Drótos Jankó

Mivel mind a darab születésének részleteiről, illetve a Nemzeti Színház-béli fogadtatásról – a Nemzetiségi Színházi Fesztiválon a részletek vonatkozásában – már beszámoltunk, valójában keveset tehetünk hozzá a táncjáték adta történethez.

Az ezúttal is bebizonyosodott, hogy a sodró lendületű koreográfia és a válogatott zenei anyagok következtében tökéletesen mindegy, hogy a címszereplő Jankó és a gazdasszony milyen nyelven szólal meg. A darabban felvonultatott vidékek jeles napjainak csokra önmagában is érzékelteti a főhős Zemplénből induló vándorútját egészen Szarvasig. Másrészt a Gegus Ida gyűjtötte népzenei alap illetve annak továbbfűzése abszolút minimalizált megszólalásokat tesz lehetővé. Ezáltal szemmel láthatóan és érzékletes módon a javarészt gyermekközönség fantáziáját csaknem százszázalékos arányban a gazdag tánckompozíciók látványa és a néprajzi tájegységek szintén gazdag zeneanyaga mozgatja. Mivel az énekelt népdalanyag java autentikusan szlovákul szólal meg, lehetséges, hogy néhány szcenikai trükkel a gyermekközönség számára még érzékletesebbé lehetne tenni magát a főhős vándorútját – esetleg az említett tájegységek vagy az évszakok vonatkozásában. Mindezzel együtt külön-külön is nagy tapsokat kapó koreográfiákat láttunk, tökéletesen hangzó népdalok kíséretében. Különösen látványos és értékes az óriások földjén zajló medvetáncoltatás, a kiskőrösi vásár és nem utolsósorban a szarvasi Luca-nap hagyományaira alapozott koreográfia.

A Csasztvan András rendező-koreográfus, Belinszki Zoltán dramaturg és Pál Lajos zenei vezető összetételű alkotói trió veretes táncjátékot tett színpadra, ismert népmesei motívumok ötvözésével. A manapság trendi modernizációs őrületek közepette értéke van a néphagyomány ilyen vonalú továbbéltetésének.