Hírforgó, Jegyzet, Magazin

Több mint vadregényes…

azon utazóknak a sorsa, akik manapság előre megfontolt szándékból vonatoznak a Mezőhegyes-Szarvas-Mezőtúr vonalon.


Mondjuk Mezőhegyestől Orosházáig hagyományosan eldöcög a kis piros az időrágta síneken. Se gyorsabban, se lassabban, mint a korábbi években. Orosházán azután változik a felállás, jön a hatalmas, félelmetes és kényelmes (!) vonatpótló autóbusz. Sofőr és kalauz egyként udvarias úriemberek. Értelemszerűen a busz Kiscsákót és Kisszénást kihagyja, Nagyszénáson pedig a vasútállomásra kanyarodik. Rendben.

Ám amikor – tegyük fel, egy szép sötét estén vagy hajnalon, amikor esővíz tölti meg a kátyúkat – a busz eléri Nagyráta majort és ráfordul a csabacsűdi bekötőre, valóságos rémálom veszi kezdetét. Ezen az útnak már alig nevezhető, Istentől és embertől elrugaszkodott, hepehupás, gödrös és szakadozott aszfaltcsíkon minden percben túlélő kalandtúrán érezheti magát a jámbor utas. Ha éltesebb korú férfiú, azt hiheti, páncélos hadgyakorlaton vesz részt a Rezi feletti hegyekben. Ha optimista, minden billenés és kátyú-hepe-hupa kombináció után hálát ad a SOFŐRNEK és az égieknek, amiért nem fordultak az árokba. Ha netán pesszimista, még a pillanatot is megátkozza, amikor jegyet váltott erre a vonalra. Egyszóval csak a sofőr kezében bízhat. Aztán vége a rémálomnak, a busz elérkezik az épülő M44-es majdani felüljárója vonalához. Az előző szakasz borzalmaihoz képest Csabacsűdön keresztül Szarvasra valóságos paradicsomi állapotok között buszozik tovább. Szarvastól pedig újra kedvenc kis réti expresszén száguldhat tova Mezőtúr irányába.

A Vízkereszt előtti péntek estében volt szerencsém megélni ezt a felemelő életérzést az ominózus útszakaszon. Az ötlött eszembe, hogy néhány kedves embert, akik naponta ilyen módon veszélyeztetik utasok, sofőrök, kalauzok testi épségét, szívesen megkérnék, hogy 24 órán keresztül buszozzanak ezen a varázslatos, az amuri partizánharcokat vagy a mexikói szabadságküzdelmeket idéző útviszonyok közepette. S ha sikerülne megvilágosodniuk egy-egy vesekő és epekőzúzó kátyúsor után – urambocsá’ netán nyelvüket is elharapnák –, rájönnének, hogy hogy amíg nagy baj nem történik, ezt a pokoli útszakaszt is meg kellene javítani. Hozzáteszem, az élmény nem egyedi, tudjuk, milyen állapotban van a szentesi vagy az orosházi közút Szarvasról kivezető szakasza. Emberéletre veszélyesek!