Széplaky Géza-Szemerédi Bernadett briliáns műsora az Ótemplomi Gyülekezetben

A több civil egyesületet – köztük Szarvas Város Barátainak Köre, Mozgáskorlátozottak Egyesülete – s egy népes orosházi csoport – megmozdító nap kulturális fénypontja a Széplaky Géza-Szemerédi Bernadett színészházaspár Tavaszi napsugár című irodalmi-zenés összeállítása volt a Nőnap tiszteletére. Mondanunk se kell, teljes sikerrel, hiszen ezen a délelőttön zsúfolásig megtelt a gyülekezeti terem.

Az Ótemplomi Evangélikus Gyülekezet és a Cervinus Teátrum gyümölcsöző együttműködésének köszönhetően az Ótemplomi Szeretetszolgálat nappali klubjának gondozottjai is bekapcsolódhattak. Ez azért is örvendetes, mert közülük már többen csak ebben a szervezett formában részesülhetnek színházi élményben. Az pedig külön dicsérendő, hogy a Cervinus Teátrum kiváló művészei révén sokadjára tudott biztosítani egy ilyen remekbeszabott előadást.

Mivel mid Szemerédi Bernadett, mind Széplaky Géza kiemelten jeles művelői a versmondásnak (is!), végtelenül igényes, ugyanakkor szórakoztató szemelvényeket válogattak be Kosztolányitól kezdve Molnár Ferencen át Heltai Jenőig. Természetesen a versgyöngyszemek közé jelenet örökzöldeket is válogattak. S a helyi nagyérdemű legnagyobb gyönyörűségére az idősebb korosztályok szívét-lelkét megdobogtató dalbetétek is elhangzottak. Nagyvonalúan azt mondhatnók, ezen betétek egyik vonulata az éppen bombasikerrel futó Fekete Péter Eisemann operett örökzöldjeire – mint a Holdvilágos éjszakán, A szádat, a szádat…, Szerelemhez nem kell szépség – illetve Zerkovitz és kora lenyűgöző „budai blokkjára” épültek. Utóbbi is olyan verhetetlen slágerei – Legyen a Horváth kertben, János legyen, Este ma várom a Nemzetinél stb. -, amely pillanatok alatt tűzbe hozza a nézőket, kortól és nemtől függetlenül. A végtelenül finoman cizellált összeállítást csak fokozta Szemerédi Bernadett szívhez szóló hegedűjátéka, valamint a műsor ráadás dala, amelyet amolyan slusszpoénként, egyfajta előadóművészeti stílusbravúrként zenei alap nélkül adott elő. Böjt lévén a Cervinus Teátrum zseniális ének-zenei tehetsége egyik kedvencét, a Halleluját választotta. Megjegyzem, ennek a dalnak az előadásával már évekkel ezelőtt beágyazta magát a fővárosi, a délvidéki és a határokon belüli közönség szívébe-lelkébe.

Ezt a hallatlanul magas fokú irodalmi felkészültséget látva és hallva azt mondhatjuk, hogy kár, amiért a két kiválóság nem lesz jelen az idei Versünnep országos döntőjében más irányú elfoglaltságuk miatt.

Maradva a kedd délelőtt műsoránál, azt a jelenlévő közönség hatalmas tapssal és hálás szívvel köszönte. Azt gondolom, az ilyen kaliberű művészeknek olykor-olykor érdemes lenne önálló előadói esttel jelentkezni, akár a Margócsy-terem kamaraszínpadán, akár egy vízi színházi esten is.