Hírforgó

József Attilához méltón ünnepeltek

Jól ismert tény, hogy Magyarország évtizedekkel leelőzte a nagyvilágot 1964-ben, amikor József Attila születésnapja tiszteletére hagyománnyá tette a Költészet Napja megünneplését.


Az idén kiemelt jelentőséggel bírt, hogy minden idők egyik legnagyobb magyar költőgéniuszának 110. születésnapjára emlékeztek határainkon belül és határainkon túl a verset és verselést tisztelő gyerekek és felnőttek százezrei. Óvodáktól és iskoláktól kezdve a legkülönbözőbb civil közösségekig. Rohanó korunkhoz képest mellőzve verselést és könyvet az internetet választották.

Szerencsére országosan, de még a határokon átlépve is tömegek maradtak az élőszó varázsánál. Így történt ez Békéscsabán is a Jókai Színházban. Sokan emlékezhetnek arra, hogy már évekkel ezelőtt a Jókai társulata nagyjából félnapnyi versünnepbe kezdett. Következett a 2012-es esztendő, amikor a hazai színházak között egyedülálló módon – jelen sorok írójának ötleteként – a Cervinus Teátrum és a Jókai Színház összefogott és déltől délig alapon, kerek 24 órán keresztül párhuzamos versfolyamot, ha úgy tetszik, versmaratont tartottak. Szó szerint váltott csapatokkal. Nagyjából ez még Szarvason is folytatódott 2013-ban, azután 2014-re a szarvasi versünnep ideje feleződött, 2015-re eltűnt.

versfolyam_2015Nem így Békéscsabán. Az idei Költészet Napi Versfolyam péntek délelőtt 10 órakor indult, a gondosan beállított nagyóra alatt. Szellemes módon a legifjabbakkal, a csabai óvodásokkal indult az első óra. Fekete Péter igazgató, Seregi Zoltán igazgatóhelyettes és nem utolsósorban Szarvas Péter polgármester jelenlétében. Ők mindhárman egy-egy verssel is megtisztelték a gyerkőcöket és az óvónéniket.

A szisztéma maradt a régi jól bevált keretek között. A szalonban minden versórának – ahogy a Vízi Színház estjeinél szokott lenni – megvolt a maga házigazdája neves művészek, közéleti személyiségek személyében. Így ezúttal sem maradhatott ki például a csabai városháza csapata.

Délutánra kezdett sűrűsödni a program, egyre több ismert művész-költő érkezett. Például a Csabán és Szarvason is jól ismert Szabó Ila is feltűnt szép verseivel.

Mire este lett, megkerülhetetlen lett a Körös Irodalmi Társaság jelenléte Elek Tibor elnök vezérletével. A neves irodalmár már irodalmi nagyágyúkat hozott magával Farkas-Welmann Éva, Péter Erika és Banner Zoltán személyében. Utóbbi egyik kedvence, Áprily Tavasz a házzsongárdi temetőben előadásával mintegy megidézte, milyen a patetikus módon zengő szavalat.

Valamikor a késő est közelében azután belerántott a Jókai derékhada: Bartus Gyula, Komáromi Anett, Nagy Róbert, Ormándy M. Keve, Nagy Erika, Tomanek Gábor, Czitor Attila, Katkó Ferenc, Gulyás Attila és mások. Szárnyaltak, zengtek, révültek és omoltak a Buda Ferenc, Ratkó József, Illyés, Wass Albert, József Attila, Parti Nagy Lajos, Szabó Ila, Petőfi klasszikusok és kortársak vegyesen. Igaz, eddig is tudtuk, csak erősödött bennünk, hogy Czitor Attila a Weöres versek ihletett előadója, Katkó szívbemarkolóan érti Jeszenyint, Tomanek fenségesen zengi József Attilát és végigmókázza Arany Fülemüléjét. Komáromi Anett zseniálisan citál pajzán sorokat, Nagy Erika élményszámba emeli Wass Albertet, Keve káprázatos, amikor az Egy mondat a zsarnokságról-t mondja, Bartus verhetetlen a maga világában, Gulyás Attila pedig ragyogó megjelenítő erővel játssza el nekünk Petőfi: János vitézének első énekét.

Mire leszállott az éj, jött két nagy közönségkedvenc, Nagy Róbert és Liszi Melinda. Nagy Róbert repertoárjából természetesen előkerült néhány Ratkó klasszikus. Például az Egy ágon, egy kenyéren-t egyszerre alázattal és megszállottsággal tálalta. Liszi Melinda ezen az estén a szomorú hangvételeket jócskán igyekezett vidám darabokkal is ellensúlyozni. Így még egy előző óra végén szinte filmre vitte a Falu végén kurta kocsmát, s amikor éjféltájban Gubik Petra is feltűnt a közönség soraiban, eljátszotta kedvéért Kosztolányitól a Virágnak beszédét.

Jött az éjfél, a terepet színitanházas kiválóságok vették át. Egyfolytában szombat délelőtt tízig, a hagyományos együttverselés pillanatáig.

A Jókai Színház csapata ezúttal is bizonyította: a költészetet nálunk 364 napig azért tisztelik, hogy a 365. napon József Attilát méltón tudják megünnepelni.