Egy hajdani gyakorlókertről…

Az új tárgy szakképzett tanárokat is igényelt a dologi feltételek biztosítása mellett. A Szegedi Tanárképző Főiskolán már működött az ilyen irányú tanárképzés.

Biológia-földrajz szakos lévén 3. szakként 1961-63-ig megszereztem a Mg. ismeretek és gyakorlatok szakos tanári oklevelet is. Ettől kezdve 1966 nyaráig főleg ez utóbbi szakismereteimet volt szerencsém hasznosítani a szarvasi 2. sz. Általános Iskolában.

A tantárgy az általános mezőgazdasági ismeretek, illetve a kertészeti ismeretek alapjainak elsajátítását tűzte ki célul, mely célokat a tanév beosztása, de legfőképp az időjárás befolyásolását figyelembe véve lehetett elérni. így az őszi oktatás színterei télen vagy esős időben a tankonyha, varroda, műhely, ugyanitt háztartási alapismeretek, egyszerű fa- és fémmunkák elkészítése is profilunkhoz tartozott.

Iskolánk felső tagozata és igazgatósága ebben az időben a Kossuth utcán a korábbi evangélikus iskola felső tagozata helyén működött, előbb mint fiúiskola, később koedukált rendszerben. Igazgatói: Pataki István, Varga László és Zsáky Istvánné voltak.

Gyakorlókertünk a sportpálya mögött (ma camping) kapott helyet, csak kimérve, kerítés sehol, mellettünk az 1. sz. Általános Iskola kertje, mezsgyével jelölve hogy melyik, meddig! Épületféle, szerszámoskamra semmi, csak a szép nagydarab termőföld.

A foglalkozásokat 2 tanár vezette egyidejűleg, fiú és leány csapat bontásban. A heti 1 órát 2 heti 2-re tömbösítettük, hiszen a kertbe való ki- és besétálás komoly időbe került (kb. 15-20 perc).

Munkát csak megfelelő eszközökkel lehet végezni, ezeket az utcán (!) kellett magunkkal vinni. (Ásó, kapa, gereblye, lapát, ivóvizes kanna, vödrök stb.) Az utcai vonulásokat ilyen felszereléssel csak komoly fegyelemmel lehetett végrehajtani (pl. kapa, gereblye jobb vagy bal kézben, a fej kifelé fordítva test mellett, nyelet ujjakkal átfogva.) A megfelelő távolságtartásra is ügyelni kellett. Sokat gyakoroltuk 5. osztályban, mire készséggé vált. A baleseteket csak megelőzéssel lehet elkerülni! Zárt menetben mentünk, elöl a legnyugodtabb, megbízható páros, lányok, fiúk, tanár oldalt és hátul! Egyik legnagyobb probléma a vízhiány, amit ebben a kertben nem is sikerült megoldani. Ivóvizet kannákban szállítottak a fiú vízfelelősök (ők erősebbek), útközben (liget) merítettünk, minél kisebb legyen a terhelés! No de a növények is szomjasak! A Körös nem túl közel, itt le kellett menni a vízi, meríteni, fordulni s tetthelyre vinni újra! A két tanár közül ilyenkor az egyik itt volt szolgálatban, vagy ő maga meregette a vizet. Keserves kertészkedés, semmiképp nem példaadó!

1966-ban megváltozott a helyzet és az élet, mikor mind az iskola, mind a kert új helyre költözött! Az iskola felső tagozata, igazgatósága, hivatalsegédje családostul az akkori Tessedik térre (Fő tér) az egykori Ev. Árvaház épületébe (ami már volt 3. sz. Ált. Iskola és Gimnázium is) költözött. A gyakorlókert új helye Macólaposban fekvő valaha Ev. Egyház tulajdonában lévő gyümölcsös lett. Régebben ez a kert szamócával, gyümölcsössel betelepítve díszlett, ekkor már eléggé elhanyagolt, gazdátlan állapotban. A rendelkezésünkre álló terület több mint fél hektár (5287 m2). Ez már bekerítve, kapuval, ajtóval, zárni is lehetett. Rövidesen épült egy kis szerszámoskamra, fedett előtérrel, ahová gyors záporok elől be lehetett húzódni. A fal külső oldalán fogasok. A felesleges ruhát, táskát le lehetett rakni. Belül asztal, szekrény, állványok, mérleg.

A kertben használt ruházatot nem szabtuk, még a kötelező munkaköpeny volt a divat. Nagyon lényeges volt a cipő, hangsúlyoztuk, hogy zárt, erős és stabil legyen. Papucs tilos! Lett deszkából épült, cseréppel fedett, 3 részre osztott árnyékszék is, a kert hűvös távoli sarkában. A további higiéniát alumínium mosdótálak, lócákon elhelyezve biztosították. A saját tisztasági felszereléseket (kéztörlő, pohár, WC-papír) az iskolatáskában vagy külön kis zsákban hordták a gyermekek, melyek testnevelés órák, sportkörök után is használatosak voltak.

Már folyamatba került a kert tankertté válása, átalakítása, ami komoly tervező és kivitelező munkát igényelt. Itt igen kiemelkedő teljesítményt nyújtott néhai Gácsi Lajos, kémia és mezőgazdasági ismeretek és gyakorlatok szakos tanár. A fent részletezett alapokat ő teremtette, meg amire aztán 30 év munkája, oktatása, nevelése épült. Igen elhivatott, biztos szakmai ismeretekkel rendelkező lelkes személyiség volt. Sajnos fiatal kora ellenére komoly, súlyos betegség támadta meg szervezetét, még 40 éves sem volt, mikor elhunyt.

A kert gondjai, bajai ezután teljes terjedelmükkel vállainkra kerültek. Első nekifutás: kút! Csak egy ún. Norton-kutat sikerült fúratni. Kézi erővel megfelelő szerszámmal egy „ezermester” alkotta. A gyerekeknek érdekes élmény volt, hogy egyetlen bácsi állványokat állított fel s ő maga tudott vizet varázsolni a kert közepére. Nem volt bő hozama, talán 100-150 liter vizet lehetett egy-egy alkalommal fáradságos testi munkával pumpálni. A vödröket mindig tele vízzel hagytuk itt, hogy legközelebb legyen mivel kezdeni.

Pár év múlva már oda fejlődtünk, hogy egy újabb kúttal gazdagodhattunk. Már igazi kútfúró mester (szegedi) fúrt egy 22 méter mély kutat, amihez még egy kis betonozott medencécske is társult, hogy az öntözés állott vízzel történhessék…

Lássuk, hogyan zajlott le egy-egy foglalkozás! Sorakozás után hozzákészültek a munkához diákjaink, 4-es létszámú csoportokat alkottak tetszés szerint (akkori elnevezés a kornak megfelelően: brigád). A felelős jelentette a létszámot, a hiányzókat, mint más órákon. A tanár megjelölte a foglalkozás anyagát, ezt követte a megbeszélés: Mit? Mivel? Hogyan?

Ha ezekre a kérdésekre megfelelő válaszokat tudtunk adni közösen, már tudatosítottuk a feladatot. Következhetett a helyes szerszámfogás és testtartás begyakorlása. A balesetek elkerülése, kivédése minden alkalommal központi kérdésként szerepelt, ezeket nem lehetett elégszer hangoztatni, mégis előfordult ritkán könnyebb sérülés. Az elsősegélynyújtó fémdoboz szabályosan felszerelve mindig készenlétben állt. Ha volt is kétes eset, azonnal orvoshoz vittük, vagy küldtük a sérültet!

Főleg konyhakerti növényeket termeltünk, hármas vetésforgó alapján. 1. parcella: trágyaigényes, 2. előző évben trágyázott talajt igénylők, 3. pillangós virágúak váltogatták egymást.

A vetésforgón kívül telepítettünk gyümölcsfákat (főleg érdi meggy, cseresznye), gyümölcstermő kerti cserjéket (málna, püszke – egres, szőlő), de volt díszkert fenyőkkel, kúszó borókával, buxussal, egynyári virágokkal. Egy kis palántanevelő melegágyat is sikerült létesíteni (ősi módszer biztosította a meleget: a lótrágya). Később már fóliás termesztéssel is kísérleteztünk.

A termés betakarítás, tisztítás, válogatás, esetleges csomózás, mérlegelés után értékesítésre került. A szállítást is nekünk kellett megoldani. Erre szolgált a kis kézi kocsi, ami igen népszerűnek tűnt a tanulók között. Erre mindig volt önkéntes, de csak megbízható, ügyes fiú kaphatott erre engedélyt, mert felelősségteljes munka volt. A mi kézi kocsinkat Holub János, Damjanich utcai asztalos készítette. Olyan masszív szállító járgányt alkotott János bácsi, hogy az 30 évet végigszolgálta a kertet.

Áruinkat elsősorban a napközis konyha, más iskolai konyhák, szociális otthon vásárolta, de boltok is átvettek sok mindent, ha szép és olcsó volt. A szállító 2 vagy 3 tanuló feladata még a mennyiség igazolása is volt, alá kellett írniuk, hogy mennyi az annyi.

Egyébként is igen komoly adminisztrációs fegyelem érvényesült, nyugtatömbök, átvételi elismervény, könyvelés, zárszámadás, de természetesen tervezés is. A dolgozatjavítások helyett nekünk is kijutott az írogatásból. (A kert alaprajzát ma is el tudnám készíteni!)

A gyerekek leginkább a munkafüzet vezetésétől viszolyogtak. A hiányok pótlására alkalmasak voltak az esős napok, ami szabálytalan, de másképp megoldhatatlannak tűnt.

Szorgalmi időben szép volt a kert, de jött a nyár. A munkás kezek hiányoztak, a gyomok szaporodtak és nőttek. Sohasem felejtem el azt a látványt, mikor megláttam a nyáron elhanyagolt kertet! Sem út, sem parcellák nem láthatók, csak az enyhe szélben derékmagasságig hullámzó gyomtenger!

Elképzelhető, milyen emberfeletti munkát igényelt az irtás! Nem volt vegyszeres gyomirtás, csak kaszálás, kapálás, gyom húzgálás, égetés napokig.

Hogy ez többször meg ne ismétlődjék, ki kellett találni valamit! Az akció címe: nyári ügyelet! Hetenként egyszer (hétfőn) minden tanulónak el kellett jönnie reggel 8-tól 10-ig a kertbe és a soron levő munkában dolgozni! Ha kétszer, többször is eljött valaki, jutalmat kapott a kezdődő tanév első óráján. Ötöst, tantárgyi dicséretet, könyvjutalmat. Később pénzjutalomban is részesültek munkaegységenként meghatározott összegben…

Lehet, hogy a mai kornak nem felelt meg ez a tantárgy, eltörölték a tantervből. Ma sok fiatal felnőtt csak a tányérban találkozik borsóval, zöldbabbal, répával, karalábéval. Ugyanakkor sokan törekszenek kertes házban élni, lakni. A díszkertek mellett haszonkertek is léteznek! A húsz év előtti iskolások szerették a kertet. A zárt termi iskolapadból felszabadulva vidáman beszélgetve jöttek-mentek, dolgoztak, kikapcsolódtak. Vagy ez csak nosztalgia? Ha találkozom a mai 30-40-50 éves volt diákokkal, úgy emlékeznek az akkori időkre, hogy jól érezték magukat ott, azon a helyen, ahol a bejárati ajtón sokáig díszelgett a felirat: 2. sz. Általános Iskola Gyakorlókertje.

Kelt.: Szarvas, 2016. nov.-16

dr. Szilvássy Lászlóné (Gizi néni)
volt gyak. kert. vezető
ny. ált. iskolai tanár