FRISS
Megyenapon jártunk
Szeptember 1-jén harmadízben várták Békés megye apraja-nagyját Békéscsaba szívébe, ahol a Szent István téren és az Andrássy út Jókai Színház előtti szakaszán színpompás standok, díszbe öltözött faházikók, sőt mi több, egy eredeti csabai tót parasztház retrója is várta az érdeklődő tömegeket.
Szombat déli ottjártunkkor – csakúgy, mint tavaly – Laurik László és zenésztársai húzták a talpalávalót a nagyszínpadon és ifjabb Csasztvan András ropta másokkal együtt a javából. A szebbnél szebb standok sorában nem kis örömünkre jócskán találhattunk szépen felöltöztetett szarvasi standolókat is. Sőt, Dévaványáról a Szarvasi Szilvanap általunk ismert leghűségesebb cukrász résztvevője is mérte finom portékáját a török apai felmenőktől megörökölt – féltett családi – receptzsákból merítve készülnek Mami finomságai.
– Sziasztok Babáim! – üdvözölt minket soha el nem fogyó mosolyával. – Egy hét múlva a Szilvanapon folytatjuk a partit – tette hozzá -, mert Szarvas az nekem Szarvas marad a szívemben.
Az idei Megyenap díszvendége Arad és Bihar megyék voltak, így az ő standjaikon is bőven merítkezhettünk a szépséges bihari tájak és az Arad-Világosi hegyek – nem beszélve a két magyar zarándokhely, Nagyvárad és Arad szépségéről – adta ősvarázsból.
A Jókai Színház előtt éppen csikósok durrogtatták karikásaikat, mellettük pedig Budapestről a Vitéz Szermay Sándor honvéddandár toborzósátra csalogatta a katonaélet iránt érdeklődő ifjakat.
Minden jel szerint a Megyenap egyre inkább kezdi betölteni azt az össznépi nagy közösségépítő szerepét, amiért az ötletgazdák három esztendővel életre hívtak.