Hírforgó, Képgaléria, Média

Kedvenceink sztárparádéja a Szarvasi Vízi Színházban

Vasárnap este az idei nyár forró estéihez képest jócskán hűs, de csöppet sem zordon időjárás fogadta a Szarvasi Vízi Színház népes rajongói táborát.


A Békéscsabai Jókai Színház szarvasi közönségkedvencei egy igazi nyári nyárbúcsúztató zenés-táncos nosztalgiaesttel köszönték meg a nagyérdemű szeretetét, melynek következtében tovább népszerűsödött Magyarország legszebb szabadtéri játszóhelyének látogatottsága. Az estet megtisztelte jelenlétével Fekete Péter kultúráért felelős államtitkár – a Jókai korábbi igazgatója, egyebek közt a Szent Mihály napi tűzgyújtás zárógála meghonosítója -, Szabó Károlyné a Magyar Teátrum Kft. ügyvezető igazgatója és jeles közreműködőként Babák Mihály polgármester, valamint Seregi Zoltán, a Jókai Színház igazgatója.

– Mi mindenről tudnának mesélni ezek a deszkák… – idézte fel egyebek közt Babák Mihály frappáns és elegáns köszöntőjében az elmúlt nyolc évad történéseit. Majd arra kérte a nagyérdeműt, hogy közösen néma felállással tisztelegjünk a napokban elhunyt korábbi szarvasi alpolgármester, Kiszely Mihály emléke előtt.

A kegyelet fájdalmas pillanatai után az idén utoljára a nyár fényeibe öltöztetett színpadon és háttérben a mocsári ciprusok adta természeti ősvarázzsal, a jókais kedvenceké lett a főszerep.

Egy hamisítatlan nosztalgia-retro est önfeledt részesei lehettünk, az összeállítást már három évvel ezelőtt kidolgozó Nagy Róbert-Liszi Melinda alkotói páros és a többiek jóvoltából. Galambos Hajnalka énekművész-operaénekes parádés operett betétekkel, mint a Vilja dal vagy Szilvia nagybelépője a Csárdáskirálynőből kápráztatta el a közönséget. A színház nagyszerű untermann embere, Balázs Csongor egyfelől retro táncdalokban – mint a Szóljon hangosan az ének – illetve népszerű operett betétekben – mint a Jaj cica – parádézott. Gulyás Attila sokadjára is bizonyította, hogy a színpad fenegyerekeként minden műfajban otthon van, így a két világháború közötti magyar zene sikerszámaiban is, amelyekben tánctehetségét is kamatoztathatja. Ha már tánc, ne feledkezzünk meg a Jókai tánckaráról, amely az est egészét a hűs idő ellenére felforrósította. Gábor Anita úgyszintén kiemelkedő módon sokoldalú dalospacsirtája a Jókainak. A retro táncdal világon kívül otthon van az operett világában is. Ez utóbbit egyebek közt a népszerű Marica grófnő betéttel, a Szép város Kolozsvárral is bizonyította Nagy Róbert oldalán. S ha már Nagy Róbertet, mint a hallatlanul népszerű korábbi LOM-sorozat és a retro táncdalestek megszerkesztőjét és rendezőjét említjük, mi mással nyithatott volna, mint a Csak egy tánc volt Szécsi-sláger legendával. Liszi Melinda a senki máshoz nem hasonlítható énekstílusával, a táncdalokat és kuplékat is megjelenítő játékkedvével ezen az esten is bizonyította, hogy egyedi csillaga a magyar színpadok egészének.

Mint minden jó, ez a nosztalgia parádé is véget ért, így színpadra lépett Seregi Zoltán színigazgató, aki köszönetében magát a hálás közönséget is megtapsolta – elárulva, hogy a Szarvasi Vízi Színház történetében ez volt az 550. előadás! –, s mindenkit meggyőzött arról, hogy hamar eljön a 2019-es, kilencedik évad.

Nem volt más hátra, csak a tűzgyújtás pillanata. Mihály nap lévén egy ajándék számszeríjjal felfegyverkezve először Babák Mihály polgármester tett kísérletet a Körös vizén magasodó nádkúp felgyújtására. Majd őt követték az Erzsébet-hídon felsorakozott Turul Pusztai Vándor Íjászok. Közülük egy harcos – mind Robin Hoodot, Tell Vilmost, de honfoglaló eleinket is idéző – telitalálattal a Réthy-bástya fokáról lobbantotta fel Szent Mihály tüzét. Az utolsó szeptemberi est mélykék sötétjébe csapó lángokat hatalmas taps és fényképözön kísérte.

Ez volt a 2018-as Tűz a víz fölött, amely az utóbbi szeptemberek legvidámabb, legpezsgőbb hangulatú gáláját adta nekünk Szarvason. Mit mondhatnók az immár elkezdődött kőszínházi évad bemutatói közepette? Folytatása következik!