Zsurzs Katiék pompás játékestje a Romkocsmában

A Kazinczy-díjjal, Vörösmarty-gyűrűvel, Aranyalma-díjjal, 2007 év legjobb színésze és Aese-díjjal is elismert művész szarvasi vendégjátéka mindig maradandó élményt sejtet. Annál is inkább, mert a Játékszínben az Acélmagnóliákban teljesen egymásra találtak a Domján Edit-díjas Dósa Zsuzsával. Ezért valóságos örömünnepet jelentett számunkra, hogy Dósa Zsuzsa, Benkő Géza és Varga Viktor társaságában ismét élőben láthattuk.

E mostani Romkocsma-béli fellépését illetően nagy jelentőséggel bír, hogy a Leenane szépe anyaszerepét színházi nagyszínpadon már korábban kitörő sikerrel játszotta. Egyik kedvence. Viszont felolvasó színházban a népszerű színművész még sosem lépett közönség elé, se nálunk, se másutt.

Röviden leszögezhetjük: káprázatos alakítást nyújtott. Dósa Zsuzsa úgyszintén, mert stílusban, mentalitásban, életkorban és térben a darab szerinti negyvenéves vénlány figurája tokkal-vonóval azt a közeget adja, ahol ő tökéletesen mozog. Teljesen élethű ír-vörösként.

Varga Viktornak maximálisan jót tett ez a darab még így – apró mozgásokkal életre keltett – testbeszéddel és hangdinamikával jócskán fűszerezett felolvasó formában is. Megkockáztatom, elérte az Angyal címszerepében nyújtott parádés alakítása szintjét.

Benkő Géza pedig Benkő Géza. A felolvasószínházi műfaj verhetetlen fenegyereke, aki kitapintható pontossággal teszi elénk a köröttes világ hol kacagtató, hol sírnivaló emberi történéseit.

Mondhatnók: Zsurzs Kati szombati játéka tökéletesen beleillett a másik három egymást oda-vissza betéve ismerő alakításába.

Kétségtelen, a világ kortárs színmű termése felemás cipőben járatja a szerzőket s a nagyérdeműt is. Sokszor ígéretes a téma, ígéretes a felütés, jó a színészi felhozatal, de az összkép mégsem az igazi. Valami unikális nagyság hiányzik. Vagy más.

Na szerencsére nem így történik Martin McDonagh esetében, akiről minden túlzás nélkül azt mondhatjuk: fenegyereke a mai kor színházának. Egyetemes szinten. Nemcsak szarkasztikus humorral és kegyetlen őszinteséggel megáldott alkotó, történetei fordulatosak, teljesen életből merítkezők. Így aztán ellentmondásos világunk dolgai közepette a Leenane szépe láttán-hallatán azt mondhatnók: jé, milyen ismerősök ezek a szereplők, ismerősök a szituációk is. S bizony-bizony annak alapján, hogy ki-ki hogy éli meg napjainkat, a vígjátéki történet nem egyszer sírásba is átcsaphat. Minden mesterkéltség nélkül.

A világsikerű darab szóhasználata teljesen életteli, plebejus kiszólásai révén valódi.

Ezért nem véletlen, hogy szombat este a nagyérdemű minden poént a helyén vett, önfeledten töltött bő két órát – szünettel és sörével együtt – a történet szereplőivel. Akár élő kortársaival.

S minden örömest végezetéül Benkő Géza még bejelentette: a folytatásban szintén McDonaghtól a Párnaember következik. Az se lesz semmi, majd meglátják.