Függöny fel!

A közönség általában kedveli a műfaj ezen irányú törekvéseit, amikor a színház kulisszatitkaiba, a szereplők magánéleti gubancaiba engednek számára bepillantást. Gondoljunk csak a Színházkomédiára, vagy a néhai Magyar Televízió hőskorának egy örökzöldjére, az Othello Gyulaházán című tévéfilmre.

A bepillantást itt is jócskán megkaphattuk. A kecskeméti társulat ütős szereposztással érkezett. A szereposztás: Dotty Ottley: Danyi Judit, Lloyd Dallas, az előadás rendezője: Zayzon Zsolt, Garry Lejeune: Orth Péter, Brooke Ashton: Dobó Enikő, Poppy Taylor, rendezőasszisztens: Décsi Edit, Frederick Fellowes: Ferencz Bálint, Belinda Blair: Magyar Éva, Tim Allgood, színházi mindenes: Aradi Imre, Selsdon Mardel, betörő: Dunai Tamás. Szente Vajk színházi emberként profi elöl-hátul színházbelsőt tervezett. Jók voltak Túri Erzsébet jelmezei.

Nem szeretném untatni az Olvasót az amúgy mindvégig pörgős darab részleteivel. Maradjak a remek szerző alapvetésénél: „Mennyivel viccesebb a színház hátulról, a kulisszák mögül, mint elölről a nézőtérről.”

Nos, ezen alapvetésnek mindvégig eleget tett ez a komédia – az első felvonást én nem találtam túl fergetegesnek -, a második felvonásban különösképpen. Számomra Aradi Imre, Dobó Enikő és Dunai Tamás játéka adott maradandó értéket. Egy jól megkomponált darab, céltudatos rendezés, társulati összhang a játékban és egyénileg is kiemelkedő produkciók. Megérdemelt siker.