A Diótörő és Egérkirály már Karácsonyt teremtett

Egyed Zoltán gyönyörű díszletei, Papp Janó jelmezei és Szomor György lélekfényező zenéje láttán-hallatán már a Diótörő és Egérkirály első pillanataiban frenetikus tapsvihar tombolt a nézőtéren. Mondhatnók ezen nincs mit csodálkoznunk, hiszen a nézőteret döntőrészt a mese legnagyobb fogyasztói, a gyerekek töltötték meg. Hozzáteszem, azért felnőttek is szép számmal akadtak, voltak, akik klasszikus családi körben érkeztek. A kicsiket-nagyokat megmozgató családi musical egészét végigámultam. Hiszen a mesét ki ne szeretné, azt gondolom, hogy a Hoffmann történetből született adaptáció egyetlen felnőttet sem fog visszatartani. Hogy miért is? Karácsony éjjelén sok varázslat történhet, így az sem meglepő, hogy a mese örök törvényei szerint a szereplők életre kelnek. A fából faragott Diótörő harcba vezényli a Játékbirodalmat megtámadó gonosz Egérkirály serege ellen a babák seregét.

S mint köztudott, az egykor Mantate hercegnő megmentésekor vigyorgó, fabábbá varázsolt Diótörőt Marika szerelmetes Szeretete változtatja vissza érző emberi lénnyé… nagyjából ez érzékelhető a varázslatos téli városképet, meghitt családi palotabelsőt is láttató történet indulásakor.

Nem mesélem tovább Szerdi Miklós ötleggazdag szövegkönyvét. Majd meglátják!

Inkább a szereplők felejthetetlen játéka láttán-hallatán született benyomásaimat. Gerner Csaba musicalszínészi briliáns tehetségét fél évtizede csodálom egyfolytában. Egérkirálya egyszerűen káprázatos. De mondhatom ugyaniklyen zseniális mellette Fehér Tímea Egérkirálynője is.

Jónás Andrea Kecsegér mozgása és lenyűgöző énekstílusa önmagában is elsöprő és magával ragadó. Szerencsére minvel a Szomor által rendezett darab egésze briliáns csapatmunkát láttat, nem mondom, hogy Jónás Andrea „leénekel’” bárkit a színpadról. Nem. Ennél többet tesz. Magas nívón egyyütt dolgozik. Az ő vendégjátéka mellett bájosan kedves a Marikát alakító Békeffi Viktória játéka. De említhetem a csapat játékába új színt hozó nagyszerű vendégművészt, Várfi Sándort is Koronarágóként. Vastag Tamásról jól tudjuk, kiválóan énekel, mára „anyaszínházának” vallja a Jókait. Színészi játéka Diótörője láttán azt gondolom, még tanulnia kell, pontosabban a színészmesterséget mélyítenie kell. De ezzel együtt fellépése mindig kellemes színházi esemény. Még ideteszek néhány „mellékszereplői élményt”, hangsúlyozva, hogy a CSAPAT EGÉSZE brillírozott. Nagyon tetszett Jancsik Ferenc Dosselheimer bácsija, csakúgy, mint Szőke Pál Pantalone figurája. Katkó Bohóca elbűvölt, ahogy Csomós Lajos Vakegere szintén. Liszi Melinda Hildéje illetve Szakács babája pontosan olyan, akár egy gyerekkoromban megcsodált kihajthatós mesekönyv figurái közül lépett volna ki.

Egy ilyen zseniálisan megkomponált musical esetében nehéz lenne eldöntenem, mely betétek ejtettek ámulatba leginkább. Inkább úgy említek néhányat, hogy azok eddig is kedvenceim voltak.

Elsődlegesen a Tangó, azután az Egérkiály dala, a Papegér-Kecsegér kettős a kórussal (ez esetben Szomor önnön jutalomszáma a közönségnek) és természetesen a finálé szárnyaló módon fennkölt dallamvezetése.

Csak önmagamat ismétem, amikor leírom: a Diótörő és Egérkiály minden jelenetében, minden taktusában egy hamisítatlan családi musical. Advent lévén varázslatos karácsonyi hangulatba ringatja a nagyérdeműt. De úgy gondolom e lenyűgöző színpadvarázs láttán, ha valaki urambocsá’ nyáron nézné meg, akkor sem tudna csalódni benne. Lenyűgöző, bámulatos, utolérhetetlen ünnepi ősvarázs.