Kertész Marcella, Molnár Nikolett, Barabás Botond briliáns triója Szarvason

Nem beszélve a mezőtúri rajongótáborról, hiszen a mezőtúriak rendszeresen nagy létszámban látogatják a szolnoki bemutatókat. A mostanság nagy játékerővel, kiválóságok egész sorával bíró társulat szombat este Noel Coward Vidám kísértet című vígjátékával érkezett hozzánk. Ez már önmagában is nagy örömöt jelentett az idősebb szarvasiak számára, mivel közismerten sokat járt Szarvason a Szigligeti a 1990-et megelőző évtizedekben. Nem kis csodálatomra a nagyérdemű szombat este is nagyjából félházasra töltötte fel a nézőteret. (Sajnos a péntek esti diszkódisznóság egy kicsit még folytatódott… nagy kár érte!)

Elöljáróban megjegyzem, Kiss József Jászai-díjas rendező nagyon érti az angol humort. Ezért ez a mostani rendezése is telitalálat a javából. A szerzőről talán elég annyit elmondanom, hogy zsenialitásában mondjuk a mi Molnár Ferencünkhöz mérhető. Egyszerre könnyed és elegáns, mindent tud az életről és az emberi lélekről. A Vidám kísértetet 1941-ben öt nap alatt követte el. Mellesleg a háború alatt az angol titkosszolgálatnak dolgozott.

A hazajáró első feleség és a spiritiszta szeánsz ötlete kiváló lehetőség mind a szerzőnek, mind a színészeknek tehetségük csillogtatására. Tehetik mindezt az esszenciális angol humor közegében.

Barabás Botond klasszikus angol férjet alakít Charles szerepében. Jászai-díjashoz méltó az egyedi humorral ötvözött játéka. Partnerei: a szintén Jászai-díjas Kertész Marcella Elvira – a vidám szellem képében kísértő első asszony -, valamint az ugyancsak Jászai-díjas Molnár Nikolett Ruth, a második feleség szerepében. A két színművész játéka külön-külön is elragadó, de így együtt és trióban Barabás Botonddal briliáns a színpadi jelenlétük. Kertész Marcella önmagában is a kortárs hazai színházi világ különleges egyénisége. Molnár Nikolett pedig alighanem az egyik legelegánsabb színésznő, aki valaha is Szolnok világot jelentő deszkáira lépett. Az ő játékukat bravúrosan egészíti ki Gombos Judit játéka Madame Areati – a spiritiszta asszony – alakjában. Valahányszor Gombos Juditot látom játszani, az jut eszembe, vajon mi lehet az oka, hogy ez a nagyszerű művész, noha érett és tapasztalt személyisége a Szigligetinek, még nem részesült komoly szakmai elismerésben. Pedig kiemelkedő komédiás!

Bájosan kedves Sárvári Diána Edithje is, szobalányként. Jut eszembe: azt gondoltam, Coward egy svédcsavarral az ő karjaiba menti át a férjet, a két versenyt kísértő asszony elől. Nem így lett. Sebaj. Kedves Horváth Gábor és Jankovics Anna Bradman házaspárja is.

Összességében egy hetvenöt éve frissességét nem veszítő, sziporkázó történetet kaptunk szombaton a Szigligeti lenyűgöző játékú művészeitől. Olyannyira, hogy ha rajtam múlik, a közönség vastapsa közepette még Balázs Péter színdirektort is felköszöntöm. A látottak alapján bízom benne, hogy ez a népszerű és ütőképes szolnoki csapat ezentúl hazajáró vendége lesz a Szarvasi Vízi Színháznak. Mi megérdemeljük őket és ők megérdemelnek minket. Így kerek a színházi világ.