Kondoroson betyárkodtunk

Odaérkeztünkkor már javában volt eszem-iszom, a kék festőben pompázó leánykák Rózsa Sándor pogácsájával kínálták szalmafonatú kosárkáikból a nagyérdemű, betyárkodó nagyközönséget. Teltek a kisváros központja körüli parkolók is, szépen teltek kocsikkal. Magyarán egyetlen parkolóvá változott a Kondorosi Csárda környéke. Mivel a kondorosi emberek vendégszeretők, ezt türelmesen vették tudomásul. Persze a legtisztább búzába is keveredik konkoly, így megesett, hogy egy illemtan órán feltűnően hiányzó üzleti dolgozó üresen tátongó placcukról is eltanácsolt minket. Na, ez esetben vendégszeretés és viselkedéskultúra törölve. Ezen kis szocializációs intermezzo után kerestünk magunknak egy csendes helyet és belevetettük magunkat a betyárnapi forgatagba.

Mit mondjak? Nagyszerű kialakítású rendezvény volt, hangulatos standok, házikók és sátrak végeláthatatlan sorával. Ahol szem-szájnak ingere alapon mindenki fürdethette ínyét a pompás helyi ízekben. A Csárda melletti nagy térségen pedig éppen Herbály András betyárkodott istenigazából. Módfelett izgalmas és szemléletes előadást tartott a betyárok teljes fegyvertárából, karikásostortól a fokoson át a tomporig. Mondandója közben betyárok, pusztázók, pandúrok és közönséges zsiványok hadakoztak egyfolytában. Zengett is a környék a karikásostorok és a mordályok használatától rendesen.

Fogyott a rétes, a kürtőskalács és a fagyi egyfolytában, a testesebb népi ételekről nem is beszélve.

Betyárosan szép időben töltöttünk Kondoroson egy betyárjó délelőttöt.