Hírforgó, Képgaléria, Média

Minden kincsnek kiaknázása…

„Régi Idők Nevelői” találkozhattak a hagyományoknak megfelelően a Gál Ferenc Főiskola Szarvasi Gyakorló Általános Iskola és Gyakorlóóvoda szervezésében a GFF szarvasi campusán.


A hat évvel ezelőtt állított „életfa”, amely emléket állít a régmúlt képzős oktatóinak, szakvezető óvodapedagógusainak, szakvezető tanárainak, technikai munkatársainak, találkozási pontja annak a pillanatnak, ami a Pedagógusnap alkalmával „ingujjas” baráti rendezvénynek ad helyszínt. Több ez, mint egy találkozás…, egy kapocs, ami összeköti a múltat a jelennel, és a múlttá váló jelent a jövővel.

Bíró Gyula igazgató, főiskolai mestertanár köszöntő szavaiban tolmácsolta Ft. Dr. Kozma Gábor rektor, főiskolai tanár és Dr. Lipcsei Imre dékán, főiskolai tanár üdvözletét; a rektori üzenet annak az elhívásnak a megerősítése, amit a pedagógus munka, hivatás jelent. A minden korok körülményei között. Köszöntőjében hangsúlyozta, hogy egy Pedagógusképző Főiskola, egy pedagógusképzést folytató Gyakorlóintézmény át kell, hogy tudja sugározni azt a szeretetet, azt a hitet, azt a megbecsülést, amit ez a hivatás jelent, és kell, hogy jelentsen. Ez a munka az alázatról szól, az iránymutatásról, a szeretettel nevelésről, a mindig bátorításról, a mindig felfedezésről, a mindig ragyogásról és csillogásról, ami nem talmi, nem külcsínes, hanem lélektől-lélekig áramló, tiszta forrású, nevelő és nevelt közötti csoda.

Az intézmény vezetője hangsúlyozta, hogy a szarvasi campus két intézménye a Pedagógiai Kar és a Gyakorlóintézmény mindig tudott egyként dobbanni, mindig tudott nagyszerű alkotói folyamatokban együttgondolkodni, és cselekedni, és ez a Szeged-Csanádi Egyházmegye Gál Ferenc Főiskolájának fenntartásával, Dr. Kozma Gábor rektori támogatásával csak erősödött, és az értékközpontú nevelés műhelyévé szilárdult.

A megbecsülés egy ilyen napon nem csupán a nevelőknek szól, az oktatóknak, hanem azoknak a technikai munkatársaknak, akik mindig is a feltételeket megteremtették, a campus működését biztosították, és részei annak a nagy családnak, amit „Képzőnek” hívunk.

A jelenlévő több mint száz vendég, nyugdíjas és aktív munkatárs elbeszélhette a régi időket, a jelenkor kiváló eredményeit, és mindenki egy baráti kézszorítással, egy mosollyal, egy öleléssel erősítette az összetartozás mindennapokban is megnyilvánuló érzését.

Molnár Márta és Szitó Zsófia Alma csoportos óvodások nyitották a rendezvényt verses köszöntőjükkel, majd Palyov Lara első osztályos tanuló a „Gyakorlós kistestvér” érkezésével kapcsolatos gondolatait osztotta meg a közönséggel, és Pusztai Botond hetedik osztályos tanulónk veretes szavalatával zárult az ünnepi műsor. A köszöntés elmaradhatatlan résztvevője Montvajszkiné Bátor Anna nyugalmazott szakvezető óvodapedagógus, aki minden évben, így idén is parányi, jelképes ajándékkal kedveskedett az intézménynek. Balczó Pali bácsi remek pörköltje jó alapot adott a baráti beszélgetéshez.

Ahogy Böjte Csaba testvér mondja: „Sok-sok értéket halmozhat fel Alkotónk a gyermekeinkben! Minden kincsnek kiaknázásához nem elég egy élet, de ez nem gond, mert örök életre teremtett lények vagyunk!”

Sz. Zs.