Hírforgó

A Szigligeti klasszikus magyar vígjátékkal érkezett

Ahogy a világ drámairodalmában, a magyarban is vannak olyan darabok, amelyeket időről-időre, rendszerfüggetlenül, a siker reményében állíthatnak színpadra.


Ilyen mű Békeffi István-Stella Adorján Janikája. Ezt a kedvesen bájos budapesti mesét egyszerűen nem lehet megunni. Annak ellenére sem, hogy a darabból készült játékfilmet megszámlálhatatlan alkalommal ismételte az egykori Magyar Televízió, majd a Duna Televízió is. Olykor manapság is feltűnik a köztelevízió M3-as retro csatornáján. Mint az közismert, a játékfilmes változat annak idején néminemű politikai színezetet is kapott a széles néptömegek által boldognak hitt, épülő új világ kapcsán. Való igaz, a zseniális szerzőpáros vígjátékával reményt öntött az ostromot megélt, széthullt családok ezreinek lelkébe. Az újrakezdés reményét.

Irodalomtörténeti legendáriumunk szerint a zsidó származása miatt csak álnéven író Békeffi 1945-ben felesége, a népszerű Turay Ida társaságában egy regényesen feldíszített karácsonyfa alatt töltötte a háború utáni első karácsonyt. Az ostromot átélt Gresham-palota béli lakásában az ünnep mindkét napján dolgozott. Papírra vetette egy vígjáték vázlatát. Amikor elkészült – mellé még verset is írt -, elment alsózni barátjával, Stella Adorjánnal egy közeli kávéházba. Azután egyszer csak elkészült a Janika.

A történetet a megszámlálhatatlan filmes-televíziós újravetítés és a színpadra állítások következtében mindenki ismeri.

Molnár László Jászai-díjas rendezése, Túri Erzsébet – a polgári életmódot idéző – díszleteivel és jelmezeivel tökéletes hangulatát rajzolja fel a korszaknak, amelyben a mű íródott. Szerencsés módon a filmes változattal ellentétben a néző nem találkozik egyetlen politikai ráhangoló elemmel sem. A Szigligeti egy sor Jászai-díjas „nagyágyúját” lépteti színpadra. Polgár Gizi, színésznő – a játék a játékban sorában Janika életre keltője – szerepében Kertész Marcella Jászai-díjas – magam részéről a „Szigligeti lelkének” nevezem évek óta – alakított elbűvölőt jelmez- és hangulatváltásaival. Játéka láttán az jutott eszembe: még Turay Idának is tetszene…

Az Amerikából Szentestén betoppanó író férj Balla Jánost a Jászai-díjas Barabás Botond játssza remek stílusban. Gombos Judit neve mellett ugyan nem találok a szereposztásban díjakat, de végtelen eredetiséggel alakítja Malvint, az öltöztetőnőt. Mindig élményszámba menő Karczag Ferenc Jászai-díjas játékát élvezni. Ezúttal is parádés volt. Gyöngyössy Katalin Érdemes művész hiteles aggodalommal és kedvességgel alakítja Mariskát, Gizi anyját. Mészáros István Jászai-díjas Adorján színigazgató figurájában valódi hús-vér alakját jelenti még a régi pesti színházak és kabarék világának. Mesteri módon játszik. Harna Péter eredeti pofa a kezdő író, Fenek Jenő bőrében. Molnár Nikolett Jászai-díjas olyan Betty Tordayt alakít, akár most érkezett volna amerikai hajóútjáról. Fogyasztható módon hülye Tárnai Attila a Boy és Zelei Gábor a rámenős pesti firkász figurájaként.

Sajnálom, hogy a nagyérdemű mindössze félházzal tette tiszteletét szombat este a nézőtéren. Gyorsan hozzáteszem: az itt lévők tartalmas szellemi desszertet kaptak. A magam toplistáján behúztam a Szigligetinek egy csillagos ötöst.