…kicsi könyv nagy LÉLEKKEL ÍRVA…

Nincs ez másképp az Árvai Anikó és Danyi Csilla szerzőpáros által jegyzett Pepi Manó meséi című füzetecske megjelenése esetében sem. A kis füzet igazán, a szarvasi gyermekek számára hordoz érzelem többletet, és jó „olvasókönyvi” szándékkal lehet arborétumi bolyongásaik sorkövetője. Pepi Manó, aki nevezett Gróf Bolza I. Józsefről kapta a nevét, nagymamája által, és a mindenki által ismert öreg mamutfenyő alatti pompás kis üregbe éldegél, rengeteg izgalmas kalandra és mesére hívja elsősorban a gyermekkorosztály történetéhes olvasóit. Az első füzetecskében három kis írással ismerkedhet meg az olvasó, és meg is elevenedik minden sorával az Arborétum egy-egy ismert, vagy kevésbé ismert szeglete. Teremtett világ ez, amiben a kalandok, gyermekszájjal, gyermekléleknek íródtak, rengeteg finom mozzanattal, impresszióval, megelevenedő képpel.

A szerzői szándék is nemes, hiszen összekötötték a kellemest a hasznossal, mert minden eladott példánnyal az Arborétum működését támogatják. A kötet megszületéséhez kellett az Arborétum „tüneményes”, lelkes, kreatív igazgatónője, aki a kötet megszületésének fő támogatója volt. Aki a könyvben irodalmi mélységet keres, csalódni fog. Aki lélekrezdüléseket, szellemes, gyerekízű történeteket, az boldogan veti bele magát a parányi történetekbe. A kötet illusztrátorai Gerákné Árvai Zsuzsa, és Kugyeláné Kovács Ágnes, akik rajzaikkal vizualizálják a történeteket, könnyen érthető, befogadható rajzaikkal szemléletessé téve szemléletessé téve Pepi Manó kalandjait. Az alkotói szándék az első történeteknél nem áll meg. Megvan az elszánás, hogy újabb füzetekkel jelentkezzenek a szerzők, és örvendeztessék meg a szarvasi gyermekeket, kisiskolásokat. A kötet több tipográfiai lehetőséget rejt magában, akár mint zsebfüzet, akár mint „személyes GPS” az arborétumi titkos kalandozásokhoz.

A Szlovák Általános Iskola tanárai – hitelesen nevelői voltukhoz – igazi olvasmányélménnyel gazdagítják a helyi olvasóközönséget, és biztos lesznek olyan alsós gyerekek, akik máris „befizetnek” Pepi Manó újabb történetei című kötetre.

Amikor az Arborétumban járunk, és rábukkanunk egy pici, eldugott szegletre, csöndesen beleülve a pillanatba, figyelve a teremtett világ szépségeit, nagyon csöndesen átadva magunkat az apró lények játékának, a fák suttogásának, a levelek csacsogásának, akkor éljük meg azt a különleges szépséget, ami csodaszép meséket, tündérek puha léptét mondja el, de csak azoknak, akik napsugárfürdőt vesznek, és csöndes elvonulással járják a Szarvasi Arborétum eldugott ösvényeit.

Jó bolyongást – szerzőknek és a parányi betűvadászoknak, de még a szerkesztőnek is -, erdei mókus sisergős szép nyarat kívánva…

Bíró Gyula

(Árvai Anikó-Darányi Csilla: Pepi Manó meséi, Digitális Kalamáris Kiadó, Szarvas, 2017.)