A szarvasi Vajda Péter Evangélikus Gimnázium dévai útja a Nemzeti Összetartozás Napja alkalmából

2018. június 1-jén 7 órakor nagy várakozással indultunk el a Vajda Péter Evangélikus Gimnázium elől Nagyszalontára. Meglátogattuk a Csonka-tornyot, ahol a Petőfi Múzeum munkatársainak irányításával, a magyar állam támogatásával az Arany János életét bemutató kiállítás teljesen átalakult. 2018. március 14-én Áder János köztársasági elnök adta át a megújult kiállítást. A Csonka-torony minden szintje megújult, a kiállított anyag elhelyezése a mai korhoz igazodik. A dolgozószoba bútorzata üvegfal mögé került, a legfelső szinten interaktív játékok várják a fiatalokat. Az épület előtt a burkolatcsere miatt nem készülhetett csoportkép. A múzeum igazgatója nagy szeretettel fogadja a csoportokat, de már csak a földszinti teremben ismerteti a tudnivalókat. Az első emelet kialakítása jobban kedvez az egyéni látogatóknak, mint a csoportoknak. Ezen a szinten került elhelyezésre az a fotel, amelyben Arany János meghalt. A látogatók körbejárhatják.

A nagyszalontai látogatást Arany János szobránál fejeztük be. A buszba visszaülve újabb hosszú utazás várt ránk. A következő tervezett program a brádi Ásványmúzeum volt. Brádra érve megértettük a romániai iskolarendszer „furcsaságát”: gyereknapi szünet volt június 1-jén. A múzeum előtt több, nagy létszámú csoport várt arra, hogy bemehessen a múzeumba. A 34 °C-os kánikulai hőségben nem vállaltuk a várakozást.

Dévára érve a vár parkolójába vezető utcára kanyarodtunk buszunkkal. Messziről láttuk, hogy az egész parkoló le van zárva a gyereknapi programok miatt és hosszú sor kígyózik a sikló pénztárához. Déva várát mi gyalog „vettük” be. A felújítás, újjáépítés óta monumentális vár falai között sétálva körbe csodálhattuk Déva panorámáját. A gyönyörű napsütésben sok fotó született.

Dévai szállásunk minden utazásunk alkalmával a testvériskolánkban van. A Téglás Gábor Elméleti Líceumban nagy szeretettel fogadnak minket. Sokat köszönhetünk Kocsis Attila Levenete igazgató úrnak, Balogh-Botár Csaba igazgatóhelyettesnek és a többi munkatársnak. A finom vacsora elfogyasztása után még sétáltunk egyet, majd mindenki pihenni tért.

Második nap kirándulni mentünk. Sarmizegetusa ókori romvárosa Erdély régmúltjának színhelye. A múzeum igazgatójának angol nyelvű idegenvezetésével jártuk végig a múzeumot, majd a már több hektárnyi területen feltárt falmaradványokat. A szemetelő eső nem vette kedvünket, kiránduló napunk második állomás Kolc várának megmászása volt. Bár néhány felhő eltakarta a Retyezát csúcsait, a panoráma így is kárpótolt minket a fáradságért. Visszatérve a buszunkhoz megebédeltünk a patak partján. Jókedvűen indultunk tovább. A főútra visszaérve minden irányban zivatarfelhőket láttunk. Az egyik ilyen cellán át kellett haladnunk. Az özönvíz szerű esőt jég is kísérte, izgalmat hozva az utazásba. Az esőfelhőből kiérve újból napsütésben folytattuk utunkat. Vajdahunyadon a buszból leszállva újból eleredt az eső, futva mentünk a várkastély bejáratáig. A várkastély a Hunyadi család székhelye volt. Sajnos kevés kiállított anyag utal erre, de az épület szépsége miatt az egyik legkedveltebb turista célpont még ma is. Mivel sokan eláztak és lehűlt a levegő, le kellett mondanunk egy fontos állomásról. Csernakeresztúr és az ott élő bukovinai székelyek történetét a buszban utazva hallgatták diákjaim.

Dévára visszaérve megvacsoráztunk, majd sétára indultunk a városba. Visszaérve még voltak, akik röplabdáztak, legtöbben szobáikban beszélgettek, kártyáztak.

A harmadik napon reggeli után elköszöntünk vendéglátóinktól és hazaindultunk. A választott útvonalról tudtuk, hogy sokkal hosszabb, de akkor még nem tudhattuk, hogy a határátlépés hosszadalmassága miatt későn fogunk hazaérni.

Gyulafehérváron álltunk meg először, ahol a Szent Mihály székesegyházban tisztelegtünk a Hunyadi szarkofágok előtt. Folyik a templombelső restaurálása, falait vastag fólia takarja el a látogatók elől. A székesegyház környékén tett séta mindig kedves emlék: a sok köztéri szobor, a római korból feltárt falmaradványok igazi turistacsalogató hellyé tették Gyulafehérvárt. Az ortodox templom miséjét hangosító hangszórók viszont nagyon zavartak minket.

Tordán a hasadékban a harmadik hídig mentünk csak el. A túra elején a hasadék kialakulása mellett természetesen a Szent László nevéhez kapcsolódó legendákat is megbeszéltük. A patak partján kitartóan gyűjtöttük a Szent László „érméket”. A buszhoz visszaérve megebédeltünk. A hazaúton már csak Királyhágón álltunk meg egy rövid pihenőre. 18:25 perckor értünk a méhkeréki határátkelőhöz. Sajnos több, mint 2 órát vett igénybe az ellenőrzés, ezért későn értünk haza.

A három napos utazás szép élménye marad az osztályomnak, sokáig fogjuk még emlegetni pl., hogy mekkora esőben utaztunk, vagy, hogy milyen sokat vártunk a határon. De a legfontosabb emlékeink vendéglátóink szeretetéről szólnak. Szarvasról, a történelmi Magyarország közepéről jó érzés volt a Nemzeti Összetartozás Napja alkalmából a szórvány magyarság körében lenni.

Kituljak Eszter, szervező tanár