Apróban három estről

Aranybojtár

Kellemes meglepetést hozott Jantyik Zsolt „Aranybojtár” című zenés meséje felnőtteknek június 27-én. Jantyik Zsolt Artisjus és Emerton-díjas szövegíró-zeneszerző Petőfi Sándor klasszikusára, a János vitézre alapozva követte el Kukoricza Jancsik mai történetét. Sok humorral, mély emberismerettel, komolysággal és lírai elemekkel ötvözve az eredeti történetet. Korunk hőse már erőteljesen európai uniós miliőben keresi szerelmét, Iluskát. A szépséges leányzó pedig londoni vendégmunkás. Amúgy hazai közmunkások, urambocsá’ még az „idegenkérdés” is fel-feltünedezik a sorok mögött. Gondolom, modern korunk vasfüggönye, a „kerítés” a történet megírásakor még nem létezett és Soros Gyuri bácsi se volt a Cosa Nostra vezéregyéniségéhez hasonlítható. Így velük Jancsink nem kukoricázik.

Az előadás zenei anyagát a PG Csoport szerezte nagyon szépen és igényesen. Az eredeti dupla CD elkészítésében a Kaláka, Ferenczi György és Apáti Ádám a Rackajamből, Christian Pacoud francia tangoharmonikás és felvételről a legendává lett Halmos Béla működött közre. Egyszóval a szerzőpáros Jantyik Zsolt-Jantyik Csaba remekelt a PG Csoport egészével együtt. A szellemesen ötletes szövegeket Jantyik Zsolt írta.

A mese egészét Fekete Péter zseniális rendezése tette feledhetetlenné. Miközben fekete-fehér retro formában diaképeken is lepörgött előttünk a történet, ifjú artistaművészek lendületesen izgalmas tornász, egyensúlyozó és zsonglőr produkciókkal fűszerezték János vitézünk mai sztoriját. Dicséretesen egyszerre újszerű, ugyanakkor klasszikusan értékelvű az átírt mű és az előadás egésze.

* * *

Nyolc nő

Ezt a világszerte híres, Robert Thomas féle bűnügyi komédiát a tatabányai Jászai Mari Színház hozta Szarvasra. Péntek este az erősen félházas produkciót szinte állandó esőpermet, csepergés keretezte. Szerencsére nem szakadtak ki az ég csatornái, s a hol nyíló, hol csukódó esernyők alatt a közönség végignézhette a darabot. Számomra ez külön örömöt is jelentett, mivel egy aznap Szarvasra kiránduló, kilenctagú gulácsi önkormányzati csoportot is rávettem a színházlátogatásra. Mindent együttvéve, Guelnimo Sándor rendezésében egy francia hegyi kastélyban – ha minden igaz, Karácsonykor – játszódó, fogyasztható darabot láthattunk.

Csarnóczy Zsuzsanna, Szabó Emília, Pilnay Sára, Egri Kati, Kovács Vanda, Major Melinda, Egri Márta, Bakonyi Csilla kiforrott csapatjátékban játszották a történetet. Bevallom, az időjárás miatt legalább annyira izgultam, mint a cselekmény végkifejlete miatt. Az eső adta izgalmaktól eltekintve kellemes vízi színházi este volt.

* * *

Balkán Kobra

Ha fogadnom kellett volna a teltházra, bizony elbukom a fogadást. De ami biztató, teltházközelinek mutatta arcát a nézőtér. Ez azért is meghökkentett, mert a Balkán Kobra a Jókai messzemenőkig kiemelkedő népvigalmi produkciója. Kőszínházi összehasonlításban lehet, hogy nem megy bele olyan lélektani finomságokba, mint Molnár Üvegcipője. De ha felteszik a kérdést, mi kell a nagyérdeműnek szórakoztató zenés nyári színház gyanánt, akkor toronymagasan a Balkán Kobra viszi el a pálmát. A kőszínházi bemutató kapcsán már a végtelenségig kimerítettem a dicséretek tárházát. Azért most is megjegyzem, a Jókai gárdája Katkó Ferenc rendezésében hús-vér valóságban, az eseményeket filmszerűen pörgetve jeleníti meg a Balkán világát. Közelebbről a napjainkban Szerbiává kicsinyített, még szétesőben lévő Jugoszlávia mindennapjait. Ezúttal is csillagos ötös a tánckarnak és a szereplők valamennyiének. A szerepváltások kapcsán szabadjon megjegyeznem, hogy zseniálisan élethű volt Katkó játéka a háborús veterán Joszip Zeljics paraszt szerepében. Valósággal őstípus figuráját varázsolta elénk a korszak parasztgazdájának. Nagyon-nagyon jól csinálja. Mondhatnók könnyű neki, ahol egy Csomós Lajos, Komáromi Anett, Gulyás Attila, Czitor Attila, Tege Antal és Szabó Lajos röhögteti a nagyérdeműt folyton-folyvást, ott kötelező zseniálisnak lenni. Mert a játszótársak is azok.

Mint az ismeretes, várható családi örömök kapcsán Köböl Lilla megvált Tonka szerepétől. Így az ő színpadi jelenség voltáról ezúttal nem értekezem. Mozsbolt Borisz – Czitor Attila – húgának szerepét Liszi Melinda vette át. Mondanom se kell, Kucsera Géza vérforraló zenéjére Tonka betétdalát elemntáris erővel énekli. Ha valaki a Jókai derékhadából, ő aztán véréből van otthon a Kuson-Tasnádi-Kucsera alkotta balkáni világban. S ahogy Komáromi Anett tarol a vérbő Ankica megformálásában, Liszi Melinda lenyűgözően feledhetetlen Tonka erotikai atombombaként ható alakjában.

Na ha már a nevesítésnél tartok: Csomós Lajos Juraja még hülyébb, mint valaha. Gulyás Attila Frankicsa utánozhatatlan. Czitor Attila különleges tehetséggel bír a ficsúr szeretők megrajzolásában, Borisza briliáns ezúttal is. Szabó Lajos rendőrtizedese rekeszizomromboló módon hat ránk. Nálánál hülyébb rendőrfigurát a korszak emblematikus figurájaként elképzelnünk se kell. A valódit láttatja.

Tege Antal Kobrája egyik csúcsteljesítménye az előadásnak. Filmet érő figura. Bevallom, nem tudom, Szabó Norbert vagy Lévai Attila játszotta az UNPROFOR alezredest. De jó volt. Magában a tánckarban Gábor Anita, Harcsa Boglárka, Korom Gábor, Janis Zoltán ezúttal is fergetegesen parádéztak. Veselényi Orsolya cigányasszonya egyik művészi etalonja az előadásnak. S ha már nekilendültem, óriási dicséret Bujdosó Nóra díszleteinek és jelmezeinek. Ahogy Fejes Kitty sodrón és vérforralón tüzes koreográfiájának. Mivel nem köti a tollam semmiféle kötelező esztétikai értékítélet erőltetett görcse, nyugodt szívvel ideírom, szombaton a ’17-es nyári évad toronymagasan legjobb zenés vígjátékát láttam, ahol még a jeltolmács Vörös Zsolt is bravúrosan dolgozott. Így, ahogy a csabai díszbemutatóról, most is balkáni fieszta hangulatban térhettem haza.