Hírforgó, Képgaléria, Média

Vajdások a Szilágyságban

Nemrégiben a szilágycsehi „Gheorghe Pop de Băsești” Technológiai Líceum magyar diákjai látogattak el hozzánk Szarvasra. A kirándulás a Határtalanul! program (HAT-17-03) keretében zajlott, mely a helyi hagyományok megismerését és a színjátszást állította a középpontba. A látogatást a következő héten, 2018. május 24-27. –e között viszonozták a szarvasi diákok.


A Vajdából a 11. C és a színjátszók keltek útra, hogy megismerjék a Szilágyságot. Bár iskolánkból gyakran indulnak csoportok a határon túlra,  erre most jártunk először. A programnak megfelelően Nagyszalontán megálltunk a Csonkatoronyban, melyet az Arany János – emlékév tiszteletére felújítottak. Megtekintettük az Arany relikviákat, a költő személyes tárgyait. Ha ott voltunk, nem hagyhattuk ki az Arany házat sem. Ez azonban nem az eredeti szülői ház, de a költő korának megfelelően van berendezve, azon a portán, ahol a család élt. Kalauzunk szerint a gémeskútból még Arany is meríthetett. Ezek után megindultunk a célállomás felé, ez volt az út kiadósabb része.

Érkezésünk után sem pihentünk, mert este még programok vártak ránk. A Művelődési központban Bodea György igazgató úr előadását hallgattuk meg a helyi színjátszás történetéről, majd a mieink léptek színpadra. A megszokott színvonalon szórakoztatták közönségüket, mely hálás tapssal jutalmazta a Hattyúk tavának feldolgozását. A darab e verzióját Salka Zsuzsanna tanárnő állította színpadra.

Pénteken mi is megismerhettük a Líceum épületét, ahol ballagásra készültek a végzősök. Előtte azonban az igazgató úr tolmácsolásában hallhattuk az iskola történetét, majd találkozhattunk a végzősökkel is. A látogatásnak a ballagás közeledte vetett véget. Később a várossal ismerkedtünk, ahol ma is sok magyar szót hall az ember, hiszen a lakosság több mint fele magyar. Délre a református templom lelkésze várt bennünket. Megismertük a templom történetét, mely a középkorig nyúlik vissza, majd a közösség mai helyzetéről is hallhattunk pár szót.

Ebéd után az almásalgói Sárkányok kertjét néztük meg, mely egy félórás buszozás után könnyű sétával megközelíthető. Az erózió valóban bizarr formákat hozott létre, mely könnyen bejárható. Utána Zsibó következett. A Wesselényi kastélyt látni kell mindenkinek. Állapota elszomorított bennünket, de a botanikus kert csodái mindenért kárpótolták a diákokat. Az estét a szálláson töltöttük, a fiúk a közeli pályán fociztak még egyet.

Szombaton nagyobb túrát tettünk, Nagybányára indultunk reggeli után. Az erdélyi bányászat egyik régi központja is tartogatott néhány látnivalót. Először a Szent István tornyot másztuk meg, ahonnan kiváló kilátás nyílik a városra és a környező hegyekre is. Megismerkedhettünk a történelmi központtal, majd látogatást tettünk a Történeti és Régészeti Múzeumba. A volt pénzverde épületében többek között a bányászat korabeli eszközeit is megtekintettük, de érdekes volt az óra gyűjtemény is. Egy kiadós sétával kerestük fel a Falumúzeumot, mely néprajzi, népi építészeti kalandozásnak bizonyult. A hideg ebéd után Koltó érintésével indultunk vissza. A Teleki kastély irodalmi vonatkozásait sokan ismerik. Petőfi itt töltötte mézes heteit. A gyűjtemény a kezdődő felújítás miatt átkerült a Művelődési Házba, de a kastélykertet bejártuk, és azután sétáltunk át a kiállítás megtekintésére. A vacsora után a fiúk már a BL döntőre készültek.

Pénteken és szombaton is csatlakoztak hozzánk a helyiek a túrák során, ahol folytatódhatott az ismerkedés tanárok diákok közt egyaránt, és a kalauzolásért is hálásak lehetünk.

Vasárnap reggel némi szomorúsággal hagytuk el a Panoráma Panziót, ahol figyelmes vendéglátásban részesítettek bennünket. A szomorúság annak a bizonyítéka, hogy ebben az évben is kiválóan sikerült a kirándulás, és eközben eleget tettünk a pályázatban vállaltaknak is. A haza úton megálltunk, hogy Nagyváraddal megismerkedjünk egy kicsit. A püspöki palotával kezdtük, no meg a székesegyházzal. A XVIII. századi épületek a város ékességei. A püspöki palota felújítása most kezdődött, ezért a Körös Múzeum nem látogatható, de a székesegyházat senki ne hagyja ki. A főteret hosszú sétával értük el, de megérte. A tér maga is grandiózus, de az azt körülvevő épületek is páratlan látványt nyújtanak. Árnyékot azonban csak a fagyizók, vendéglők teraszain találhat az ember, amire most nem volt lehetőség. Búcsúzóul megnéztük a szépen felújított zsinagógát, de a várra már nem maradt idő. Talán legközelebb, de már nem együtt.

Summázatként elmondhatjuk, hogy a kirándulás minden szempontból jól sikerült, hiszen az időjárás is kegyeibe fogadott bennünket. Persze aki biztosat akar tudni a négy nap sikeréről, az a diákokat is kérdezze. 

Molnár Béla projektvezető
osztályfőnök