Csomós Lajosék parádés bolondozása

Mivel a Színház az az eleven csoda, ahol nincs két egyforma előadás, így teljesen kötetlenül vethetem papírra gondolataimat. Annál is inkább, mert „Az év legjobb előadása” díjat elnyert zseniális Katkó rendezés nem indul a Nyári Teátrumi Fesztivál díjaiért folyó versengésben. Ettől függetlenül egy percig sincsenek kétségeim afelől, hogy a Leszállás Párizsban esetében az idei nyár egyik legnívósabb, mesterművi pörgetésben rendezett darabját láttam.

A bemutatóhoz, sőt, az egyébként kitűnő nyitóelőadáshoz képest Csomós Lajosék még rátettek egy-két lapáttal. Például Komáromi Anett még elevenebben, igézőbb módon formálta meg az angol menyasszonyt. Kovács Edit ezen az estén is briliáns játékkal ajándékozta meg rajongóit Bertha alakjában. Tege Antal egy szerethető vagány csibészt adott nekünk Bertrand alakjában. Szintúgy kitűnő volt Köböl Lilla francia légikisasszonya. Liszi Melinda féktelenül vetette bele magát a svájci félolasz-félnémet Judit parádés életre keltésébe. Csomós Lajos játékát, utolérhetetlen, belülről fakadó humorbombáit már számtalanszor megcsodáltam. Ezen a péntek estén Robert szerepében olyan művészi fokra emelte magánszámoknak is beillő hülyeségeivel alakítását, hogy az a nevettetés mestereinek aranykönyvébe kívánkozik.

A nagyérdemű felhőtlenül szórakozott, spontán tapsolt, többszörösen vonaglott a röhögéstől. Úgy, hogy ezen az estén alig-alig láttam ismerős arcokat. Töméntelen új vendég érkezett. Mindezzel együtt káprázatos este volt. Bravó, bravó, bravó!