Hírforgó

Történelemórák csángó táborozóknak

Az idén július hattól július tizenötig táboroztak a Bákó megyei Külső-Rekecsin községhez tartozó Dumbraven falu diákjai Békésszentandráson.


Külső-Rekecsin

A Majzik Tamás tanító vezényelte lelkes és fegyelmezett kis csapatban a sok új arc mellett akadtak régi ismerősök is: Daniella, Ramóna és Petronella a két esztendővel ezelőtti – emlékezetes ópusztaszeri történelemvetélkedővel egybekötött – táborban is itt voltak. Sőt mi több, a Csodaszarvas musical láttán Ramóna és Petronella is könnyekre fakadt örömében. Ők mindketten a csíkszeredai magyar líceum diákjai. Petronella már elhatározta, hogy turisztikai szakember lesz.

A táborozókkal ezúttal is két alkalommal volt szerencsém foglalkozni. Érkezésük napján a Hunyadi János Római Katolikus Általános Iskola árnyas parkjában, másodízben pedig a Körös Művelődési Ház emeleti termében. Utóbbi alkalomra július tizenharmadikán került sor. Ez volt a „visszacsatolás” délelőttje. A játékos mini vizsgához Szarvas Város Polgármesteri Hivatala ajándékozott képeslapokat és golyóstollakat. A mindvégig fegyelmezett csángó gyerekek még egy különleges ajándékban részesültek Dombóváriné Uhljár Ilona keramikus jóvoltából: egy-egy kerámia kereszttel térhettek haza. Hozzáteszem, a kevesebb mint félezres falucska ötévenkénti legnagyobb ünnepére, a püspökök által végzett használásra készült az idén. Így érthető, hogy egy ezredéves katolikus gyökerekkel bíró csángó-magyar szórvány tagjai hatványozott örömmel fogadnak ilyen kegytárgy ajándékot.

Ami a történelemórát illeti, módszertani újításképpen egy, a mai Romániát ábrázoló – szerencsés módon a mai Szerbia és Magyarország tiszántúli részei is láthatók rajta – román nyelvű térkép segítségével dolgoztunk. Egyrészt bejártuk azokat a nevezetes helyeket, amelyeket a gyerkeek mostani útjuk során érintettek, illetve azokat, amelyekről a román állami történelemtanítás során kellene tanulnikuk. Minden jel szerint így románból visszafordítva magyarra megragadta őket az adott hely története illetve a hozzájuk kötődő román és magyar hírességek munkássága. Ezúttal is különös tekintettel voltunk a csángó identitást erősítendő Mádéfalva történetére az 1764-es veszedelem kapcsán. De kitekintettünk a moldvai, havasalföldi és nagyromániai román államiság meghatározó alakjaira is – Basarab, Vitéz Mihály, Avran Janku, Cuza, Stefan cel Mare, Vlad Tepes és mások tekintetében.

Mivel a román történelemoktatásból nemzeti nagyságaink hiányoznak, ezét foglalkoztunk Székelyudvarhelyé és Csíksomlyó esetében János Zsigmond fejedelemségével, Segesvár és Petőfi kapcsolatával, Torda-Nagyvárad Szent László hagyományával, Gyulafehérvár Szent Istvántól eredő és az erdélyi fejedelmekig ívelő magyar hagyományával. Emellett itt és Déva, Vajdahunyad esetében is megemlítettük Horia és Closca parasztfelkelését 1784-ben. Kolozsvár Mátyás király hagyományait, Arad ’48-as történéseit is megemlítettük.

Természetesen nem hagytuk ki a román történelemoktatás alappillérének számító Decebál históriát sem. Densus temploma és Sarmizegetusa egykori dák főváros kapcsán, Bákó és Gyimes közelsége révén ezúttal sem hagytuk ki Bátori András 1599-es menekülését Vitéz Mihály hadai elől és agyonveretését a székes Ördög Balázs és Kristály Nagy Antal által. Beszélgettünk az említett városok műemlékeiről is. Végül többszörösen is kitértünk Hunyadi János élete kapcsán – urambocsá apai felmenői révén még a román tankönyvekben is szerepel – a szentandrási Hunyadi birtokra is.

Hogy olvasóink előtt világos legyen: a csángó gyerekek magyar történelmet nem tanulnak. Ezért egy-egy ilyen tábornak, amilyet Pap Dezső már közel húsz éve nyaranta megszervez, missziós jelentősége van a csángó-magyar identitás szempontjából.

Ami biztató az itt táborozók szempontjából, falujukban belátható időn belül felépülhet a Magyar Ház, ahol majd magyarországi csoportokat is fogadhatnak.