Hírforgó, Képgaléria, Média

Nyíltszíni tapsviharok, tomboló közönség a My fair lady bemutatóján

Ötven színész és táncművész vitte diadalra május 18-án a My fair lady című musical legendát. Természetesen a nagyérdemű önfeledt mámorához a Rázga Áron dirigálta zenekar is hozzátett egy-két lapáttal.


 

 A mostani szuperprodukció megvalósítása már a 2017-es évadzáró gála óta lázban tartja a színház rajongóit. Azon a gálán például Liszi Melinda énekelte a maga utolérhetetlen bájával a Csudijót, a Ding-dongot pedig Mészáros Mihály. Sokáig nagy híre volt, hogy a Higgins-Eliza álomkettőst a Szomor-Gubik Petra sztár-pár fogja játszani. Gubik Petra elfoglaltsága következtében a választás Papp Barbarára esett. a fiatal színésztehetség legutóbb a Szellemúrnőben lépett csabai deszkákra. Maradva Higgins professzor szerepénél, egyik jókais barátom a bemutató előtti percekben azt mondta:

– Szomor olyan Higginst fog alakítani, amilyet még nem láttál.

Igaza lett. S legnagyobb örömömre Katkó Ferenc, a Jókai komédiás fenegyereke olyan Alfred P. Doolitle csatornatisztítót remekelt parádésan és elemi játékerővel, hogy ez volt az általam valaha magyar színpadon látott csatornatisztítók közül a legjobb. (A nagyérdemű is kitörő ovációval fogadta a kitűnő színművész elementáris sikerű Ding-dongját és egyéb megmozdulásait.) Oldalán Bartus Gyula Jászai Mari-díjas adott nekünk hús-vér Pickering ezredest.

Kellemes színfolt volt – egyben kedves is – Somfai Éva játéka Mrs. Higgins szerepében. Utolérhetetlen derűvel és jószínű egyéniségként tündökölt a színpadon Fodor Zsóka Mrs. Pearce Higgins házvezetőnője megformálójaként. Balázs Csongor sokadjára is bebizonyította – ezúttal Freddy Eynsford-Hill képében -, hogy tehetséges táncoskomikusa a Jókainak.

Nagy Erika találón arisztokratikus Mry. Eynsford-Hillt játszott a tőle elvárható magasszintű stílusban. Hiteles arisztokrata fennköltséggel. Ne feledkezzek meg az epizodisták villámrészeiről és kiváló összhangjáról. Itt Harry bőrében Ragány Misa, Jamie szerepében Dorogi Péter színihallgató, George korcsmárosként a „nagy öreg” Hodu József, Lord Boxingtonként Árdeleán László, Lady Boxingtonként Galambos Hajnalka, második csavargóként Lévai Attila, harmadik csavargóként Árvavölgyi Patrik tűnt fel. Szabó Zoltán színihallgató megvillantotta sokrétű tehetségét Charles, a komornyik szerepében. Gábor Anita pedig első csavargó-komornaként is bizonyította, hogy különleges értéke a Jókainak.

Hajmeresztő bravúrstikliket formázott – nevéből is eredően – a Folk & Roll formáció: Drimba Máté, Móricz Bence, Szilágyi András részéről.

Most pedig a főszereplőkről. Szomor György Nádasdy-díjas tényleg eredeti stílű Higgins professzort keltett életre. A közismerten utolérhetetlen énektudású művésznek határtalanul és módfelett és direkt jól áll (nincs több fokozatom), amikor a sláger örökzöldek mellett hosszas prózai részeket is el kell játszania. Háromszoros bravó ezért a jellemábrázolásért. Ezen az estén tőle megrögzöttebb és elvetemültebb agglegényt elképzelni se tudtunk volna.

Papp Barbara kaposvári egyetemi hallgató igyekezett felnőni a ráosztott álomszerephez. Különösen erősödött a játéka a harmadik, negyedik jelenettől. Szépen énekel, játékában benne van a fiatal, pályája elején lévő művész keresetlen ígérete.

Radó Denise Jászai Mari-díjas ütős, látványos, a szó klasszikus értelmében népvigalmi rendezést vitt véghez a Jókai csapatával. 2017-es szolnoki rendezése után jócskán letette névjegyét szülővárosa nagyérdeműjének.

A darab díszlet- és jelmeztervezője Húros Annamária. A mostani rendezés óriási érdeme az eredeti szövegkönyv. Így Mészöly Dezső örökbecsű fordítását és G. Dénes György Kossuth-díjas – alias Zsüti – verhetetlen poénjait élvezhettük. Ha valaki elolvassa Alan Jay Lerner eredeti dalszövegeit, könnyen rájöhet, mennyivel sokszínűbb és játékosabb a dolog Zsüti fordításában. Azt hiszem, maga a zeneszerző Frederich Loewe is megnyalta volna tíz ujját G. Dénes verseitől.

Mindent összegezve azt mondhatom, hogy a mostani bemutató igazolta a szuperprodukció iránti elvárásokat.

Már időben szólunk a Szarvasi Vízi Színház rajongói táborának: tessenek nagyon igyekezni a jegyek elővételénél, mert csak kétszer megy a darab ezen a nyáron. Továbbá tessenek vérforraló fieszta hangulatra készülni, amihez nálunk Szarvason a felállva tapsolás is hozzátartozik.

Egyszóval a Jókai My fair ladyje sikerre ítéltetett.

* * *

Alan Jay Lerner-Frederick Loewe:
My fair lady

A történet egyszerű, és rendkívül szórakoztató mind darab, mind musical formájában. Lizát, a kis virágoslányt az eső behajtja egy eresz alá, ahol a véletlen – vagy a sors – éppen Higgins nyelvészprofesszor és Pickering ezredes mellé sodorja. A két férfi – régi, kipróbált barátok – nem feltétlenül gentlemanokhoz illően, fogadást köt Lizára, melynek lényege, hogy Higgins, a megrögzött agglegény pár hét alatt az erős tájszólással és rossz grammatikával beszélő, közönségesen viselkedő lányból tökéletes „nyelvi megjelenésű” hölgyet farag. Megszokott öltözékének elvesztése, illetve a nyelvi órák lelketlen szigora nem kevés megaláztatással jár a lány számára, amit azonban a zene és a Shaw-i szellemesség rendre fel tud oldani. (A darab szövegkönyve csak lényegtelen elemekben tér el a Shaw-i műtől.) Oldás lehet az is, hogy a nézőtér együtt szurkol a lánynak, akár Higgins ellenében is, hogy sikerüljön felnőnie a túlzottan is nagy feladathoz, hiszen ha győz, győzelme valójában a professzor fölötti győzelem, tudatában annak, hogy átváltozása nem kevés áldozattal és személyiségének a részbeni feladásával jár. És Liza győz, egy egész úri társaságot sikerül „megtévesztenie” azzal, hogy ő született úrinő, egy igazi lady. De a győzelemből Higgins nem kíván részt adni neki, saját magának kebelezi be a sikert. Liza megérti, hogy ő csak egy emberi kísérlet tárgya volt, ezért elhagyja a professzor házát. Ekkor azonban Higginsnek is szembe kell néznie egy átváltozással: a megrögzött agglegény a nyelvórák során beleszeretett Lizába – az „általa formált nőalakba”. Liza végül visszatér hozzá (a Shaw-i megoldástól itt tér el leginkább a darab, a drámaszerzőnél ugyanis anyjához menekül vissza a lány), és boldogan omlik az agglegény karjába, akibe a tanórák során ő is beleszeretett.

Hogy minek köszönheti ez a darab példátlan sikerét? Talán, hogy a szövegkönyvet író Alan J. Lerner lényegében megtartja a fanyar Shaw-i színpad- és nyelvkezelést, így kerüli el, hogy cukrozottá váljék a történet. Ehhez a fanyarsághoz adja hozzá remek zenéit Frederick Loewe; a musicalben megszólaló dalok egytől egyig telitalálatok.