Színházi aprók

Lángok – Benedekfi fivérek

Augusztus 6-án a múlt évi bemutatkozáshoz hasonlóan hatalmas közönségsikert aratott a Benedekfi fivérek szerzői estje dr. Szilvássy Orsolya házigazda-háziasszony kitűnő közreműködése mellett.

A rendkívüli módon egyéni látásmódú zeneszerző-zenész testvérpár az értékelvű magyar könnyűzene és a komolyzene slágergyanús elemeinek mezsgyéjén járva, mély érzelmi telítettséggel játszotta szerzeményeit. Az est során olyan jól ismert sikerdarabok is felhangzottak, mint a Lángok – ez már nemzetközi hírnévre tett szert a filmszakmában -, az egzotikus hangzásvilágú „Űrutazás” kompozíció, vagy életművük egyik legkiemelkedőbb szerzeménye, az Álmodó óceán. Zenéjük a legklasszikusabb instrumentális technikák felhasználásával egyszerre ringatta lírai és romantikus hangulatokba a nagyérdeműt, ugyanakkor sodró lendülettel és dinamikával dübörgött néhány számban. Az est címadó anyagából és más számokból készült CD-t bárki kedvére megvásárolhatta a nem mindennapi zenei örömünnep végén.

* * *

Szarvasiak a víz fölött: Somfai Kara Dávid

Augusztus 7-én érkezett záróestjéhez a fantasztikus nyelvtudással, népzenei és keletkutatói tudáshalmazzal rendelkező Somfai Kara Dávid bemutatkozásával a Szarvasiak a víz fölött idei kvartettje.

A „Jókai” – Seregi-Szenes – licensz jegyében dr. Lipcsei Imre dékán házigazdai felvezetésével ámulhatta végig a közönség azt a káprázatos tudásanyagot, mély merítkezésű néprajzi-népzenei ismeretet, amelyet a még mindig fiatal elismert akadémiai munkatárs (mindössze 43 éves) számtalan ázsiai útja során felhalmozott. Kazah, kirgiz, tibeti és hasonló kutatóútjai során – a korábban tízszeres magyar bajnok atléta – olyan nagyságokkal dolgozott együtt, mint Kunkovács László vagy Agócs Gergely.

A nézőtérre a nemzetközi hírű és megragadó stílusban mesélő vendég kedvéért sok ismert személyiség ült be. Ott volt például a Jókai Színház színművész kiválósága, Kovács Edit, aki egyben meginvitálta Somfai Kara Dávidot a népszerű színházi szabadegyetem egyik estjére.

A sűrű elfoglaltság miatt – vendégünk ez év novemberétől egy Japánban elnyert egy éves ösztöndíjnak köszönhetően a távolkeleti szigetország néprajzát fogja kutatni – Somfai Kara Dávid majd egy későbbi időpontban tesz eleget csabai meghívásának.

* * *

„Húrokról dallamra, dallamról hangokra”

Mint kiderült, Liszi Melinda és Balázs Csongor színművészek emlékezetes estjének címét egy harmadik jókais kiválóság, Czitor Attila színész-rendező kölcsönözte. A múlt keddi est második műsorán szép számú közönség tapsolta végig a két tehetséges fiatal színművész új válogatását, amelyben főleg a kortárs magyar könnyűzene értékeire építkeztek.

Így a számtalan lírai és romantikus kompozíció sorában ezúttal sem feledkeztek meg a dalszerző legenda, Cseh Tamás életművének megidézéséről. Műsoruk levezetéseképpen pedig egy könnyeden kedves sztorizós hangvételt és összekötő szöveget választottak.

Mindez a Kedvenceink a víz fölött sorozat darabjaként történt. A siker igazolta: a két abszolút közönségkedvenc művész a zenés előadóművészetnek szinte bármely ágában otthon van a színpadon. Tehetségüknek köszönhetően a válogatás gyöngyszemeit, de a kevésbé ismert dalokat is megkapó hitelességgel képesek előadni.

* * *

Érzések: Tóth Auguszta lemezbemutatója

A dekoratív és nagy tehetségű művész vendég ezúttal élőzenekarral és professzionális vokalistákkal érkezett augusztus 9-én Szarvasra.

Dévaványa szülöttjeként Tóth Auguszta lemezbemutató koncertjén az előzetes várakozásoknak megfelelően nem csak énekesnői oldalát mutatta meg. Kitűnő szerzőtársa, Pintér Tibor oldalán színes költői világgal bíró szövegírói tehetségét is kamatoztatta a Szarvasi Vízi Színház deszkáin.

Megragadó módon, alkatából fakadó magas érzelmi hőfokon, a szórakoztatás magas szintjén albumában spontán érzéseiről is emlékezett. Feltárult hallgatósága előtt a soha el nem múló szerelem, a szeretet, a szomorúság, de a humor világa is.

Egyedi hangvételű dalainak megfogalmazásával Tóth Auguszta tovább színesítette a Szarvasi Vízi Színház már eddigiekben is gazdag zenei palettáját. Köszönjük.

* * *

Bob herceg

Augusztus tizenegyedikén – Bozsó József abszolút népvigalmi-népszínházi rendezői felfogásában – a Magyar Zenés Színház hozta Szarvasra a magyar operettirodalom ó-századfordulós királyi gyöngyszemét, a legendás és zseniális trió – Huszka-Bakonyi-Martos – halhatatlan alkotását. Mint az közismert, a magyar operettszínpad ezen világmárkáját annak idején Fedák Sári és kortársai vitték sikerre.

Nagy nevek tekintetében ezúttal sem szenvedtünk hiányt, hiszen az anyakirálynőt a magyar zenés színpad csillaga, Kállay Bori Érdemes Művész, a hoppmestert a kortárs operettszínpad utolérhetetlen táncos-komikus klasszikusa, maga Bozsó József játszotta, Bob – ifjú György – herceget pedig a kirobbanó ének- és játéktudású Dósa Mátyás.

Érthető módon a teltházas nézőtér egyfolytában tapsolhatott Huszka Jenőnk világhírű örökzöldjeinek: a Londonban hej, van számos utca belépőnek és a többi dalnak.

A mai szemmel bájosan kedves mézes-romantikus meséről nem kívánok értekezni, se a darab dallamvilágáról. Azt minden valamirevaló Huszka rajongó álmából felverve ismeri.

Mint említettem, az előadás teltház előtt zajlott, nagy tapsokat kapott. Jómagam lévén Huszka rajongó, a végén felállva köszöntem meg Kállay Bori, Bozsó és a többiek teljesítményét. Úgy tűnt, a nagyérdemű nagy része, bár verte a tenyerét emberesen, ezúttal jórészt vidékről érkezett, fegyelmezetten ülve maradt a helyén.

Most akkor mondjam vagy ne mondjam? Volt az előadásnak két kiemelkedő módon kínos intermezzója. Először: a csodálatos gárdaindulót a gárdaparancsnok szerepét alakító férfiú éppen-éppen hogy hörögte (SIC!). Vagy berekedt, vagy Isten tudja… Azután ezen derék hősünk az első felvonás végén megfeledkezve arról, hogy Thália templomában van, ezen benyögést vétette mikroportjába – tisztán artikulálva! -, bocsánat klasszikust, szó szerint idézem: „Lépjél már ki baszd meg!”. Urambocsá’ ez úgy hatott a romantikus mesében, hogy stílszerű legyek, mint légyszar a franciasalátán. Enyhén tönkrevágta…

De mint mondtam, Huszka imádó voltam és leszek. Ezért az említett nagyságoknak és a többieknek – mert megérdemelték alapon – állva tapsoltam.

* * *

Cseh Tamás emlékestjéről

A múlt vasárnap este – legnagyobb bánatomra – kihagytam az Eszembe jutottál című Cseh Tamás estet. Pedig már előzetesen megdicsértem a Jókai ifjú ígéreteit, a szépséges és tehetséges Lakatos Viktóriát, Lévai Attilát, a bájos Sallai Zsókát és társaikat, hogy éltetik a Cseh Tamás kultuszt. A kedves Viktória kedvemért még a Dizőz dalával is készült, mintegy meglepetés desszertként. Ilyen az élet. Aznap este egészen más jellegű feladataim elszólítottak.

Annak végtelenül örülök, hogy az ígéretes ifjú művésznőt ősszel Szolnokon a Szigligetiben is láthatjuk a Vörös lámpás házban. De ezúttal is köszönöm ifjak: amíg a lelketekben Cseh Tamás él és még a színpadon is éltetitek a csillaggű lett halhatatlan gitárost, addig jó nekünk. JÓ NEKEM.

* * *

Kiszely Zoltán-Merényi Nicolette estje

A szomszédvári, gyomaendrődi születésű, Jókaiból indult, a legendás Interoperettet is megjárt, majd a Szegedi Nemzetiben landoló sokoldalú színművész és csodálatos énektudású párja: Merényi Nicolette közös estjén hallhattuk, láthattuk hétfő este.

Egy esőverte előadás elmaradta kapcsán. Amúgy eredetileg két mély merítésű művész barátommal, Németh Gabriellával és Rázga Áron zongoraművésszel lettem volna „A vágy villamosán” összeállítás házigazdája. Sajnos elmaradt. De szurkolok nekik, hogy jövőre ez Szarvason vagy bárhol másutt meg is történik.

Hétfőn így egy olyan előadói estet kaptunk, amit a két háború között a Nyári Színkörben „Tarka estnek” hívtak. Volt ebben minden: egy kis Zerkovitz, egy kis Erdélyi Mihály, Hamvas Béla, s nem utolsósorban a lenyűgöző Merényi Nicolette jóvoltából Memory a Macskákból és a Rózsám egy Huszka klasszikusból, a Mária főhadnagyból. Emellett hallhattuk Kiszely Zoltán történeteit. Egyedi kivitelű hangulattal.