Új játszóhely született Szarvason

Ne gondoljunk ezúttal olyan korábbi helyekre, amelyek bárminemű kisszínpaddal, dobogóval stb. többé-kevésbé bírva hagyományos értelemben vett játszó-teret adnának színésznek és nagyérdeműnek – ld. Granárium, Tessedik Múzeum, Árvaház díszterme, Árpád díszterem és hasonlók, pinceklubokról, közösségi házakról nem beszélve -, a Romkocsma pultja előtti zsebkendőnyi terület és a körülbelül negyven szék, cipőkanállal abszolút testközelből ad a nagyérdeműnek maradandó élményt.

Természetesen ez nem jelent akadályt a műélvezetben, sokan ismerjük korábbról a szobaszínháznyi terecskék jócskán sűrű atmoszféráját. Mindehhez besegítettek a kocsmát felöltöztető kezek, akik az utóbbi Cervinus évadok terméséből igyekeztek némi hangulatot felvillantani a falakon.

Szombaton három színházi kiválóság – Olasz István és Szabó Viktor a Komáromi Jókai Színházból és a magát felvidéki szabadúszónak interpretáló Benkő Gézánk – parádés férfimesével dolgozta meg a nagyérdeműt. A kortárs színpadi világ illusztris, egyben zseniális író-rendező-dramaturgja, Kiss Csaba nyolc Csehov novellát fűzött össze drámává. A három színművész briliáns tehetséggel, a felolvasó színházi keret adta lehetőségeket maximálisan kihasználva, olykor felülmúlva jelenítette meg három vándorszínész emlékezései apropóján a titokzatos nőalak, Irina Bikulina arcképét, s mindazt, amely ezen arcképet körülveszi. Mesteri módon mindvégig nyitva hagyva a darab alapkérdését: De mi lett a Nővel?

Kiss Csaba tökéletesen érti és továbbgondolja a csehovi világot. Amelyhez hozzátartozik az anatómiai precizitás, a valóság keserédes, sokszor groteszk humorba csapó ábrázolása. Mivel Csehov mindenkori hőseinek életében nagy szerepet játszik a szerelem, a kicsinyes és kispolgári csehovi alakok a szerelembe törvényszerűen belebuknak, mondhatnók a szerelem nem választható el az élettől, a tulajdonosi rendtől, a harácsolási vágytól, a hol pózoló, hol ábrándozó kényszerű semmittevéstől.

Ha fentiekben azt mondtuk, Kiss Csaba tökéletesen érti Csehov világát, ez ugyanígy igaz a három színművészre is. Szabó Viktor, Olasz István és Benkő Géza – lévén igen-igen jóbarátok – egymás fizikai és lelki rezdüléseit is becsukott szemmel ismerve, a darab minden pillanatában kitapintható módon elevenítették meg a Kiss Csaba által továbbgondolt novellafüzért.

Olyannyira, hogy produkciójuk kapcsán elhihettük: a mese tereken és idődimenziókon átlépve itt és most történik. Sőt mi több, a történet hallatán méltán eszünkbe juthat, ezen összeszokott trió játszhatná ezt nekünk színpadon is. Deszkán.

Mindezzel együtt a zárótapsok után még elhangzott, hogy a Romkocsmában májusban várható a folytatás.