Színházi aprók

Víz fölötti beszélgetés Lestyan Goda Jánossal

Hétfőn este tisztes számú érdeklődő ült ki a Szarvasi Vízi Színház nézőterére a Szarvasiak a víz fölött ezen évadbéli utolsó darabjára. Ezúttal a klasszikus szobrászművésszé érett Lestyan Goda János volt a vendégem. Az est háziasszonya egy a Molnár András által tökéletesen megvágott rövidfilmmel lepte meg a nagyközönséget. A továbbiakban pedig Benkő László fotóművész és Szentandrási Sós Zsuzsanna művészettörténész munkálkodásának köszönhetően rendelkezésre állt egy részletes diaképsor, amely segítségével szinte végigfűzhettük vendégem egész munkásságát.

Mint a nagyérdemű azt örömmel hallhatta, művészünk büszke szarvasi mestereire, így jó szívvel idézte például Roszjarovicz Bandi bácsi emlékét, aki a fa szeretete és megmunkálása irányába elindította. Tanárai sorából természetesen nem hagyta ki sem Zsáky István, sem Szuhaj György nevét. Utóbbi különösen sokat tett azért annak idején, hogy a fiatal tehetség Szegeden a Tömörkényben folytassa középiskolai művészeti tanulmányait.

A beszélgetés során megtapasztalhattuk, hogy Lestyan Goda János szívesen alkot mind az autonóm szobrászat, mint a köztéri szobrászat területén. Előbbiben sokszor hódol a halak és a halászat-horgászat iránti rajongásának.

A köztéri szobrászatban pedig már olyan híressé lett alkotások fűződnek nevéhez, mint a Szarvasi Történelmi Emlékút, a budapesti „Reformáció emlékműve”, Szabó Lőrinc szobra Debrecenben, Hazatérés kútja Mezőberényben, II. János Pál pápa és Calcuttai Szent Teréz szobra Bicskén, Ybl Miklós szobra Székesfehérvárott és mások.

Szívesen mesélt a Bereznai Péterhez, Lóránt Jánoshoz, Segesdi Györgyhöz fűződő élményeiről is.  A beszélgetés egésze itthonról indult és Szarvashoz, a Mótyóban levő birtokhoz, a Köröshöz tért vissza. Nem véletlenül, hiszen az immár a Művészeti Egyetemen 2001 óta egyfolytában tanító művészt édesapja már négyéves korában a halak és a Körös szeretetére nevelte.

* * *

Bárka-est megyei alkotókkal

Kedden csupa jó nevű Békés megyei alkotó volt dr. Elek Tibor vendége. Mindnyájan kedves verseiből és prózájukból hoztak egy-egy különösen a szívükhöz álló darabot Szarvasra. Illetve többet is. A mindvégig élvezetes estet a városunkban is méltán népszerű Békés Banda muzsikája kísérte.

* * *

Fösvény

Molieret színpadra vinni mindig kihívás és élmény a nagyérdemű számára. Az értékelvű színházhoz szokott műértő közönség különösen örülhet, ha bárhol az országban Merő Béla rendezésével találkozhat. Így történt ez a Fösvény esetében is. Nem véletlenül aratott osztatlan sikerült ez a darab az előző évadban azon középiskolákban, ahová a Jókai házhoz szállította az előadást. A főszereplő Bartus Gyula Jászai-díjas a maga nemében eredeti Harpagont adott nekünk. Élményszámba ment a két „mókamester”, Szabó Lajos és Csomós Lajos játéka. Komlóssy Kata Elize, Vadász Gábor és Nagy Róbert derűsen eredeti humora úgyszintén. Dicséret a szereposztás egészének.

* * *

Csipkerózsika

A Turay Ida Színház gyerek- és családbarát módon igyekszik színre vinni a klasszikus meséket. Így volt ez a szerdai Csipkerózsika esetében is. Fogyasztható mértékben és megfelelő díszletezéssel kaptuk a történetnek a kicsik érdekében „rövidített” változatát. Jó ötlet volt Csajkovszkij klasszikus zenéjével ötvözni a darabot. Köszönjük.

* * *

Made in Hungary

Két abszolút közönségkedvenc színművész, Liszi Melinda és Nagy Róbert csinált egy 65 perces pörgős retro összeállítást a ’60-as, ’70-es évek nagy slágereiből. Vegyesen a Táncdalfesztiválok és a Made in Hungary győztes dalaiból. A pörgésre jellemző, hogy ezúttal Nagy Róbert is öltöztetőt használt, hiszen minden egyes számot külön jelmezben adták elő, öltözéküket a szerzemények hangulatához igazítva. A Táncdalfesztiválhoz – más néven Dalok a múltból – képest most nem voltak felkonfok, de ez egy ilyen rakétasebességgel végigpörgetett est esetében nem is hiányzott. Kár, hogy a csabai előadáson bemutatott rendkívül igényes díszlet nem került Szarvasra. Ennek hiányát a természeti háttér és a fények varázsa volt hivatva pótolni. Mivel a két rendkívül tehetséges művész negyedszavakból is megérti egymást a színpadon, ezen az estén is tökéletes összhangot alkottak.

Még hasonló hangulatú produkciójukat Nagy Róbert, a mostanit Liszi Melinda szerkesztette. Kétségkívül magasra tette a lécet, mivel óriási hang és tempó járult minden számukhoz.

Mivel nem csak énekelni tudnak, de játszani is, kitűnő lírai, drámai vagy éppen humoros miniatűröket játszottak el minden egyes dal előadása során.

Hozzáteszem, duettjük estje mozgatta meg ebben a sorozatban a legnagyobb rajongói tábort. Természetesen a közönség iránti odaadásból és a zenés színpad iránti mélységes elkötelezettségből is csillagos ötösre vizsgáztak. Mert tökéletes profik.

* * *

Film a víz fölött Hámori Gabriellával

Csütörtök este a helybéliek és nem helybéliek óriási örömére különleges filmcsillag, Hámori Gabriella színművész volt Szabó László vendége. Az est egészét pedig dr. Szilvássy Orsolya vezényelte fel frappánsan könnyed háziasszonyi eleganciával. Mint megtapasztalhattuk, nem csak a nagyérdemű, de a sorozat moderátora, Szabó László is rendkívül jól járt a hazatérő vendéggel. Hámori Gabriella mindvégig könnyeden, bájosan, ezzel együtt élvezetes és fogyasztható tartalommal válaszolt a kérdésekre. Bevallom, színpadon mindezidáig egyetlenegyszer sem láttam játszani, de így is öröm volt hallgatni, ahogy tanítási módszeréről vagy színházi szerepéről mesélt. Rendkívül eredeti, ahogy megközelíti a hazai történelem olyan halhatatlan nő legendáit, mint Radnóti Fannyja, vagy Andrássy Katinka. Élvezetes volt hallgatni amerikai és németországi filmes és színházi évei történeteit is.

S ami még nagyon szimpatikus volt – egyben kellemes meglepetés is -, hogy abszolút helyén kezelte a bulvárhoz, a politikához és a sikerhez való viszonyát. Az idei nyári egyik legtartalmasabb estjét kaptuk tőle.

* * *

Mr. és Mrs.

Mit mondjak, ahogy fogytak az utolsó vízi színházi hét estjei, úgy sűrűsödtek az élmények is. Pénteken a keddi, szerdai és csütörtöki örömestek után Verebes Linda és Pindroch Csaba újabb színházi varázslatot vittek véghez. Ez a bűbájos művészpáros lenyűgöző tudással, istenadta tehetséggel és a közönség iránti alázat őszinteségével játszott el nekünk öt önállónak tűnő kis történetben egyetlen örök nagy sztorit: a nő és a férfi kapcsolatát. Aminek láttán csak önmagamat ismételve azt mondhatom, örülhetett a zsűri, hogy ezen osztályon felüli produkció sem szerepelt „versenydarabként”. Így nem kellett egyrészt se „lemosni”, se „felmosni” senkit. A nagyérdemű pedig ámulhatott, bámulhatott újfent. Méltó zárása volt az évad nagyszínházi darabjainak. Egyben biztatást adott a jövő tekintetében is, miszerint a színház ősvarázsa értő kezekben és lelkekben meg tud újulni.