Az üvegcipő, mint józsefvárosi Hamupipőke | Szarvasi Hét
Hírforgó, Jegyzet, Képgaléria, Magazin, Média

Az üvegcipő, mint józsefvárosi Hamupipőke

A május 20.-i díszbemutatón többszörösen ünnepelhetett a Békéscsabai Jókai Színház.


Hogy miért is?

Elsődlegesen azt gondolom azért, mert egy sikeres 2016/2017-es kőszínházi évadot tudhat lassan maga mögött a Jókai egésze. Talán nem is jó ez a „lassan” kifejezés, mert ez a lassan nagyon gyorsan itt lesz. S ahogy azt megszokhattuk, azonmód gőzerővel beindul a nyári üzemmód, lesz Teátrium, Városházi Esték, nem beszélve Magyarország leggyönyörűbb szabadtéri játszóhelye, a Szarvasi Vízi Színház június 16-án induló hetedik évadáról.

A második ünneplésre okot adó esemény az, hogy ismét a mindmáig világszerte legsikeresebb magyar szerzőre, Molnár Ferencre esett a választás. S az ő szerteágazóan gazdag munkásságából önmagában is ünnep, ha a konkrét választás Az üvegcipőre, a jóság, a tisztaság, az áhítat játékára mintegy a józsefvárosi Hamupipőkére esik.

A harmadik ünnepelnivaló az, hogy Tege Antal rendező zseniális érzékkel hívta meg Irma szerepére Földesi Ágnest, a tanácsos szerepére Benkő Gézát. Továbbá tehetséges mostani tanítványai köréből Viola szerepében Boldog Ágnes színihallgatót, Keczeli Ilona bőrében Nádra Kitti színihallgatót. Miss Burnaby életrekeltőjeként pedig Kerek Vivien színihallgatót küldte színpadra. Ezzel együtt új távlatokat nyitott meg a Jászai-díjas Bartus Gyula számára Sipos szerepében, Nagy Erika számára Adélja és nem utolsósorban Czitor Attila számára Császár Pál megformálójaként. Komáromi Anett Roticsnéjához nincs mit tennünk. Ő ezúttal is telitalálat, mivel abszolút hiteles a bővérű és urambocsá’ kétes egzisztenciájú szépasszonyok szerepében. Aki látta-látja Csomós Lajos házmesterét – mint megtudjuk, Popovicsnak hívják -, az nem felejti. Csomós Lajos beérett művésze a Jókai csapatának. Hasonlókat mondhatok Fehér Tímea házmesternéjéről. Róla talán leginkább a Szamóca-féle Hyppolit óta tudom, milyen kitűnő tud lenni a cselédlányok, vagy most házmesternék világában. Pontosabban ott is.

Óriási dicséret a díszlettervező Kiss Katának, aki úgy csinálta meg jelmezeit, hogy azokról azt hihetnők, valamiféle időgép varázsolta vissza egy 1924-es divatszalonba vagy egyenesen a józsefvárosi lakások szekrényeibe. Nagyon tudom tisztelni, ha egy mai díszlettervező elkapja a régi Pest – már nem Belváros, de még nem teljesen kültelek – hangulatát. Egyed Zoltán tökéletesen tüsténkedett ebben. Díszleteiről az jutott eszembe, hogy az egykor oly népszerű tévéjátékaink díszlettervezői és operatőrei is beindultak volna egy ilyen színpadi miliő láttán. Ifj. Mlinár Pál zenei válogatásával úgy vagyok, hogy akár így volt, akár nem, teljesen elhiszem neki, hogy ezeket a nótákat és így játszották az 1924-es józsefvárosi murikban.

Na a dicséretekből jusson a rendezőnek is. Mégpedig bőven. Voltak, akik féltek a háromfelvonásos megoldástól, vagy éppen hosszúnak tartották. De Molnár a színpadi hatáskeltés nagymestere már csak ilyen. Szerette megtekerni a történeteit, talán azért is, hogy azután még több tapsot, még nagyobb tetszést arasson.

Érdekes módon rendezőnk mostani munkálkodásában Adélt mint főszereplőt állítja be. Vélekedése szerint Adél – Nagy Erika – játékában egy 41 éves panziósnő életrekeltésekor a figurában az értelem és érzelem ütköztetését érzékelteti. Nem rossz, új a gondolat mondhatnók, mert egy ilyen kaliberű színész-rendező – aki mindeközben nem csak a Színitanházban, de a Károli Gáspár Egyetemen is oktat – mindig képes új összefüggések láttatására. Nagy Erika Adélját látva már-már hinnék is a rendezőnek. Ha nem látnám Bartus Gyula „édes-mérges” Sipos urát és nem látnám Földesi Ágnes elbűvölően lenyűgöző játékát, mint egy hamisítatlan józsefvárosi Hamupipőke valódiját Irma, a cselédlány szerepében. Szóval csak azt mondhatom, ez az Irma több mint igazi, ez valódi. Valami olyan csoda a játéka Földesi Ágnesnek, amire azt szoktam volt mondani, színpadi jelenség. Most többet mondok: a játéka egy ünnepi színházi jelenség. Fogalmam nincs, hol társulati tag vagy nem. Hol szabadúszó vagy szabad fuldokló éppen. Az üvegcipőben látott játéka egy briliáns ékszer. Így valamiképpen mégis az Irma-Sipos kettős a fősodor. Czitor Attila príma a Császár Pál bőrében. Tökéletesen érti, megéli és láttatja Molnár 23 éves „amorózóját”. Hiteles pesti figura. Benkő Géza tanácsosa: igazi józsefvárosi marha. Ennyit a szereplők játékáról.

Még valami. Mivel imádom a romantikát, tökéletesen elhiszem Molnárnak, hogy Adélba Fedák Sárit, Siposba önmagát, Irmába pedig a fiatal Darvas Lilit lopta be egykoron. Végül is úgy történt a dolog, hogy Molnár második asszonyául Fedák Sárit, a kor egyik legnépszerűbb színésznőjét választotta. Ez eddig rendben is lett volna, de már egybekelésük előtt beleszeretett az ifjú Darvas Lilibe. Lám, lám, a vígszínházi premieren Fedák játszotta Adélt, a korosodó panzió-tulajdonost. Irmát, a kis álmodozó, szerelmes cselédet pedig Darvas Lili. Molnár Ferencünk saját énjét írta Sipos alakjába. Megtehette. Darvas Lilinél csak 25 évvel volt idősebb… Így történt.

Visszatérve a szombati díszbemutatóhoz, volt mit ünnepelnünk. Ezt a színházi örömestet díszbemutató lévén a Jókai még egy kockásabroszos, józsefvárosi ihletésű fogadás ízeivel is megtetézte. A fogadáson Seregi Zoltán színigazgató köszöntötte a nagyérdeműt, majd a zenés műsor kísérte vacsora egészét Dombovári Vanda vezényelte le mutatósan. A kulináris élvezetek – Sipos úr kedvence, bécsi borjú, császármorzsa stb. stb. – mellett a lélekfényező vörösborok mellé Szomor György fellépte és köszöntése is megtörtént közelgő születésnapja apropóján. Még Szomorunk kedvenc Omega-nótákkal kényeztette a társaságot, az ezt másik énekes sztárvendége, Liszi Melinda korabeli Eisemann és Fényes Szabolcs dalokkal idézett réges-régi májusi hangulatokat. Afféle józsefvárosi stílben, tökéletesen.