Százhetven esztendeje indult a Tisza szabályozása

A jeles évforduló kapcsán útra keltünk, hogy tisztelegjünk az Urkom-dűlő térségében ma is álló három emlékműnél, amely külön-külön Vásárhelyi Pálnak, gróf Andrássy Gyulának és gróf Széchenyi Istvánnak – a szabályozásban elévülhetetlen érdemeket szerzett nagyságaink – állítanak emléket.

Az időben visszafelé haladva – mármint az emlékművek felállítási sorrendje – először Vásárhelyi Pál monumentális szobrát és a szabályozás emlékművét kerestük meg a 3200 lakosú nagyközség határában. Ezt 1969-ben avatták fel. A hatalmas szobor és a mellvéden levő dombormű Grantner Jenő Munkácsy-díjas szobrászművész alkotása. Hozzánk hasonlóan, csak baráti-családi kirándulókkal találkoztunk a vadregényes helyeken. Megemlékezéseknek arrafelé nyomát nem leltük.

A Tisza gáttól valamivel beljebb találtuk meg a fák ölelésében megbúvó Andrássy-emlékművet. Ezt még 1909-ben emelte a legendás miniszterelnök emlékére az Ármentesítő Társulat. Az égbeszökő és meghökkentő modernségű kompozíció Sárkány István budapesti műépítész alkotása.

Gróf Széchenyi Istvánnak még 1865-ben adózott a hálás utókor. Monumentális, csonka gúla alakú emlékoszlopa tiszafák, borókafenyők, hársak és juharfák szegélyezte árnyas ligetben bújik meg. Az emlékmű déli oldalán, ahol a gróf 1846-ban az első kapavágást megtette, Szász Károly veretes sorai olvashatók: „Két hatalom versenge soká a róna bírásán, Emberi szorgalom és a vizek ős-eleme. Széchenyi lett a bíró: a Tiszát medrébe szorítá. Szózata, s a nagy tér szabad és mienk.” Az oszlop északi oldalán ez áll: „Gróf Széchenyi Istvánnak a Tisza szabályozás megindítójának, ahol ő maga a munkát megkezdte. Hálás emlékül emelte az Alsó-Zabolchi Tisza Szabályozó Társulat MDCCCLXV.”

A nyárvégi augusztusi vasárnap forróságában csendes volt itt minden. Csak az Urkom-dűlő tanyaházából csaholtak a kutyák. Ha már a híresen hírhedtté vált dűlőt említem, gyorsan elmesélem a hely történetének legdicstelenebb epizódját. Történt 1918. november 3-án, hogy a Károlyi-Linder nemzetvesztő páros és tettestársaik uszítására a frontról hazacsavargó katonákból úgy nyolc-tízszekérnyi érkezett Dobra. Az Urkom-tanyán lévő borospincét feltörték, jól berúgtak, megszállták a piactéri „kiskastélyt”, Andrássy Sándor gróf házát. Élelmet kerestek. Ezután a nagykastély felé haladt a fegyveres horda, azt feltörték, a gyönyörű bútorzat javát összetörték. A kisebb szobrokat, dísztárgyakat elhurcolták. Ekkor lőtték szét az Európa-hírű Rippl-Rónai féle színes üvegablak kompozíciót a télikertben. A szabad rablást a környékről érkező csőcselék folytatta. Garázdálkodásuknak a kirohanó csendőrosztag erélyes fellépése vetett véget. Sajnos addigra a raból szekéroszlopáról addig már sok felbecsülhetetlen festmény és más műkincs a Tisza vizébe került. A barbár pusztításról csak jóval később, 1919. január 15-én számolt be a Nyírvidék című lap „Feldúlták Andrássy Gyula kastélyát” címmel.

Még az emlékművek előtti tisztelgésünk előtt bejártuk a mára felújított – múzeum formájában újra bejárható – kora eklektikus kastély termeit. A Loire menti francia hatást tükröző nagykastélyt – 4 bejárattal, 12 toronnyal, 52 szobával, 365 ablakkal – a Meining Artúr nevű szász építész tervezte. Később Meining Budapesten is épített főúri rezidenciákat. Például a Wenckheim-palotát is (ma Szabó Ervin Könyvtár). A mai állapotában is lenyűgöző kastély északi oldalát franciakert ékesíti. A kertet egy gyönyörű Fadrusz-szobor díszíti.

Visszatérve a manapság oly sokszor kritizált Tisza szabályozáshoz, felvetődik a kérdés, miért éppen Tiszadobnál kezdték el? Nos, a Tisza folyása ezen a szakaszon lassú. Sok hordalékot, iszapot rak le, a meder kezd feltöltődni. A meder a nagy árvizek – 1830, 1837, 1845 – jelentősen beszűkült a vízbe dőlt fák következtében. Tiszadob körzetében 30-40 kilométeres kanyarulatokat írt le. Ez a szabályozás után 12 km-re csökkent. Árvizek idején az ún. „kapukon” tört be a Tisza a Nagyalföld felé. Olyankor Balmazújvárostól Poroszlóig tengerré lett a síkság egésze. Ugyanígy Tokajtól Szolnokig. Ezért vált egyszerre sürgetőbbé a szabályozás. Így 1845-ben gróf Andrássy Gyula elnökletével megalakult az első Ármentesítő Társulat… Ugyanebben az esztendőben Vásárhelyi Pál és Széchenyi István bejárta a Tisza vidékét.

Sokan ma már támadják a szabályozás mikéntjét. Hozzáteszem, Széchenyiék nem láthattak előre, hogy az utókor barbarizmusa és kapzsisága hogy bánik a hegyi erdők és más erdőségek egészével. A ma még élő erdőknek, ligeteknek csekély ma a becsülete… Összességében a Tiszadobnál 170 esztendeje elkezdett munkálatok új arcot adtak a vidéknek. Széchenyi és Andrássy gróf csakúgy, mint Vásárhelyi Pál beírták nevüket a Tiszavidék történetébe.