Dr. Sárkány Angyal (1928-2017)

Angyalka Néni ilyen, az életét másoknak és Istennek szentelő ember volt. Vannak missziós szentek szerte a Földön, akiknek az életéről könyveket és filmeket írtak, csináltak. Róla ugyan nem írtak regényt és nem forgattak filmet, ám ha megkérdeznénk Örménykút és Kardos idős embereit, vagy a szarvasiakat, akár a Középhalmi Misszióban gyógyultakat, kit tartanak valódi Orvosnak és Igaz Embernek a környék bő fél évszázadából, az Ő neve az elsők között szerepelne. Azt gondolom, máris ott ragyog immáron egyszervolt földi Angyalként a Gyógyítás, a Hit és a Jóság aranykönyvében. Könnyíteni beteg embertársain, segíteni a testi-lelki rászorulókon, fölemelni a porból az alkohol poklában vergődő lelkeket, eközben ellátni szeretteit, ez volt az Ő nagy Missziója. Amelyet mindig és mindenkor a betegek iránti türelemmel és megértéssel, a szenvedélybetegek iránti mély empátiával, a hivatás iránti alázattal és Isten iránt nyitott lélek mélységes hitével végzett.

Hosszú és rögös út vezetett budapesti bölcsőjétől szarvasi diákévein, szegedi egyetemi szemeszterein át szolgálati helyére. Volt orvosgyakornok Szegeden a Rókus Kórház sebészetén, dolgozott szülészeten, gyermekosztályon, belosztályon, fertőző osztályon. 1954-től egy évtizeden át szolgálta üzemorvosként a Szegedi Textilművek szövőnőit. Majd ’64-től húsz évig volt Örménykút és Kardos betegeinek szeretett Angyalka doktornője.

Felelősségteljes hivatása mellett mindenkor a legnagyobb szeretettel, féltő gondoskodással látta el férjét, néhai dr. Tóth Györgyöt. Anyai szeretetét egyként adta gyermekeinek, Évának, Erzsébetnek, Juditnak és Györgynek.

Nyugdíjba vonulása után is aktívan dolgozott, 1985-től egészen ’98-ig Szarvas város alkalmazásában állt, üzemorvosként, iskolaorvosként és a sürgősségi ügyelet orvosaként. Közben 1988-tól 1998-ig a Református Iszákos Mentő Misszió munkatársaként és a Dömösi Szanatóriumban is dolgozott.

A nagy célt, a hittel teljes feladatot 1992-től kapta Szarvason, az akkor létesült Középhalmi Misszióban. A hit és a gyógyítás erejétől felvértezve, megszállottsággal dolgozott a szarvasi szenvedélybetegek felkutatásán, gyógyításán és utókezelésén. Fáradhatatlanul dolgozott együtt tanárokkal, lelkészekkel és gyógyult alkoholistákkal a megelőzésben és a gyógyításban. Egyszerre volt az Evangélikus Egyház presbitere, a Misszió Alapítvány kuratóriumi elnöke, a Magyar Kékkereszt ésa Vöröskereszt Egyesület tagja.

Gazdag szakmai életútját számtalan díjjal, elismeréssel jutalmazták. Egyebek közt megkapta a Déli Evangélikus Egyházkerület „Hűségérmét”, Szarvas Város Közegészségügyi Díját, Kardos község díszpolgári címét, a Honvédelmi Érdemérmet. Kitüntetései között szerepel az „Érdemes Orvos” cím is.

Most, hogy hosszú-hosszú betegsége után földi vendégsége véget ért, azt gondolom, mennyire találó ez a kitüntetés. Mert Angyalka Néni érdemes volt szerettei és betegei szeretetére, érdemes volt az Isten szeretetére, érdemes volt a köztiszteletre, a szó nemes értelmében érdemes volt a nevére.

Legyen nyugodt pihenése. Isten áldásával őrizzük meg emlékét.