A Sors bolondjai felolvasásban is bombázták rekeszizmainkat…

A kocsmai – ha úgy tetszik, félkávéházi fíling – annyiban megmaradt, hogy Norbi mint a színház büfése, elegáns, becsületkasszás kínálattal várta a felolvasószínház rajongóit, egy kis bor, tea, sütemény, sőt mi több, az asztalkákon elhelyezett gyertyafény segítségével. A felolvasó évad kortárs amerikai témát hozott Frederick Stroppel: Sors bolondjai című, ezúttal egyben felolvasott vígjátéka révén. Hozzáteszem, egy picit hajazott Molnár „színház a színházban” világára, mivel itt is feltűnt egy színésznő Bonnie személyében. Ami azt illeti, szeretem mind a klasszikus, mind a kortárs amerikai színházat. Utóbbit különösen azért, mert legyen az könyv, filmadaptáció, vagy színpadi mű, szerelmi történeteikből elmaradhatatlanok a jellegzetesen amerikai stílű lélektani csavarok és bonyodalmak.

Jelen vígjáték négy szereplője egy fiatal pár: Chuck – Ragány Misa – és Gail – Bardon Ivett esküvőjére készül, ám barátaik: Jay – Timkó János – és Bonnie – Szemerédi Bernadett – jövője korántsem ilyen egyértelmű. A bemutatáskor kellőképpen utálják egymást. Önfejű makacs informatikus és legalább ennyire öntörvényű színésznő – mint ő mondja, SZÍNÉSZ – áll szemben egymással. Inkább a kínpadot, mint a másik igazát! – ez mindkettejük álláspontja. Kapcsolatuk szélsőséges, az érzelmi hullámzásuk csapkodó. Nagy szakítások, konfliktusok, komikus helyzetek közepette zajlik-pereg a hús-vér elevenségű történet. Chuck és Gail közben házasságra lépnek, de ők is békétlenek, mert nem tanultak meg egymással békében élni, bánni a másik igényeivel. Magyarán alkalmazkodás: sehol.

Folyik a hol álcázott, hol nyílt csata a javából! Azután minden jó, ha jó a vége alapon jön a régi bölcsesség: „Soha ne feküdjetek le haraggal!”.

A négy színművész remekül oldotta meg feladatát, csakúgy, mint a felolvasó adta „beolvasást” megoldó Dósa Zsuzsa rendező. Röviden percenként könnyekig röhöghettünk hetven percen keresztül. Valódi Férfi-Nő társasjátékot hallhattunk, láthattunk a javából. Bravó!