton fekszik. Alatta a Trnava-patak folyik csendesen. Túl a patakon széles havas mező fehérlik. A végén hópizsamás bokrok, fűzfák csoportja. Ez a Parna-patak völgye. Jó hat-hét kilométer hosszan nyúlik a havas tájba. Ideális csatamező.

Bercsényi uram benn a városban, a dombtetőn csatázna. Rákóczi uram mégis a völgyre voksol:

– Leereszkedünk a mezőre, ott állunk csatát.

Déltájra Nagyszombat falai között csak Dúló Ádám óbester uram marad kettőszáz Hont vármegyei hajdúval. A skólák, klastromok és az ispotály termei vastag szalmával felhintve. Sok lesz ma a vér, sok a sebesült.

Délutánra köd is emelkedik. Utána jön a szél. Rákóczi uram törzskarával nekilódul a völgynek, de eltévednek. Később kiszakad az égi dunna, hatalmas pelyhekben havazik. Végre Rákóczi uram visszakeveredik a gyalogsághoz. A köd helyén a völgy végén ezüstös hadirendben sorjázik Heister generális néhány regimentje. Dübörög az ég, a tábori ágyúk tüzet okádnak mindkét oldalról. Rákóczi uram lovászával vágtat az első vonalba, neki a vérzivatarnak. Onnan vezényelné az ágyúk tüzét. Lovászát labanc ágyúgolyó találja. Leszakad a lába, hamar kiszenved.

Dúló uram megunta várni a falak mögött. „Német parókát hozni!” – száguld a labanc állások felé. Golyótól találva bukfencezik lováról.

Bottyán valóságos csodákat művel a vérzivatarban. Hatvanéves kora ellenére halálmegvető bátorsággal, fürgén űzi-vágja lovasai élén a labancot.

– Rajta, kuruc, rajta! – vezényli katonáit. Tüzes a roham, megingatja a labanc jobbszárny sorait. Dob pereg, dübörög a lovasroham. Tovább, csak tovább!

Ám Heister is mozgolódik. Derékhadával támadásba lendül.

– Nem mogyorót ropogtatni jöttünk! – kiáltja Bercsényi uram a labanc támadás láttán. – Elibük!

Fut, rohan a hajdúezred. Ötször veri őket földhöz az ellenség sortüze. Hatodjára is feltámadnak.

Alkonyodik, amikor Heister tartalékjait is beveti. Őmaga vezeti őket. Egy perc és halálos veszedelembe kerül. Írnokát szeme láttára vágja ketté egy veres kuruc ördög. S a kuruc már a labanc főgenerálisra emeli kardját:

– Mehetsz a pokolba, Dugalyi Arany Basa után! – rikkantja Szalay hadnagy uram. Pengéje Heister szívéhez közelít.

Labanc kard keresztezi a kurucét. Eltöri. S a hadnagy holtában bukik lováról. Lelőtték.

Ekkor az első vonalban árulás történik: Scharudi ezrede kivárt eddig, most kitűzi a fehér zászlót, megadja magát, hogy percek múltán újra labancként aprítsa halálra vált eddig bajtársait.

Az árulás miatt óriás rés tátong a kuruc arcvonalon. Rákóczi uram kénytelen meghátrálni. Visszavonulót veret. Heister üldözné, de Bottyán útját állja ezredével. Estére Heister így is bevonulhat Nagyszombat városába. Katonái ezen kívül újra megszállják Modort és Szentgyörgyöt.

Karácsony után egy nappal Rákóczi uram Semptén tanácskozik. Addigra bizonyos Farkas Sándor hadnagy átvezeti Károlyi uram csapatából megkésett hatezer emberét a Parna füzesein. Bottyán másnap újra nyeregbe száll. A Vágon átkelve próbál az ellenség hátába kerülni. Az újesztendő véres harcokat hoz.