Színházi aprók

Szerelmes versek

Bevallom, az előző nyarakon egyetlenegy alkalommal sem láttam még ezt a visszatérő verses-zenés összeállítást a Szarvasi Vízi Színházban. Kétségkívül így jártam a legjobban, hiszen így a friss élmény erejével hatott rám az augusztus hetediki est. Rendkívül jót tett a produkció egészének a Kanti házaspár „meglepetés vendég” szerepeltetése. Dr. Kanti Attila és neje, Szín Mária művészi mesterei a társastáncnak. Így „amatőr” létük ellenére is professzionális, látványos és vérpezsdítő formációkat mutattak be. Nagy dicséretére váljon a Szurominé Bánfi Éva-Kozma Ferenc verselő kettősnek, hogy szemmel láthatóan óriási energiákat fektettek be a versek megtanulásába. Szuromi Zoltán társasági zenészkén kitűnően zongorázik, Varga Kornélia pedig kitűnően énekel. Dicséretes a verses dalos kvartett hozzáállása.

Ami az est összesztétikai és színpadi élményét illeti, néha az volt az érzésem, hogy akár egy jól ellátott napköziben, itt még a porcukros mákos metéltre is mézet csorgatnak. Egyszóval néhol túlcukrozottnak hatott az autodidakta igyekezet bájával megpakolt zenés versfüzér. Verselő és verselői, szavalói illetve versmondói felfogások között közismerten nagy a különbség, de a nagyérdemű minden jel szerint nagymértékben fogyasztotta ezt a stílust. A nagyon jó énekhangú Varga Kornélia dalai közül a Csönd éve volt tetszett a legjobban. Itt a duó rátalált a Balázs Fecótól és Keresztes Ildikótól is jól ismert nagy sláger lényegére. Ezzel szemben fizikálisan fájt a Himnusz a szerelemhez – Piaf – előadása. Egy ilyen atombomba töltetű világ-örökzöldet nem szerencsés ilyen negédes lágyfagylalt módon előadni. Abból még egy autodidakta előadó részéről is égig kell zengnie a szerelem himnikus mámorának. Másrészt a nézőnek azt kell éreznie, hogy az ég és a föld menten összeszakad.

Mindezekkel együtt kellemesen könnyed nyári este volt. Köszönjük.

* * *

Bárka est hőguta nélkül

Szerencsére augusztus 8-án az idei „Kárpát-medencei irodalmi utazások a Bárkával” második része ár emberi fogasztásra alkalmas időben, fél kilenckor kezdődött. Ez azért volt szerencsés, mert így dr. Elek Tibor erdélyi vendégeit és a Körömvirág együttes nagyszerű dalait tekintélyes számú irodalombarát tapsolhatta végig. Külön ízt adott az estnek Orbán János Dénes és Muszka Sándor hathatós közreműködése, lévén mindketten az erdélyi kortárs irodalom prominens egyéniségei.

S a nagyérdemű élményeit tovább fokozta, hogy az est második részében a Körömvirág legjobb dalaiból adott önálló koncertet. Remekmívű fürdetése volt ez fülnek és léleknek.

* * *

Kedvenceink a víz felett – Népszerű slágerek Balázs Csongortól és Gábor Anitától

Nagyon jót tett az est egészének, hogy Gábor Anita és Balázs Csongor, a két sokoldalú és tehetséges békéscsabai művész saját kedvencei között válogatott. Így egy végtelenül ötletes és igényes összeállítást kaptunk tőlük, amelyben a Miss Saigon nagy duettjétől kezdve a Mozarton és a Diótörő és egérkirályon át egészen Szép Ernő: Csak a szívem érzi című veretes klasszikusáig vegyesen zengtek fel musicalbetétek, mai dalok, szólók és duettek. A két rendkívül szerény, de annál inkább kimagasló tehetség valódi közönségkedvenc Szarvason, hosszú évek óta. Ezt a hálás nagyérdemű tapsaival is igazolta.

* * *

Film a víz fölött – Gáspár Sándor és Gáspár Tibor

Szabó László, a Film a víz fölött állandó arca és kérdésfelelőse egy ügyes húzással Gáspár Sándor mellé öccsét, a Békéscsabán jól ismert Tibort is meginvitálta a csütörtöki beszélgetésre. Így egy élményteljesen gazdag és színes estnek lehettünk részesei. S különleges értéke volt ennek a testvérpartinak, hogy sok dolgot megtudhattunk szentesi családi indíttatásukról, édesapjukhoz, nagyapjukhoz és egymáshoz fűződő nem mindennapi színész-testvérpári viszonyukról. Ezt az estet – a műfaj szabályai szerint – olyan nagysikerű kultfilmek, mint a Csók Anyu, a Csocsó, az Üvegtigris jelenetei is fűszerezték.

Az első perctől az utolsóig tapintható volt irányukban a nagyérdemű mélységes szeretete. Oda-vissza alapon. Az elején volt némi könnyed csörte-polémia a magabiztos-bizonytalan fellépést illetően Sándor és László között, de az élő színészlegenda végül ügyesen kirántotta a sárból beszélgetőpartnerének picit elakadni látszó szekerét.

Ilyen nagyformátumú és mély emberségű testvérpárral találkozni a jelen színházi világban életre szóló élmény mindenkinek.

* * *

Életrevalóak

Nagyon téved bárki is, aki azt gondolná, hogy itt valamiféle esztétikai kicsontozást olvashat tőlem a Játékszín péntek esti előadása kapcsán. Egyszerűn lehetetlenség szavakba öntenem a Hirtling István-Vadász Gábor párostól és méltó játszó-társaiktól látottakat. Hogy miért is? A Szarvasi Vízi Színház eddigi történetének egyik legnagyobb csodáját kaptuk tokkal-vonóval mi itt, a több mint ezres nagyérdemű. Ahogy szoktam volt mondani, a SZÍNHÁZ-nak hol csillagokig ívelő, hogy pokolra hulló káprázata itt és most percről-percre megvalósult és felmagasztosult életre szóló élménnyé. Nem kis túlzással azt is mondhatnók, Színház az a hely, ahonnét látni Istent. Egy templom, ahol az igaz mellett a valódi is rámutat az élet és halál értelmére, s rámutat főszereplőjére: az Emberre. S ha jól utatja a lényeget, akkor már segítő kezet is ad, sorskérdések és emberi sorsok megoldásához. Méghozzá léleklátó-lélekgyógyító erővel.

Sokszor szokták mondani manapság, hogy a mai rohanó világban színészek, rendezők, szerzők szelleme komforttalan módon, ház és haza nélkül bolyong színpadok és színházi falak között. Megnyugtatok mindenkit, ezen a pénteken mindenki meglelte csodálatos játszó-téren és környezetében házát és hazáját. Egyetlenegy okból. A péntek esti játék Vadász Gábor és Hirtling István részéről minden irányban lélektől lélekig hatott. Nem a hírnév által felkapott celebek majdnem-színház ripacskodását és agymosó hurrikánját kaptuk ettől a két művésztől. A színpad és a film – urambocsá’ tévéfilm! – már-már nagy öregnek számító klasszikusa és a Békéscsabáról pesti rivaldák fókuszába került istenadta ifjú tehetség a művészi tökély tetőfokán találkozott és nekünk játszott. Na valami hasonló a Színház lényege. Ebből kaptunk egy darabot pénteken Vadász Gábortól és Hirtling Istvántól s az említett játszó-társaktól.

Aki látta őket, megérti az általam leírtakat. Aki nem látta, sajnálhatja. Még most sem tudom, a darab zenéi vagy a játék szépsége muzsikált felsőfokon. Vagy mindkettő.

* * *

Nostradamus, világok vándora

A Fösvény esős szombatján tudtam, hogy felesleges kimennem, mert elmossa az idő. Így is történt. Vasárnap már nem esett, de az előző napok forróságához képest most a jegesmedvéknek is összekoccant volna a foga. Szerencsére a teltházas nézőtér minden érintettje igyekezett alá és fölé öltözni.

Ha valaki mégis fázott volna, akkor a Román Sándor-Pozsgai Zsolt alkotta ExperiDance szuperprodukció lázba hozta. Mondhatom, az említett légköri viszonyok mellett és azok ellenére egy pergő, izzó, szellemesen poentírozott táncvarázs folyamot kaptunk. A Nostradamus kultusz újratöltésével, egyfajta trendi világzenei-népzenei és színpadi látvány adta szemet kápráztató fordulatokkal. Nyelvi ötletekkel és táncos bravúrstiklikkel fűszerezve. Slusszpoénként Szarvasra kihegyezve. Csodálom, hogy a nagyérdemű nem állva tombolt.