Tömeg Bartus Beatrix tárlatnyitóján

A megnyitó pillanataira valóságos tömeg lepte el a Múzeum emeleti kamaratermét, a folyosón is álltak – vagy éppen ültek – vendégek.

Maradva a líránál, óriási piros pont a szervezőknek, hogy e ragyogóan költői – mély emberséget, empátiát és valóságot hordozó – negyven grafika és színes ceruzarajz felvezetésén két gyermek szájából elhangzott Arthur Rimbaud: A kenyérlesők c. balladája. Annál is inkább, mert élő közönség előtt, a Költészet Napján, József Attila 110. születésnapján Szarvason ez volt az egyetlen vers, amely ezen az 1964 óta megszentelt napon elhangzott.

Nagyszerű volt a nyitó gondolatsor Fodor Mariann részéről, aki a műértő esztéták magasröptű elemzése helyett teljesen emberi módon közelítette meg feladatát. Nevezetesen elmondhat, hogy az alkotó és ő évek óta jóbarátok, hozzátéve: hat évvel ezelőtti találkozásukkor még egyikük sem találta szimpatikusnak a másikat.

Fodor Mariann keresetlen és kedves gondolatsorát dr. Melis János jegyzőé követte, aki egyben átadta Babák Mihály polgármester szeretetteljes üdvözletét. A város jegyzője, aki szerettei körében volt jelen e jeles eseményen, azt is elmondta, hogy az alkotót évek óta ismerik a Szlovák Általános Iskola szülői munkaközösségéből, ahol igen aktív szerepet vállal.

Mint az a megnyitó beszédekből kitűnt, a civilben igen népszerű és kreatív műkörmöst, Beatrixet hat esztendővel ezelőtt súlyos kór támadta meg. Hála égieknek és földieknek, öt éve kigyógyult betegségéből. Mára az egész országban köztiszteletnek és elismerésnek örvendő Mályvavirág Alapítvány televízióból is ismert aktivistája, helyi rezidense.

A megnyitón volt még egy nagyon szép emberi fordulat az alkotó részéről, amikor elárulta, hogy képeit tulajdonképpen a szerencsés módon jólétben élő kisfia ihlette. A gyermek eredetileg nem hitte el édesanyjának, hogy éhező, a kenyeret nap mint nap nélkülöző gyerekek szerte a nagyvilágban és az országban is léteznek. Így született a mostani tárlat anyaga.

E képek láttán maximálisan egyetérthetünk Beatrixszel, amikor azt kéri a város valamennyi tanítójától és tanárától: minden tanítványukat vigyék el a kiállításra. Mert mi is képeinek lényege? Egyszerre a kenyér tisztelete, egyszerre a mély humánum, a gyerekek és az anyák tisztelete. Egyszóval nem szólnak ezek a mély líraiságú darabok se többről, se kevesebbről, mint minden valódi alkotás lényegéről, magáról az emberről.

Ebben a mai világban sok ilyen és hasonló alkotóra van szükség, hogy mindazok, akik az éhezést gyerek és felnőtt tömegekben előidézik, néha felébredjenek. Bartus Beatrix képei gyönyörűségesek, a tárlat május 20-ig látogatható.