Dr. Gyimesi Andrásra (1950-2017) emlékezve

Ez a Hamvas Bélától kölcsönzött bölcsesség ötlött elém, az emberi jósággal és a gyógyító tudásával megáldott dr. Gyimesi András halálával. „… amíg a földön valaki akad, aki élete igazságát megtalálja…” Ha valaki, Ő megtalálta.

Ez a nagyszerű ember rendkívül gazdag szakmai pályafutása során megkapta a „Réthy Pál Emlékérmet” – ez a dr. Réthy Pál Kórház legmagasabb elismerése -, a Magyar Érdemrend Lovagkeresztje, a „Békés Megye Orvosa” címeket és kitüntetéseket, de nyugodt szívvel és lélekkel adhattunk volna még további címeket, mondjuk azt „A Gyógyító Ember”, „Az Emberek Orvosa” és hasonlók, hogy az Orvosok Tanára címről el ne feledkezzek. Főorvos Úr páratlanul gazdag szakmai karrierjéről – 1976-os csabai pályakezdésétől a csillagokig ívelő sikerekről, a tragikus végig – nálam erre hivatottabbak már megemlékeztek. Lehet úgy hét esztendeje, hogy Főorvos Úr gondozottjai közé kerültem, cukorbetegségem kapcsán. Személyében egy olyan eredeti egyéniséget ismerhettem meg, aki egyszerre volt telve a hivatása iránti alázattal, a betegei iránti megértéssel és türelemmel, szerénységgel és az élet szeretetével. Így kitapintható módon Főorvos Urat is betegei tisztelete, idősebb és ifjabb kollégái szeretete övezte.

Már az első benyomásaim alapján iskolateremtő személyiségnek tartottam. Azt gondolom, ebben nem is tévedtem, mivel Főorvos Úr tehetséges ifjú kollégák egész sorát mentorálta sikerrel. Ma is allom, szerencsések lehettek azok az emberek, akik Őt rendkívüli elfoglaltsága mellett hallhatták előadni egy-egy laikusoknak szánt népszerűsítő-felvilágosító előadáson. Számomra mindmáig feledhetetlen az a nevezetes Mikulás-est a Csabagyöngyében, amikor gyermekkoráról is mesélt közönségének.

Főorvos Urat zöld-fehérben ismertem meg. Ez volt a kedvenc és általunk megszokott gyógyítói öltözéke, lévén a Fradinak hűségesnél is hűségesebb rajongója. Egyéniségéhez tökéletesen illett a zöld ing-fehér nadrág öltözék. Hiszen a zöld, a Remény színét is jelenti. Én most ennek a színnek a tiszteletében fejezem ki hálámat és köszönetemet. Fájó, hogy ezúttal ezt már csak így tehetem meg. Mégis a Remény színében arra gondolok, hogy az a Hit és Szeretet, amelyet Főorvos Úr földi léte során szerettei, kollégái, tanítványai és betegei lelkébe táplált, tovább él az itt maradókban. S mindig lesz, aki az Ő „élete igazságát megtalálja és kimondja”. Még akkor is, ha dr. Gyimesi András immár égi kórházak magasságából tekint le ránk, az égi pályák zöld füvén szurkol a Fradi – általa is sokszor megcsodált – Albert és Varga Zoli fémjelezte álomcsapatának.

Isten Önnel Főorvos Úr! Legyen emlékében is áldott.