Égi-földi csillagok

Tűzijátékra, lélekfényezésre, színházra, tómozira (urambocsá’ 1927-től ’44-ig ezt derék eleink nem csak tudták, CSINÁLTÁK is) ez a leggyönyörűbb pontja Szarvasnak.

Míg a petárdazuhatag varázscsokrait csodálom, eltűnődőm, hogy lám, ilyen gazdagok vagyunk. Mert ebben a fényfüzéres örömestben földi csillagok pompáztak, sziporkáztak augusztus hullócsillagos égtakarója alatt. Csak néhányat a legfényesebbek közül, akik zsűri ide vagy oda, ezen az esten beragyogtak a nagyérdemű lélekkapuin.

Itt van például Polák Ferenc a Cervinusból, aki néhány éveként Ferikeként érkezett s otthonában talán többet hallotta nevét Frantiseknek. Magyarán nálunk érett magyarul és szlovákul kimagaslón éneklő, prózában is valódi játékerővel bíró művésszé.

Csillagok között csapongnom is szabad: szemet-lelket elkápráztatott ma a Gárdonyi állócsillaga Egerből, a színpad ottani nagyasszonya: Saárossy Kinga. Méghozzá Szép Ernő „Imádságával”. Kevesen tudják, ez a gyöngyszem volt az egyetlen az irredenta költészetből, amelyet Kádár alatt csonkítatlanul hagytak a Hét évszázad magyar versei kötetben.

Jöjjön egy másik csillag a Jókaiból: Bartus Gyulánk. Valami lenyűgöző, valami elementáris belső tűzzel énekelte Koppányt nekünk, a világot jelentő deszkákon. Ahol Szent István Nap lévén igazából minden ünnepen fel kellene dübörögnie a legnagyobb magyar rockopera egészének.

Maradva a Jókainál. Földesi Ágnes is bevilágított a lelkekbe. Jó, hogy visszatért ragyogni Csabára. Egy másik csillag, Ragány Misa meg elmenőben. Kár. Kösd szekeredet egy csillaghoz – mondja a Bölcs. Lám, a fiatal Papp Barbara is tehetség dolgában ügyesen köti szekere rúdját. Ígérete a ragyogásnak.

Abszolút szubjektív csillagfüzéremben visszatérek a Színitanházban vagy urambocsá’ itt, a szemünk láttára felnőtt jókais csapathoz. A mai zenekarból két imponáló tehetség: a karmesterré felnőtt Rázga Áron zongoraművész, és a bálművészettől a táncos-komikusi posztig mindenre jó alázatos művésze a társulatnak, Balázs Csongor. Nem véletlenül szeretjük.

Gulyás Attila? A Jókai öntörvényű fenegyereke. Ezen az estén, ezen a nyáron is megmutatta, micsoda bulit képes csinálni a színpadon.

Gábor  Anita: hosszú évek óta azon tűnődöm, ilyen filigrán alkatba hogy fér ilyen bődületes hangerő.

Csonka Dóra: a mai Jókai legnagyobb énektudással bíró, kirobbanó (nem ígéretes, KIROBBANÓ) fiatal művésze. Mesejátékokban már bizonyított, keménykezű, emberséges szigorral bíró rendezők nagy művésszé tehetik,

Liszi Melinda ezen az estén két dalt kapott. Úgy istenigazából a Help-ben ragyogott fel a hamisítatlan liszis stílus. Kár, hogy olyan darabok, mint az Ősvigasztalás, a Tangó vagy az Árva Bethlen Kata nem jutnak el ide, amiben átütő tűzzel, királynőként uralja a színpadot. Nem véletlenül kapott meghívást a Nemzetibe.

Közismert, a tűnt idők nyarain is feltűntek színészcsillagok Szarvason. De egyszerre, ennyien sosem ragyogtak.