Kíváncsiság

– Tudott dolog, kedves szesztestvéreim, hogy az emberiséget több más haszontalan tulajdonsága között a feneketlen kíváncsiság viszi a sírba. Ennek tulajdonítható az okostelefonok állandó birizgálása, továbbá az internet- és tv sorozatoktól való ártalmas függőség. Korunk e veszélyes ragályos betegségének korlátozására a napokban a TUDOMÁNYOS AKADÉMIA illetékesei felé megalapozott beadványt intéztem, melyben javasolom egy „kíváncsiság elleni szérum” felfedezését és általános alkalmazását. Az említett csodaszer megfelelő hazai gyártásáról a kormánynak kell gondoskodnia. Alkalmazását szigorú törvény írja elő 12 éves kisiskolástól kezdve a 99 éves matuzsálemig bezárólag. Szándékos vagy tudatatlan megszegése pedig horribilis pénzbírságot és a józan társadalom megvető szegregációját vonná maga után.

Az így kialakult gyakorlat és új szemlélet folytán például a 13 éves, még fejletlen szüzek puszta kíváncsiságból nem dobnák oda habtestüket az intim kapcsolat alatt is rágózó nyálas kis pubiknak…

A facebookon sem teszik közkinccsé a jó hírt, hogy már egyedül is fingik az újszülött… Azzal sem törődnek majd a népek, hogy Gyurcsány Fecó ugyan miben töri kormánybuktatásra szakosodó okos fejét…

Jakobinus Jakab két beavatott ivócimborája sörhabos szájjal, bólogatva hallgatta a Mester egyre bővebb kitalációit.

– A celebekkel kapcsolatos bulvár szerkesztői pletykák kora intenzív érdeklődés hiányában lejár – folytatta fejtegetéseit a gyérszakállú önpróféta jelölt. – A kabinetet, a jobb oldalt és annak holdudvarát kitartóan szapuló és besározó irkafirkászok, politikusok reális valóságot mellőző pulykamérges kitörései a kíváncsiság hanyatlása folytán már a rosszul látó és halló baloldali szimpatizánsok körében is közröhejjé váInak. Az ezeket publikáló újságok és bulvármagazinok olvasó tábora így véglegesen lecsappan, a tévék hírnézettsége is fokozottan csökken, a magas hasznot húzó médiák java része a tönk szélére kerül. Csak példaként mondanám, hogy a Való Világ egyre unottabban leskelődő késő esti nézőit undorral tölti el a jelenet, amikor a villalakók „nagytermészetű” csődöre, Lipicai Tóbiás sorozatban megtojózza szerelmetes jércéit…

– De ha így az élet medre visszájára fordul, az állam horribilis adóbevételektől esik el, nemdebár? – ­szegezte a Mester mellének a kérdést Giliszta Géza, felhörpintve maradék sörét.

– Ezt is bekalkuláltam a rendszerbe, kedves hallgatóm – válaszolt rögtön Jakobinus Jakab. – A kiesett adók részbeni kompenzálása a gazdag hegyi polgárok rendkívüli számlabefizetéseiből történik majd. Cserhát, Mátra, Bükk és a budai hegyvidék jómódú, mesés jövedelmű, esetenként fényűző palotákban pöffeszkedői havi számla alapján úgynevezett „hegyi ózon” díjat guberálnak le az államnak. Ugyanúgy fizetnek, mint mások a gázért és a villanyért. Kibújni a kötelezettség alól nem Iehet. A kárörvendők miatt előre megmondom, hogy ez esetben nem lesz rezsicsökkentés… Mert nem úgy van ám az, kedves barátocskáim, hogy a tutiba csöppentek ingyen lébecoljanak és a tenyerükbe röhögjenek, a szegényeket meg egye meg a csótány a panelekben. Az a világ elmúlt, fivéreim.

– Ámen – bólintott Hernyó Henrik, csak hogy ő is mondjon végre valamit.

– Szerinted, Jákob, mikor fogják feltalálni ezt az emlegetett csodaszérumot? – mocorgott recsegő székén izgatottan Giliszta Géza.

– Momentán nem tudom – rázta meg fejét a Mester. – De mivel ilyen türelmetlenül kíváncsi vagy Géza, javasolni fogom a magas tudósoknak, hogy a prototípusát először rajtad próbálják ki…