Hatvan éve kezdett a „Krakó” csapata

A szél csak annyiban bírt jelentőséggel, hogy a Közösségi Ház előtti focipálya gyepén vígan lobogtak a „kispálya” szögletzászlói – három sárga és egy nagyobb méretű nemzeti trikolor összetételben. Délelőtt tíz óra magasságában Romhányi Tiborné, a Szarvasi Roma Önkormányzat – korábbiakban Szarvasi Cigány Nemzetiségi Önkormányzat – elnökasszonya üdvözölte a megjelenteket, így Hodálik Pál alpolgármestert, Jónás Jánosnét, a Békés Megyei Roma Önkormányzat elnökét, Nagy Nikolett roma önkormányzati képviselőt, Kasuba Józsefet, az egykoron kezdett „Krakói Előre” csapatának egyik utolsó mohikánját, a korábbi étvizedek „előrés” focistáit és másokat.

Romhányi Tiborné köszöntőjében utalt rá, hogy tíz esztendeje az akkori fél évszázados évfordulón már volt egy szép megemlékezés, most úgy gondolta a Roma Önkormányzat, hogy felelevenítik a hagyományt. A beszédek sorában mind Hodálik Pál alpolgármester, mind Jónás Jánosné megyei roma önkormányzati elnök szeretettel idézték fel gyerekkori emlékeiket, az itteni focipályán és környékén zajló gazdag sportélet vonatkozásában.

A Közösségi Ház-béli tö9rténések középpontjában Kasuba József visszaemlékezése állt, aki érthető módon könnyeivel küzdve kezdte mondandóját. Beszédében utalt az ’56-os indulásra, ennek kapcsán a háttérben és az asztalon kiállított fotós relikviákra is. Kasuba József emlékezését – egyben az előtte szólókét is – kiegészítette a közelben lakó Valach Mihály beszéde, aki a többiekhez hasonlóan kiemelte az alapító Velencei György munkásságát, közben színesen érzékeltette a régi „Előre” meccsek hangulatát, a lelkes közönség reakcióit.

Az emlékbeszédek után felnőttek és gyerekek együtt lapozták át a Kasuba József jóvoltából kiállított fotóalbumokat és a kinagyított, bekeretezett felvételeket. Ezek sorában illusztris módon ott volt az 1956 augusztusában készült kép az első Krakó-Szarvasi Pékek összecsapásról, megjelentek a ’90-es években méltán népszerű Előre–Jókai Színészválogatott derbik felvételei, a Pisont István vezérelte Országos Cigányválogatott. De ott láthattuk néhai Fekete Jánost és természetesen Gobit – néhai Pusztai Józsefet -, aki mind a szarvasi foci történetébe, mind alapító elnökként a Szarvasi Cigány Kisebbségi Önkormányzat történetébe elévülhetetlen érdemekkel írta be a nevét.

A nosztalgikus képlapozgató után a jelenlévők kisétáltak a focipályára, ahol az öregfiúk – Rácz János és társai – már harci szerelésben várták az ellenfelet, magyarán a mostani alkalmi gyerek-ifjúsági együttest. Ám a hosszas várakozás alatt úgy tűnt, hogy a könyék gyerkőcei inkább maguk közt rugdossák, kergetik a lasztit, a nosztalgia meccse sehogyan sem akart elkezdődni. Minden jel szeriunt a Krakói Előre focicsapatának feltámasztása még várat magára, de ezzel együtt dicséretes a Roma Önkormányzat törekvése.

Későbbiekben öregfiúk és meghívottak egy közös ebéd mellett fejezték be az emlékezetes délelőttöt.