Így készült a Drótos Jankó

Zenéjét Pál Lajos, Magyarország Érdemes Művésze válogatta. A zenei kíséretet Pál István – Szalonna – és zenekara (a Magyar Állami Népi Együttes zenészei) szolgáltatják. Jelmez, díszlet és az előadás rendezője Csasztvan András. Asszisztensek: Bakró Erzsébet és ifjabb Csasztvan András. Dramaturg: Belinszki Zoltán.

Drótos Jankó szerepében Polák Ferenc, a nevelő és gazdaasszony szerepében Monika Stankovicova lép színpadra. Táncolják a Cervinus Teátrum táncosai.

Mint arról már beszámoltunk, a rendkívül látványosnak ígérkező táncszínházi produkció két jelenetét már láthatta a közönség a Nemzeti Színházban, a Jelenlét Nemzetiségi Színházi Fesztivál nyitógáláján.

Az ősbemutató előtt Csasztvan Andrást, a darab rendezőjét kérdeztük:

– Hogy született a Drótos Jankó ötelet?

– Manapság sokan jelentkeznek mesejátékkal több vagy inkább kevesebb sikerrel. Valójában a gyerekszínházi közönség számára alig-alig születik fogyasztható, értékes produkció. Hogy név és cím nélkül egy-két példát említsek a „gyenge termésből”, divata ma „interaktív” mesejátékot írni a gyerekek számára. Nincs is ezzel gond mindaddig, amíg egy nagyobb nézőtéren mondjuk 300 gyerek egyszerre kíván „interaktív szereplővé” válni erőteljesen zajos és emelkedett hangulatban. Másik jellemzője a gyerekszínházi műfajnak, hogy ilyen-olyan, de főleg „olcsó” meggondolásból sokan választják a lehető legegyszerűbb „kifeszített színes lepedős” díszletezést. Ez még el is megy egy szabadtéri vásári komédia esetében. De nem egy igényesebb kőszínházi előadásban. S van még egy érdekes jelenség a mesejátékok világában, amit nyugodtan nevezhetünk „kutyult meséknek”. Utóbbiak esetében akár öt-hat – vagy még több – mese történetét keverik össze, de olyannyira, hogy az már szinte felismerhetetlenné teszi az eredeti szálakat.

Így mi abból indultunk ki, hogy a gyerekek fantáziáját megragadó, kevés szövegű, ugyanakkor látványos produkciót teszünk a színpadra. Lásd a Duna-Honvéd Táncszínház nevével fémjelzett Csipkerózsika produkciót. Ezt a mi gyerekeink nagyon szerették. Természetesen házon belül is megvannak az értékes – szintén kétnyelvű – előzmények, akár a Rumcájsz, akár a Holle anyú vonatkozásában. (Az önálló szarvasi színházi lét történetéből még idetehetjük a Salamon király kincse, a Harisnyás Pippi és a Dzsungel könyve produkciókat is – A Szerk.)

Maradva a Csipkerózsika példájánál, a gyerekeink számára olyan előadást alkottunk a Drótos Jankóval, amely a mozgásra, gesztusokra, arcjátékra építkezve kitapintható módon dolgozik a gyerekközönség képzelőerejével.

– Egy mesejáték, ha még az táncszínházi produkció is, nem létezik fogyasztható történet nélkül. A Drótos Jankó esetében mi adta az alapot?

– Volt még valamikor a ferencjóskás békeidőkben egy Gergus Ida nevű óvónő, aki több gyűjteményes kötetben tett közzé anyáknak és kisgyermekeknek szóló verseket és meséket. Így találtam rá az 1897-ben közzétett Janó az óriások között című szép meséjére. Mivel kifejezetten drótostótos mesét nem sikerült, ezért az abban szereplő üveges figurát alakítottam át Drótos Jankóvá. Majd magát a mesét is tovább fűztem a gyerekek kedvéért, másrészt a táncszínházi szakma szabályai mentén, merítve az előző időszakok gazdag koreográfiái szarvasi terméséből is.

– Bár nem hinném, hogy akár a Pál Lajos adta zenei válogatás gazdagsága – a népzenei és komolyzenei elemek felvonultatása – vagy akár a már Pesten látott két jelenet alapján a fordulatos tánckoreográfiák önmagukban is ne tennék érthetővé a mese főszálait, azért a szlovákul nem értők számára mondjuk el a történet lényegét.

– Drótos Jankó a zempléni erdők rengetegében eltéved és az Óriások Földjére keveredik. Befódozza az óriások főző fazekát. Jutalma viszont a kalitkába zárás. Szorult helyzetéből egy kisegér szabadítja ki. Varázslatos módon hazatér kicsiny falujába, ahol a többiek előtt nem sikerül bemutatnia a csodát, kinevetik. Drótos Jankó szégyenében az Alföld irányába veszi útját – így eljut a nyírségi tirpákokhoz aratáskor, a dél-pesti szlovákokhoz az őszi termésbetakarításkor, Szent Mihálykor már a kiskőrösi tótoknál jár, ahol éppel nagyvásárt tartanak. Lucára pedig Szarvasra érkezik… Vándorlása során jó mesterként drótozni, fódozni kiáltozással vállal fel mindenféle munkát. Szarvason viszont egy egérfogó eladása kapcsán újra találkozik a jótevő egérkével, és mint ahogy a mesében elvárható: megtörténik a csoda.

– Milyen a közönség előzetes várakozása?

– Örömmel mondhatom, igen széles. Az itthoni ősbemutatón túl már megvették a darabot szlovák nyelven az idei Városházi Estékre Békéscsabán. Érdeklődik a vajdasági Kiszács közönsége. Április 20-án Szarvasra várjuk az Országos Szlovák Önkormányzat vezetését, a helybéli szlovákos óvodások és kisdiákok mellett számítunk Tótkomlós, Kétsoprony, Csabacsűd, Kardos, Kondoros, Örménykút gyermekeire és családjaira is. A későbbiekben mintegy közkívánatra megszületik a magyar nyelvű változat is. Abban is számítok Belinszki Zoltán dramaturg segítségére.