Ott, ahol a Maros vize messze földön kanyarog…

Szarvasról 6:45-kor indultunk Nagyszalontára. Az idegenvezetőt a Csonka-toronynál vettük fel, ahol megtekintettük az Arany János emlékmúzeumot. Sok érdekes dolgot láttunk. Voltak festmények, eredeti kéziratok. A nap második felét Nagyváradon töltöttük. Megkoszorúztuk Ady Endre szobrát. Majd a városban sétálva megnéztük a Fekete Sas Palotát. A hatalmas Szent László bazilika lenyűgöző volt. Megnéztük Szent László hermáját, benne az ereklyét, amely szent királyunk koponyájának egy darabja. Az aranyozott festmények és dísztárgyak sora csak fokozta a templom szépségét. Innen utunk a szépen rendezett szállásunkra, Magyarlónára vezetett.

Második nap Kolozsvárra mentünk, ahol a János Zsigmond Unitárius Kollégiumban az aligazgató vezetett körbe. Ezután kisebb csoportokra osztva az iskola diákjai kísértek bennünket a városban. Ez jó alkalomvolt arra is, hogy ismeretségek, esetleg a jövőben kibontakozó barátságok kötődhettek. Diáktársaink megmutatták Kolozsvár nevezetességeit, köztük a Mátyás királyhoz kapcsolódó helyszíneket is.

Ezután Torda felé vettük az irányt. Tordán a katolikus templomba látogattunk el, ahol Európában először hirdették ki a vallásszabadságot. Majd felfelé haladva a szerpentinen a sóbányához jutottunk. Fel kellett öltöznünk, mert odalenn nagyon hideg volt. Lementünk lépcsőn a legmélyebb tárnába, ahol mini-golfpálya, óriáskerék, játszótér és melegített padok vártak. Még feljebb haladva a Tordai-hasadék felé utaztunk, mindeközben az idegenvezetőnk ismertetőt tartott a területről. A csoport egyik fele – a bátrabbak – sétálni ment a 3,5 kilométeres hasadékban, melynek alján egy patak csordogál. Így elfáradva tértünk vissza a magyarlónai szállásunkra.  Erzsike néni isteni ételekkel várt mindig, mikor hazaértünk. Vacsora után elmentünk megnézni a fiúk futball mérkőzését. 

Harmadnap fáradtan indultunk el Torockóra. Európa Nostra-díjas házsorán sétáltunk végig. Megkóstoltuk az itteni kürtőskalácsot. Mmm… finom volt! Aztán a torockói helytörténeti múzeumban sok új dolgot tudtunk meg a falu múltjáról és kultúrájáról. Nagyenyeden már üldözött minket a vihar. A nagyenyedi vártemplomot még éppen meg tudtuk nézni. Érdekes volt látni a falában maradt ágyúgolyót.  De aztán Gyulafehérváron a diadalív alatt eleredt az eső. A Szent Mihály székesegyház adott menedéket a hatalmas zivatar elől. Itt található Hunyadi János sírhelye is. Elindultunk a buszhoz, de mire odaértünk teljesen eláztunk. A buszon, akinek volt váltóruhája, átöltözött. Mivel sokan vizesen maradtak, és Déván is szakadt az eső, ezért a vár aljában idéztük fel annak történetét. Az autóbuszon pedig meghallgattuk néhány társunk előadásában a Kőmíves Kelemenné balladáját. Csernakeresztúron – utolsó szálláshelyünkön -, a tájház megtekintése után nagyon finom vacsorával vártak bennünket. Vacsora után kimentünk a játszótérre levegőzni és mozogni egy kicsit. Visszaértünk szállásadóinkhoz, és jó hangulatú beszélgetéssel, sőt tánccal fejeztük be a napot. Nagyon későn feküdtünk le, de sebaj!

Péntek reggel friss levegőre és napsütésre ébredtünk. Indulásunk előtt elköszöntünk vendéglátóinktól, majd a busz felé vettük az irányt. Vajdahunyad váránál álltunk meg először, a Hunyadiak ősi fészkében. Végigjártuk a várat és elénk tárult Vajdahunyad csodás környéke.

Tanulmányi kirándulásunk utolsó programja Aradon volt. Az emlékhelynél előzetesen felkészült diákoktól meghallgathattuk a 13 vértanú utolsó néhány mondatát. A Himnusz eléneklése után a buszhoz sétálva hallottuk, amint tanáraink mögöttünk lépkedve a Székely himnuszt éneklik. Igazán megható volt!  

A határnál egy órát vártunk, de egyébként zavartalan utunk volt hazáig. Nagyon sok köszönettel tartozunk a tanárainknak és mindazoknak, akik ezt a felejthetetlen négy napot számunkra lehetővé tették.

Szénászki Stella és Weinper Adél
7.c osztályos tanulók
Benka Gyula Evangélikus Angol Két Tanítási Nyelvű Általános Iskola és Óvoda