Színházi aprók

Egy szerelem melódiái

Az augusztusi hőhullám előestéjén szép számú irodalombarát volt kíváncsi a Vers a víz fölött sorozat Egy szerelem melódiái Kakuk Móni verseire a Benedekfi testvérek és Varga Zoltán előadásában című produkcióra.

A két részből álló est első részében a tehetséges és több irodalmi folyóiratban publikáló Kakuk Móni költeményei társultak a jó nevű zenész-testvérpár zenéivel. Jó versek, szép versek voltak, de néha „kabátot varrnak a gombra” érzése volt az embernek. Ebből következően a második részben – ez volt művészi értékben az erősebb – csodálatos erővel zengett fel a testvérpár instrumentális zenéje zongora-hegedű-dob összetételben. Akár az önálló négy zseniális kompozíció kaphatott volna egy összefoglaló nevet. Elsőként a rendkívül ötletes és dinamikus Nyitány hangzott fel. Ezt követte a gyönyörűségesen érzelmi telítettségű Álmodó óceán. Ez akár egy újhullámos cirkuszi koreográfus-rendezőt vagy egy világbajnoki jégtánckűr koreográfusát is megihlette volna. Izgalmasan elgondolkodtató volt az Űrutazás című darab. A közönségsiker – szűnni nem akaró vastapssal – ösztönözte a Benedekfi fivéreket a negyedik szám, a Nélküled című kompozíció bemutatására. A négy – önmagában is szépen építkező – darab hallatán az jutott eszembe, hogy lám, a XXI. században is lehet klasszikus melódiájú darabot alkotni. Mit ne mondjak, ilyen rendű-rangú testvér alkotópáros nem terem minden bokorban.

 * * *

Kárpát-medencei utazások a Bárkával I.

Ha osztályoznom kellene, mi volt az idei évad legelvetemültebb őrülete Szarvason, az toronymagasan az „esti hatos” kezdés. Az afrikai hőhullám keddre már megérkezett, így a pokoli hőségben mintegy harminc jobb sorsra érdemes irodalmi fantaszta települt ki a Vízi Színház ezerszázas nézőterére. (Jelzem, a jobb szemem alját azóta se győzöm jeges kamillával borogatni…) Végtelenül sajnálom, mert az embertelen körülmények között felvidéki, erdélyi és kárpátaljai zenei gyöngyszemekkel brillírozott a Békés Banda és dr. Elek Tibor irodalomtörténész, Bárka főszerkesztő, Várszínház igazgató két neves vendége. Karácsonyi Zsolt Kolozsvárról és Hódossy Gyula Felviékről izgalmasan színes képet rajzoltak fel a mai erdélyi és a mai szlovákiai magyar irodalom helyzetéről. Lévén Karácsonyi Zsolt egyetemi tanár, irodalmár költő és Hódossy Gyula a Szlovákiai Magyar Írók Egyesületének elnöke, gazdag saját termésükből is nemesen szép darabokat olvastak fel. Reméljük, a két ragyogó tollú alkotó a későbbiekben még visszatér hozzánk.

* * *

Gulyás Attila – Ragány Misa estje

Hőség ide, hőség oda, szerda este tekintélyes számú rajongói törzsközönség ült be a Szarvasi Vízi Színház nézőterére. Nem véletlenül, hiszen a Békéscsabai Jókai Színház két eredeti és sokoldalú színművésze, Gulyás Attila és Ragány Misa érkeztek a Kedvenceink a víz fölött sorozatban. A könnyed és eredeti humorral felvértezett művészek tartalmas musical és dalestet adtak rajongóiknak. Egyebeke közt felhangzott az elmaradhatatlan „Róma”, egy klasszikus kettős az Elizabethből, a Popfesztivál örökzöldjei és a „Jöjj el napfény” is a Hairből. Szép nyáresti élményt kaptunk.

* * *

Őszikék

Mint azt a szarvasi nagyérdemű az előző évadban is megtapasztalhatta: Tábor Lajos irodalomtörténész tanár úr, Nagy Erika és Tomanek Gábor színművészek nagyszerű triót alkotnak a színpadon. A tanár úr egy adag lexikonsorozattal fejében alapos és érdekfeszítő irodalomórát képes rögtönözni, bármely irodalmi nagyság munkásságából merítkezve. Ezúttal az idei Arany Emlékév inspirálta a triót, az „Őszikék” című nemes tartalmú estjük előadására. Házigazdaként Gaál Roland, a Békés Megyei Kormányhivatal Szarvasi Járási Hivatalának vezetője inspirálta a nagyérdeműt rendhagyó irodalmi kalandozásra.

Az összeállítás értékét az adta, hogy mindkét művész kevésbé „használatos” versekkel is megörvendeztette a közönséget. Így például elhangzott az Árva fiú, A honvéd özvegye, a Vásárban és a Tamburás öreg úr is.

Nagy Erika és Tomanek Gábor is igazolták estjükkel, hogy különleges adottságú, az előadóművészet legmagasabb szintjein tartózkodó színművészei a Békéscsabai Jókai Színház csapatának.

* * *

Cigánybáró

Péntek este a maga nemében páratlan intermezzo tarkította a pótszékek pótszékéig teltházas Szarvasi Vízi Színház életét. Történt, hogy a nagyérdemű mintegy 25-30 főnyi csoportja a Cigánybáró szünetében tűzbe jött Körösünk fényorgiában fürdő látványától. S ezen mámorittas életérzéstől áthatva, kissé szokatlan módon – ahogy szokták volt mondani, „akár pap szamara a katonazenétől” állapotban – egy életem, egy halálom alapon nekilódult a színpadnak. Természetesen nem baj, ha a vendég hölgyek-urak olykor beájulnak szarvasi szépségeinktől, mégis egy berendezett színpadtérre nem illik, sőt mi több, netán balesetveszélyes is lehet felkorzózni. Mint ahogy állatkerti látogatásunk alkalmával se kötelező bemászni mondjuk a majmok ketrecébe. Szerencsére nagyobb baj nem történt, mert a talpraesett ültető hölgykoszorú, élén a szépséges Molnár Edinával – a kőszínházi évadban is ő a Jókai nézőtéri főnöke – gyengéden leterelte a színpadról a nekibátorodott hölgyeket-urakat.

Mindezt csak azért idézem fel, mert egy ilyen káprázatos közönségsiker mindent kihoz a közönségből. Természetesen elsődlegesen a Bozsó József által rendezett „Magyar Zenés Színház produkció” irányában a nyíltszíni tapsokat és a finálé végén szűnni nem akaró tapsvihart. Hála Johann Straussnak, hála Jókainak és nem utolsósorban az utóbbi évtizedek Dargay Attila féle rajzfilmsikerének, a Szaffinak, a történet lényegét kis hazánkban mindenki ismeri. Történt még 1883-ban, hogy az akkor 58 éves Johann Strauss Pesten járt, Furcsa háború című operettjének itteni bemutatóján. Akkoriban találkozott Jókainkkal.

– Jókai úr, nincs kéznél olyan témája, melyet dalműnek dolgozhatnék fel? Szívesen írnék magyar témájú operettet, mely a nép életével foglalkozik.

– Gondolkozni fogok a dolgon, kedves Strauss… gondolkozni fogok! – válaszolta nagy regényírónk.

Néhány hét múlva már postázta a Szaffi című novellájából írt szövegkönyvet. Strauss látott benne fantáziát, de nem volt elégedett, ezért felkérte a Bécsben élő ismert Petőfi-fordító magyar újságírót, Schitzer Ignácot az átdolgozásra. Az, bár sosem csinált előtte hasonlót, tekintettel a keringőkirályra és Jókai iránti tiszteletére, elvállalta. Valahogy így indult a bécsi operett magyaros oldalhajtásának mindmáig tartó diadalútja. Öt hónappal a Theater am der Wienben tartott ősbemutató után már a pesti Népszínház is műsorára tűzte. Kétségkívül a Denevér mellett ez a másik legjobb Strauss operett. Mivel zenei igényessége – együtt ötvöződik benne a bécsi keringő a magyar verbunkkal – bőven meghaladja a vígoperai átlagot, a Cigánybáró már 1905-ben felkerült Operaházunk műsorára.

A réges-régi időkben Pataky Kálmán, Sándor Erzsi, Maleczky Oszkár, Budanovits Mária vitték sikerre. Gyerekkoromban pedig Házy Erzsébet, Szabó Anita, Barlay Zsuzsa, Ágay Karola, Udvardy Tibor, Radnai György, Bende Zsolt, Szénássy István is sziporkáztak benne.

Sziporkázásban péntek este sem volt hiány, ezt Bozsó József klasszikus és abszolút közönségbarát rendezése, az élőzenekar csodája, Szolga István lényegre törő díszletei és Csonka Zsuzsanna hangulatos jelmezei garantálták. Nem beszélve az ütős szereposztásról. Barinkayt Turpinszky Gippert Béla, Saffit Vörös Edit, Zsupánt Németh Gábor énekelte. Utóbbi már-már Radnai és Melis művészi magasságában játszva a szerepet. Domoszlai Sándor volt Homonnay, Czippra a gyönyörű tiszta énekbeszéddel bíró Tas Ildikó, Mirabellát utánozhatatlan bájjal Csonka Zsuzsannától kaptuk. Galambos Lilla Arsenája, Laczó András Ottocarja szintén megfelelt a nagyérdemű vigalmi életérzetének. Bozsó József – mint mindig – ezúttal is briliáns volt Carnero szerepében.

A felülmúlhatatlan Strauss keringők és polkák, a tüzes katonaindulók valósággal elvarázsolták a több mint ezer főnyi operettrajongót. Csodálkoztam is, miért nem állva őrjöng a nagyérdemű. Mindenesetre örökös társadalmi zsűrinknek szerencséje volt ezen sikerdarabbal, hogy nem versenyprogramként került színre. Így nem kényszerült arra, hogy a Parnasszosz lila ködében próbálja ízekre szedni ezt a mai szemmel rózsaszín puncstortának ható darabot. Ne legyenek kétségeink, édes giccset fogyasztottunk. De olyan sikerdarab dózis formájában, amely nélkül koldusszegény lenne a világ zenés színházi irodalma. Ha valaki el akarja képzelni, milyen lehetett a tűnt idők valódi népszínházi világa Szarvason, valami ilyesmire gondoljon.

* * *

A férfiak a fejükre estek

Lehet-e manapság új zenés vígjátékot csinálni? Méghozzá jó vígjátékot. Minden jel szerint lehet, különösen ha azzal egy erős kezű hazai rendező dolgozik. Szombat este a Turay Ida Színház játszotta Topolcsányi Laura-Berkes Gábor: A férfiak a fejükre estek! című zenés vígjátékát. Berkes Gábor nagyon érti ezt a fajta, már nem operett és még nem musical zenés színházat. S ez különös értékkel bír napjainkban, amikor a klasszikus ívű musicalkompozíciók mellett oly sűrűen teremnek az „egykaptafa musicalfélék”, mint annak idején a Trapper farmer egy valódi Blue Jeans mellett.

Az erős rendezést egy minőségi díszlet erősítette, magyarán Sztárek Andrea jól együtt dolgozott a díszletek mellett a hús-vér életből merített jelmezeket is megalkotó Darvasi Ilonával.

A kétrészes történet sztorijában nem volt semmi extra, ezért olyannyira életszerűen hatott, akár azt piaci, fodrászüzletbéli vagy kocsmai „kibeszélőben” hallanánk. Az egyszerű sztorit a szerző jócskán ellátta sziporkázó poénokkal. Összességében nekem a második felvonás tűnt pergőbbnek és összefogottabbnak, a Berkes zenés jól ültek mindkét részben. Az első felvonást – legalábbis a nézőtéri átélést illetően – ordonáré tahó módon zavarta egy közeli ricsajhullám. Nem tudom, a darab szereplői mennyit érzékeltek ebből a túladagolt muzikális dózisból… Hál’ Istennek a szünet utáni folytatásra alábbhagyott a ricsaj. Ezáltal a nagyérdemű még felszabadultabban derülhetett a „vastag” köznyelvi fordulattal is fűszerezett mondatokon. Különlegessége a szereposztásnak, hogy a rendező mellett maga a szerző is színrelép a darabban: Diána: Szulák Andrea / Sztárek Andrea, Petra: Détár Enikő, Niki: Keresztes Ildikó / Xantus Barbara, Adél, Terapeuta: Nyírő Bea, Artúr, Egyetemista: Seprenyi László, Fifi, Adél Asszisztense: Topolcsányi Laura, Radó, Adél Asszisztense: Szántó Szandra, Lea, Divattervező: Germán Lívia, Juci, Fiatal Nő: Bódi Barbara, Ágika, Fiatal Nő: Lovas Emília, Tibor, Petra Exférje: Győri Péter Dezső, Diána Exférje: Frech Zoltán, János, Niki Exférje: Bácsatyai Gergely, továbbá:

Antalfi Anett, Domnanits Lilla, Faggyas Alexandra, Meleg Bernadett.

Az ütős szereplőgárda teltházat idézett elő. Hozzáteszem, megérdemelten. Könnyed nyári kacajunkat az előadás egésze kitűnően biztosította.