Szarvason portyázott a Tabán

A több évtizedes rangos múltra visszatekintő csapat szombat reggel ült gyorsvonatra a Keletiben és Gyomáig utazott. A verőfényes indiánnyári délelőttben találkozásunkkor első dolgunk volt a tekintélyes mennyiségű poggyász elhelyezése. Ez cseppet sem volt egyszerű feladat, mivel a mára már aluljárókkal felújított, fedett peronokkal bíró gyomai vasútállomáson élő szolgálatként csak a jegypénztár működik. Nincs forgalmista, se raktáros, ahogy évek óta itt is kihalt a resti illetve a trafik fogalma. Ezzel szemben bőven van LELAKATOLT váróterem (sic!). Szerencsénkre népes vasúti felmenői családi águnk – mindenkit beszámítva közel negyven néhai lelket jelent – utolsó mohikánja, a mára főleg Kürtös-Nagyszalonta vonalon teherforgalmazásban ténykedő rokonom, Kocsis Bandi segített. Merő családi lelkesedésből saját kocsijába préseltük a töméntelen csomagot és egy romantikus rejtekadó helyen elhelyeztük azokat. Estig.

Kezdetét vehette a hét kilométeres gyomai honismereti séta. Piac, templomok, Kner Múzeum, Városi Képtár, végezetül az ottani Erzsébet-liget pompás Lombkorona-sétánya voltak fontosabb állomásaink. Útközben folyamatos sztorik a Holler Samu csárdájának egykori leégéséről, Kállai Ferenc diákkori szerenádjáról a szépséges főjegyzőnének, Petőfi fogadása menekülés közben, 44-es hídfőharcok, az 1200 repeszgránát megtalálása, a vacerok és karórágók küzdelmei… és sorolhatnók tovább, valami ilyesmik hangzottak el. Amihez hozzátettem még egy-két desszertet, mint Károly nagyapám frontra indulása a Holler elől 16 éves korában vagy Pásztor János irredenta szobrai és egyebek.

Szombat estére a csapat Szarvasra buszozott. Egységesen a Halászcsárda kitűnő konyháját választotta, majd néhányan még vacsora után is esti városnézésre indultak. A legfrissebbek vasárnap reggel már a szarvasi piac ízvilágát kutatták, házikolbász és szilvalekvár vonatkozásokban. Reggel nyolctól pedig egy nonstop óriástúra vette kezdetét az Ótemplom és környéke, a Mini Magyarország, Arborétum, Katalin II sétahajó érdemi érintésével. A népes hölgykoszorú nem győzött gyönyörködni a nyári vasárnapot idéző meleg és az ősz adta színorgia ötvözetében.

Délután már a Körösvölgyi Állatparkot, a Csáky-Benz-kastélyt csodálhatták meg, egy bájos és kedves recepciós jóvoltából ingyen és bérmentve. Látva a csapat mérhetetlen lelkesedését, az állandó ingyen belépőm mellé mindenkit a Park vendégeként invitált meg csodáik megtekintésére. Szó se róla, kellemes élmény ilyen bónuszokat varázsló tündérekkel találkozni… Köszönjük!

Útban a társaság Tessedik Kollégium-béli szálláshelye felé, az Erzsébet-liget felé vettük utunkat és Erzsébet-hidunkról még egyszer illetve új látószögből csodálhatták vendégeink a délelőtt már bemutatott Vízi Színház szépségeit. Ezután alternatív módon kettéváltunk. A többség ezúttal a Turul ízeit választotta. Jómagam a Budapesti Történeti Múzeum négy életvidám munkatársával ismét a mocsári ciprusok adta romantikus sétányt választottuk és irány a Halász terasza… A hölgyek választását az is erősítette, hogy a vidám kvartett Ilonája másnap ünnepelte születésnapját. Így egy kis előünneplés sem ártott némi haltepertő, roston harcsa, illetve harcsapaprikás formájában némi vegymintavételtől kísérten. Vacsora után mivel a kvartettet minden érdekelte Szarvasról, még egy rendhagyó belvárosi kamarasétát tartottunk. Természetesen ez utóbbit is a legregényesebb anekdotákkal fűszerezve.

Sajnálatomra hétfő délelőtt már nem tudtam kalauzolni a Tabánt a kirándulásuk szalmaportás részében. Ezzel együtt is tartalmas, egy ízig-vérig „honismeret megszállott” formációhoz méltó két napot töltöttünk együtt.