Hírforgó

Legfőbb érték: a Szeretet, üzeni a SHOWkirálynő

Zalán Tibor kortárs színházirodalmunk azon eredeti egyéniségei közé tartozik, aki avatott kézzel nyúl adott esetben klasszikus irodalmi alapokhoz, s azokból kitűnő szerzőként és színházi dramaturgként, jobbnál jobb átiratokat alkot. Ez történt Andersen híres meséje, a Hókirálynő esetében is.


Már a kedd délelőtti főpróbán, majd a délutáni bemutatón kitapintható volt a teltházas nézőtéren, hogy a gyermekközönség abszolút vevő a klasszikusok mai megközelítésű adaptációjára. A javarészt kisgyermek nagyérdemű önfeledten élvezte a darab minden részletét. Ezt több okból is megtehette. Egyrészt Zalán tökéletesen otthon van a ma gyermekeinek és unokáink álmairól, életvezetéséről, a felnőtt világgal való kapcsolatáról. Másrészt Weber Kristóf tökéletesen trendi nótákat szerzett a sztorihoz, amiket igyekezett arányosan – mesebeli gyémántrögökként – elszórni, a darab hat részében. Utóbbit én a nagy sikerre való tekintettel ezt elnevezésében hat képre pontosítanám.  A mai magyar színpadi világ rendezői fenegyereke Merő Béla, ezen nemes veretű alapokra építkezve, egy maximálisan követhető, briliáns rendezést tett le a Jókai nagyszínpadára. Teljes harmóniában dolgozva Egyed Zoltán díszleteivel, amelyek az alkotói team elképzeléseinek megfelelően erősítik a történet több síkon történő futtatását. Például az erdei rablójelenet klasszikus meseképpel bír, még a kereskedelmi tévék celebiparára hajazó show díszletei bármely celebfellegvárban megállnák helyüket. Az összhatást jól erősítik Petrovszki Árpád jelmezei. A gyerekközönség számára fogyasztható tánc- és mozgáskompozíciók Korom Gábor és Lehoczki Orsolya színihallgató munkáját dicsérik.

Most egy kicsit részletesebben a történetről.

„Andersen Hókirálynő című klasszikus meséje alighanem valamennyi felnövekvő gyermek kedvenc olvasmányai közé tartozik. Számtalan film- és színházi feldolgozása született már a műnek, legismertebb, s a teátrumokban legtöbbet játszott változat ezek közül talán a kitűnő orosz író, Jevgenyij Svarc Hókirálynője.

A kis Kay és Gerda felhőtlen barátságban és boldogságban él Gerda nagymamájának melegséget sugárzó otthonában, mígnem egy különös lény, a gyönyörű, ám jégszívű Hókirálynő bele nem avatkozik az életükbe, s magával nem ragadja Kayt az örök hó és fagy birodalmába. Gerda elhatározza, hogy ha bármi áron is, de visszahozza barátját a meleg szívek birodalmába, s útnak indul a kisfiú megmentésére. Kalandos útjának története maga a mese.

Zalán Tibor átiratában a Showkirálynő nem a hó és fagy tartományaiba viszi magával a kisfiút, hanem a show-k lelket nyomorító, személyiséget elferdítő, műanyag világába. A színdarab úgy kritikája a ma (feltétlenül kártékony, lelket és személyiségjegyeket romboló, a gyermeki érzékenységet sem kímélő) média-világának, hogy nem direkt módon mond véleményt korunk veszélyekkel teli „szórakoztató kultúrájáról”. Gerdának sikerül Kayt kivonnia a Showkirálynő gonosz mű-világának a varázslatából, de vajon valamennyi mai kis Kay mellett ott áll-e egy Gerda, aki vissza tudná vezetni a megtévesztett gyermeket a valóságos világ valóságos csodái közé?”

A sikeres bemutató láttán azt mondhatjuk, a mű legfőbb üzenete a Szeretet, mint a világot mozgató erő. Advent és Karácsony idejére ettől találóbbat a legrafináltabb rendező se tudna megfogalmazni.

Ami a szereplők játékát illeti: Nagy Erika több kisebb mesefigura felvázolása mellett szerethető hús-vér Nagymamát ad nekünk. Koleszár Bazil Péter „meseátjáró” szerepformálása Andersenként telitalálata a rendezőnek, művésznek egyaránt.

Liszi Melinda, aki meghatározó komédiásává érett a Jókai társulatának, címszereplőként hitelesen művi és lélekidegen, akár a létező celebipar felsztárolt „nagyságai”. Komédiási kedvét bőven kamatoztatja a mesejáték hagyományosan kedves alakjaiban Józsa Bence színihallgató valódi kisfiú – annak minden szerethető vagy nem szerethető – vonásaival. Teljesen elhiteti közönségével Kay alakját. Ugyanez elmondható partneréről, Kerek Vivienről a kislányos, bájos, hűségesen rajongó, de álmaiért keményen megküzdő Gerda alakjában. Végtelenül kedves mesefigurát ajándékoz a gyermekeknek a csapat egésze.

A szereplők már a próbák közepette szívünkbe zárták a történetet, azt gondolom, hogy a nagyérdemű felnőtt része is szeretni fogja vagy máris szereti. Legfeljebb a felnőttekben másként csapódik le a „meseátjárás” eseménysora. Ám ezen színházi mestermű nekik is azt üzeni, mint a gyerekeknek: a Szeretet diadalát.