Komlóssy Katáék szombat esti sztárparádéja

Nem sokkal a kezdés előtt vigasztalanul esni kezdett (sokadjára aznap, Komlóssy Katáék imitt-amott vizes színpadon próbáltak), ernyőerdő virágzott a teltházas nézőtéren. A nagyérdemű esernyő nélküli hányada pedig jórészt vízhatlan dzsekikben, sőt mi több kabátban (!) várta az idő jobbra fordulását. Eközben a Jókai mutatós technikai személyzete törlőkkel, felmosókkal vette fel a küzdelmet a színpad víztócsáival. Szerencsére az eső elállt – a hideg maradt -, így Németh Gabriella, az aznapi stáb főnökasszonya meghozta döntését a kezdést illetően. Ahogy szokták volt mondani, a „húszról huszonegyre” húzással megcsinálta az előadás szerencséjét.

A Merő Béla rendezte darab feledtetett a nézőkkel hideget, esőt, s az előadás egésze valóságos örömestjévé lett a színpadra lépő jókais csapat egészének. Anthony Marrior – Alistar Foot történetét mindenki ismerheti a világhírű film alapján. Mondanom se kell: bármennyire híres a valamennyi földrészen számtalanszor vetített produkció – az a fajta életerős pörgés és a szereplőkkel természetes hömpölygő egészséges hülyeség nem tud átjönni olyan mértékben, mint Merő rendezésében. Nem untatom az olvasót a sztori részleteinek felidézésével, inkább mindenkit arra biztatok: ősszel, ha csak teheti, nézze meg a darabot a Jókai nagyszínpadán. Az eddigi néhány játékestre a Vigadóban került sor, a zsúfolt játékrend következtében.

Maradva a szombat este látottaknál, néhány röpke benyomás a látottakról. Jó, ha egy ilyen rendű-rangú angol komédiát klasszikus díszletezéssel láthatunk, dicséret érte. Nem semmi munka volt megtanulni a hétajtós folyamatos közlekedést a csapat egészének (másfél hónapos próbafolyamat végére tökéletesedett). Ami magát a játékot illeti, ez szó szerinti sztárparádé volt a javából. A rendező a csapat egészét olyan színvonalon formálta remek egésszé, hogy azt bármely rangos színházi műhely megirigyelheti. Ígéretes a már korábban is – néhány felvillanásban a Tévedések vígjátékában vagy a Vesztegzár a Grand Hotelben – látott Szabó Zoltán színihallgató jelenléte. A friss diplomás Csonka Dóra Harcsa Boglárkával karöltve százszázalékig hiteles örömlányokat testesített meg. Üdén vidám színfoltja a darabnak Nagy Róbert rendőrfelügyelője. Szabó Lajos játékkedvéből fakadóan eredeti a bankrevizor bőrében. A minden balhét kényszerűségből és barátságból bevállaló Csomós Lajossal – ő az előadás egyik kiemelkedő röhögtető művésze – feledhetetlen perceket szereznek a közönségnek. Nagyszerű a Jókai nagyöregjének, Jancsik Ferencnek a játéka a szerelmes mostohaapa-jelöltté avanzsáló bankfőnök figurájában. Emlékezetes Nagy Erika alakítása a fiatal pár lakását megszálló anyós bőrében, s mint érzékelhetjük, ő maga is hajlik a bankfőnök kínálta édes élet bohémságaira.

Czitor Attila ezúttal is művészi tökélyre emeli a fiatal férj alakját. S ezt nem csak koránál fogva teheti, hanem belülről fakadó és a színpad iránti mély elkötelezettségének köszönhetően.

Végül egy gondolat a darab női főszereplője, Komlóssy Kata játékáról. Bűbájosan eleven, eredeti humorral főszerezi a játékát. Ne tévesszen meg senkit, hogy diplomáját ő is frissen szerezte. Játékfelfogása és stílusa egy érett színésznő sikerteljes főszereplése. Hozzáteszem, hosszú évek küzdelemteljes munkája áll abban, ahogy bármit képes elhitetni a nagyérdeművel. Korábban is tudtuk róla, hogy gyönyörűen énekel, ezúttal nyilvánvalóan Merő Béla érdeme, hogy felszínre hozta komikai tehetségét (Bartus Gyula oldalán már láthattuk a Midőn halni készült… című darabban).

A darab egészét, nyelvezetét és rendezői felfogását dicséri, hogy miközben rekeszizmaink zsibbadásáig kacagtat, olykor röhögtet – szellemesen, elegánsan pikáns és könnyeden pörgős. Magyarán egy pillanatig sem trágár. Ezek szerint továbbra is lehet magas művészi hőfokon olyan darabot csinálni, amely lehet imitt-amott tömény erotika és tömény angol humor vegyülete, ugyanakkor elkerül mindennemű közönséges és mosdatlan szájú trágárkodást.

Csak gratulálni tudok Merő Béla unikális rendezéséhez és a csapat lenyűgöző összjátékához.